fokozta le a kormány a lakás-takarékpénztárakat. Miközben azok a pénzügyi kormányzatnál épp az állami támogatás emeléséért – legalábbis az elmúlt évek inflációjának beszámításáért – lobbiztak, a kormány ellenükben döntött: a konstrukcióhoz ezentúl feleannyi állami pénzt ad. Az újabb változatás ráadásul felesleges bizonytalanságot is visz az amúgy jól kalkulált pénztári tervekbe.
Noha a konstrukciót elsősorban lakásvásárlásra hozták létre, hányatott hazai sorsa viszonylag hamar új utakra terelte. A tapasztalatok szerint például sokkal inkább állíthatók a pénztárak a lakásfelújítás szolgálatába, ahol nagyjából éppen az itt megszerezhető összegekre van szükség. Az ingatlanjukat közművesíteni kívánók között pedig egyértelműen osztatlan sikert arat a konstrukció, ilyen a szerződések mind nagyobb hányada. E jóval kisebb, nagyjából félmillió forintos tétel – ha drágábban is – továbbra is belefér a keretbe. Csakhogy hol van ez az eredeti nemes céltól, az állampolgárok lakáshoz jutásának segítésétől?
Erről, úgy tűnik, ha a pénztárak elsorvasztása árán is, de a saját módján kíván a kormányzat gondoskodni. Megteheti, bár a kedvezményes hitelei mögé e támogatás csökkentése révén – az egyéves átfutás miatt ráadásul leghamarabb egy év múlva – becsatornázható alig egymilliárd forint elenyésző összeg a büdzséből e kölcsönökre szánt pénzhez képest. Ezen a réven tehát nem nyer nagyot, miközben háttérbe szorít egy fiatal, törvényi alapokon nyugvó, mindeddig prudens módon működő piaci intézményfajtát. Olyat, amelynek létrehozásáért az előző kormánynál nem kevés nyugati pénzintézet lobbizott, amelyről azonban – ismerjük el – a Fidesz-MPP már két éve is úgy gondolta, hogy nem illik bele “lakásmegváltó” terveibe. –