Vigyázó szemetek ne Maastrichtra, hanem Koppenhágára vessétek! Akár így is hangozhatna az Európai Unió (EU) üzenete, amelyet előbb Günter Verheugen, az Európai Bizottság bővítésért felelős tagja, majd néhány hete Pedro Solbes gazdasági és pénzügyi biztos tolmácsolt a tagságra pályázó, s felvételéről már tárgyaló 12 országnak.
GESZTUSOK. Az első látásra kissé homályos figyelmeztetés mögött az uniónak az a szilárd meggyőződése húzódik meg, hogy a jövendőbeli tagoknak inkább az 1993-ban meghatározott koppenhágai kritériumokban szereplő gazdasági reformokra és versenyképességük javítására kell összpontosítaniuk, mint a maastrichti szerződésben lefektetett előírásokra. “A konvergencia kritériumok nem számítanak csatlakozási követelménynek. Ezért a tagjelöltek árfolyam-politikájának a makrogazdasági stabilitást és a gazdasági növekedést kell szolgálnia” – szögezte le Solbes, aki már több ízben elutasította azt az elképzelést, hogy a belépésre pályázó országok idejekorán, még a bővítést megelőzően bevezessék az egységes valutát (Figyelő, 2000/40. szám). A tizenötök pénzügyminiszterei egy másik gesztussal is a jövendőbeli tagok tudomására hozták, hogy a közelebbi cél érdekében hajlandók bizonyos rugalmasságot tanúsítani a Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) feltételeinek a teljesítésében. Beleegyeztek, hogy a jelöltek a csatlakozást követően akár egészen az euró bevezetéséig fenntarthassák rögzített árfolyamrendszerüket. A 12 pályázó közül jelenleg kettő – Észtország és Bulgária – alkalmazza ezt a szisztémát, ennek értelmében a pénzintézetek a törvényben megállapított árfolyamon korlátlan mennyiségű nemzeti valutát váltanak át egy meghatározott konvertibilis valutára, megkímélve a központi bankot a bankópréstől. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a rendszert bevezető országok lemondanak az önálló monetáris politikáról annak az államnak a javára, amelynek valutájához hozzákötötték a sajátjukat. Az unió pénzügyminiszterei a hírek szerint eddig éppen azért vonakodtak megadni ezt a kedvezményt, mert attól tartottak, hogy a jelöltek nem rendelkeznek majd kellő tapasztalattal az euró-zóna által megkívánt monetáris politika területén.
RUGALMASAN. Az Európai Bizottság pénzügyi biztosa utóbb a maastrichti szerződésre hivatkozva úgy nyilatkozott: az euró előszobájának tekinthető európai árfolyam-mechanizmus (ERM-II) “eléggé rugalmas ahhoz, hogy megtűrjön különböző rendszereket”. Az ugyanis nem alku tárgya, hogy az egységes valutához a jövendőbeli tagok esetében is az ERM-II-n át vezet majd az út. A szabályok szerint az euró-zónához csatlakozni kívánó országok valutájának középárfolyamát az euróhoz rögzítik és a devizát attól kezdve a középárfolyamtól számított plusz-mínusz 15 százalékos sávban adják-veszik. Az Európai Központi Bank (ECB) a valuta adásvételét ebben a tartományban tudja garantálni. Mivel az érintett valutát legalább két évig az árfolyamrendszerben kell lebegtetni, az újonnan csatlakozók legkorábban a belépéstől számított két esztendőn belül válthatják fel fizetőeszközüket az euróval. Szakértők szerint az új jövevények tagságuk pillanatától rácsatlakoznak az ERM-re, hiszen az már korábban eldőlt, hogy – a britektől és a dánoktól eltérően – nem kaphatnak kibúvót az EMU árfolyam-mechanizmusában való részvétel alól.
Ám az ERM-II követelményeinek korántsem minden tagjelölt árfolyamrendszere felel meg, ami azt jelenti, hogy ezeket az EU-csatlakozás idejére fel kell majd számolni. Pedro Solbes szerint a teljesen szabadon lebegtetett kurzus (amilyet a lengyelek fél éve vezettek be), a magyar csúszó leértékelés és a nemzeti fizetőeszköz árfolyamának eurón kívüli valutához történő rögzítése semmiképpen nem fér össze az európai árfolyamrendszerrel. Ennek megfelelően legkésőbb a csatlakozás időpontjáig Bulgária, Ciprus és Észtország kivételével valamennyi tagjelöltnek búcsút kell majd intenie a jelenleg alkalmazott árfolyam-politikának.
Mostanában az unión kívül és belül felerősödni látszanak olyan hangok, amelyek szerint az EU az új tagokban veszélyt lát az amúgy is gyengélkedő egységes valutára nézve, ezért – amennyire lehet – igyekszik majd kitolni csatlakozásukat az euró-zónához. Egy minap publikált tanulmány azonban teljesen megalapozatlannak nevezi a jövendőbeli tagországokkal kapcsolatos félelmeket.
SZERÉNY SÚLLYAL. A szerzők mindenekelőtt felhívják a figyelmet arra, hogy az említett országcsoport meglehetősen szerény gazdasági súllyal rendelkezik az euró-zónához képest. Az Európai Bizottság másfelől már jelenleg is állandó megfigyelés alatt tartja a belépésre pályázók monetáris és fiskális politikáját, arról már nem is beszélve, hogy az euró-övezetbe egyébként is csak azok az államok nyernek bebocsátást, amelyek az összes konvergencia kritériumot teljesítik. Végül a tanulmány szerint az euró-zónán belül már most is olyan változatosak a gazdasági struktúrák – gondoljunk csak a kemény mag államaitól eltérő, magas növekedési és jelentékeny inflációs rátát produkáló Írországra -, hogy az új tagok belépése ezen érdemben nem változtat majd.