Csodák pedig nincsenek – ezt most Ausztria ifjú pénzügyminisztere is a saját bőrén tanulhatta meg. A régi mondás ezúttal a matematikára, illetve az azzal nem túl távoli rokonságban lévő büdzsékészítésre bizonyult igaznak. Karl-Heinz Grasser hiába ígérte ugyanis szentül, hogy a költségvetési deficit csökkenését kizárólag a kiadási oldal tételeinek mérséklésével éri el, ez még papíron se sikerült. Igaz, nem lebecsülendő eredmény, hogy a hiányzó, milliárdok háromnegyedét mégiscsak a kiadások mérséklésével teremtik elő, s alig egynegyedet tesznek ki a bevétel növelését szolgáló intézkedések.
LAKOSSÁGI TERHEK. Az állami ráfordítások 42,8 milliárd schillinget kitevő lefaragása a fogadkozások ellenére több, a lakosságot közvetlenül is sújtó tételt tartalmaz. Ilyen a közigazgatási reform néven emlegetett közhivatalnoki létszámleépítés, vagy a már megindított, s így a kétéves költségvetésben is szereplő nyugdíjreform. De kihat a lakosságra az örökösödési és ajándékozási illeték növelése is. A 10 milliárd schillinges megtakarítással kecsegtető “közigazgatási reformmal” kapcsolatban csak annyi bizonyos, hogy a közalkalmazottak létszámát 15 ezerrel szándékoznak csökkenteni, holott a kormányprogram még 9 ezres leépítést tervezett, amit aztán a jelenlegi koalíció nem sokkal a hatalomra kerülése után már 13 ezresre korrigált. Rövidesen megszüntetnek néhány eddig tabunak számító kedvezményt, például a közhivatalnokok áthelyezésének, illetve elbocsátásnak tilalmát.
A költségvetési tervezet sajátossága, hogy a két koalíciós párt nyilvánvaló érdekellentétéből ezúttal a Szabadságpárt került ki győztesen. Jól mutatja ezt az a 28,2 milliárd schillinges csomag, amelynek egyes intézkedései a nagyobb jövedelműeket sarcolják meg jobban. Az adóleírások mérséklése például csak a havi 30 ezer schilling felett keresőket – illetve 20 ezernél magasabb nyugdíjat élvezőket – érinti. A kereszténydemokrata Néppárt híveit még ennél is jobban felháborítja, hogy a vállalkozói réteg számára a tervezet egyenesen visszalépést mutat. A legsúlyosabb csapás az eddig beruházásra fordított összegek adóleírási lehetőségének megvonása: szakértők a fejlesztési kedv érezhető visszaesésétől tartanak.
Felzúdulást keltett az alapítványok eddigi kedvezményeinek megnyirbálása is. Karl Wlaschek, a Billa egykori tulajdonosa – aki az élelmiszerlánc eladásából befolyt millióit alapítványban tartja, hogy aztán abból ingatlanbefektetéseit fedezze – máris közölte: viszi a pénzét. Alternatíva van – Liechtenstein és Svájc kellemes körülményeket kínál.
ELŐNYTELENÜL. A gazdasági szakemberek a vállalkozásokat sújtó terhek tartósan előnytelen hatásaira hívják fel a figyelmet. Ha egyszer a fejlesztési és beruházási összegek ugyanúgy adóznak, mint az egyéb célra kivont jövedelem, akkor nem biztos, hogy megéri az ismételt befektetés. A bérköltségeknek az új kormány által beígért csökkentése – ami nemzetközi összevetésben vonzóbbá tenné Ausztriát mint vállalati telephelyet – pedig a távoli ködbe vész. Igaz, Christoph Leitl, a gazdasági kamara nyár elején megválasztott elnöke már megkezdte a tárgyalásokat annak érdekében, hogy ne határozatlan időre halasztódjon a bérterhek eredetileg beígért 15 milliárd schillinges mérséklése, hanem máris kezdődjön meg, eleinte kisebb tételek lefaragásával.
Csak találgatások láttak napvilágot arra vonatkozóan, miért engedte át a kezdeményezést a vállalkozók sorsát szívén viselő, eddig a cégalapítások fellendítéséért oly sok ötlettel előálló Néppárt a magát a “kisember” védelmezőjének feltüntető Szabadságpártnak. A rossznyelvek szerint a szankciók feloldásával elfoglalt kancellár egyéb, a nemzetközi tekintély mentése szempontjából fontos engedmények kedvéért áldozta be a költségvetési elképzeléseket.