Izmos gazdasági növekedés, bővülő állami bevételek, baloldali kormány, német példa: mindeme tényezőket egybevéve gyakorlatilag elkerülhetetlen volt, hogy Párizs bejelentse a világháború utáni időszak legátfogóbb adócsökkentési programját. A Laurent Fabius pénzügyminiszter által ismertetett – még parlamenti jóváhagyásra váró – intézkedések 2001 és 2003 között 120 milliárd frankkal könnyítik meg az államkasszát, méghozzá oly módon, hogy a változtatásokkal főként az alacsony és közepes jövedelmű magánszemélyek, valamint a kisvállalatok járnak jól. A teljes összegből 43 milliárd frankot a személyi jövedelemadó több lépcsőben végrehajtandó mérséklése tesz ki. A legmagasabb kulcsot a jelenlegi 54,0-ről 52,5 százalékra szállítják le a három év alatt, míg a többi ráta 2,5-3,5 százalékponttal megy lejjebb, közülük a legalacsonyabb 9,5-ről 6,0 százalékra.
A német törvényhozás által júliusban megszavazott – öt évre 56 milliárd márkás adókönnyítést előirányzó – csomagon belül szintén a jövedelemadók redukciója a legnagyobb tétel, az elosztás azonban igencsak különböző: a legalacsonyabb kulcs 22,9-ről 15,0, míg a legmagasabb 51,0-ről 42,0 százalékra süllyed. A Schröder-kormánynak, hogy megszerezze a parlament felsőházának jóváhagyását, engedményeket kellett tennie a jobboldal felé. A szocialista Jospin-kabinet, ilyenfajta kényszer híján, teljes egészében saját preferenciáit, illetve a szövetséges kommunisták elvárásait tarthatta szem előtt. Ennek tanúbizonysága az a 25 milliárd frank sorsát szabályozó rendelkezés, amely szerint a minimálbér 1,3-szeresénél kevesebbet keresők fokozatosan mentesülnek az általános társadalombiztosítási hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól.
Frankfurtban két hónappal ezelőtt a tőzsdeindex erőteljes emelkedése követte a német adóreform elfogadását, reakcióként arra, hogy a központi költségvetést megillető társasági adó mértéke 40-ről 25 százalékra csökken, továbbá már jövőre megszűnik a vállalati érdekeltségek értékesítése után fizetendő – a divesztíciókat és ezáltal a szerkezetátalakítást akadályozó – 50 százalékos adó. A párizsi tőzsdét viszont egyáltalán nem villanyozta föl a Fabius-csomag. Hiányoznak ugyanis belőle a vállalati szféra egészét érintő strukturális változtatások, ami pedig a társasági adót illeti, a jelenleg 36,7 százalékos ráta csak az évi 250 ezer franknál alacsonyabb nettó nyereséget elérő, mintegy negyedmillió kis- és középvállalat esetében mérséklődik számottevően, jövőre 25,0 a következő évben pedig 15,0 százalékra. A nagy cégeknek meg kell elégedniük az előző kormány által bevezetett 10 százalékos pótlék eltörlésével, miáltal az adó mértéke csak a korábbi 33,3 százalékra áll vissza. Ráadásul ezt negatív irányban ellensúlyozzák az értékcsökkenési leírásra, valamint az érdekeltségektől származó osztalék adózására vonatkozó szabályok, valamint a 35 órás munkahéttel járó többletterhek.
Elemzők szerint a szociális ráfordítások növelésénél az adócsökkentés összehasonlíthatatlanul jobb megoldás (az állami kiadások tavaly a GDP 53 százalékát tették ki, ami 5 százalékponttal magasabb a német rátánál és az euró-övezet átlagánál). Hangsúlyozzák továbbá, hogy a vállalatokat terhelő összes adó- és járulékfizetési kötelezettséget nézve a társasági adó szintje Franciaországban korántsem akkora probléma, mint Németországban – ezt a magasabb működőtőke-beáramlás is bizonyítja -, így drasztikus leszállítása nem lett volna indokolt.
Az eddig említett intézkedéseken túl az egyéni autótulajdonosok is jól járnak azzal, hogy 2001-től megszűnik az eddig évente fizetendő – 12 milliárd frankos állami bevételt jelentő – úgynevezett járműregisztrációs illeték. –