Spórolási őrület dúl a hazai bankoknál. A táivol-keleti és az orosz pénzügyi válság utórezgései, a dátumváltás, az egyre éleződő verseny, a részben emiatt erőltetett fejlesztések, az esetenként elhibázott stratégia, na és persze az egyre mérséklődő infláció mellett alacsonyabbá váló hozamgörbe – ezek mind-mind olyan tényezők, amelyek az Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) tavalyi évről szóló gyorsjelentése szerint a bankszektor gyengécske teljesítményéhez vezettek. Vagyis ahhoz, hogy a gazdaság állapotához képest igencsak csökkent a pénzintézetek aktivitása, mérséklődött a jövedelmezőségük, s persze radikálisan megugrottak a költségeik. Miközben a felügyelet kimutatása szerint a személyi ráfordítások csak ímmel-ámmal – mindössze 6,5 százalékkal, tehát az inflációtól elmaradóan – emelkedtek, addig az összes többi költség valóssággal szárnyalt, 14 százalékkal haladva meg az egy évvel korábbi szintet. Az eredmény nem csak a mérlegeken látszott meg, hanem a banki vezetők arcán is, hiszen “a banki költségek optimalizálása” fedőnév alatt erre az évre szinte mindenütt radikális költséglefaragó intézkedéseket voltak kénytelenek foganatosítani, s a továbbra is gőzerővel zajló fejlesztések mellett arra kényszerültek, hogy amennyire csak lehet, minden területen megfogják a pénzt.
JÓZAN EXPANZIÓ. A legnagyobb reményekkel mindenhol az ingatlanportfólió átrendezésébe, a korábbi évekre jellemző székházbűvölet csillapításába fogtak bele. Az indok világos: igyekeznek a vagyon minél kisebb szeletét lekötni nem kamatozó eszközökben. Az eddig tizenhárom nagy értékű épületben szétterpeszkedő K&H például öt helyre költözteti össze a központját, öt tulajdont és három bérleti jogot értékesít, és kivétel nélkül megszabadul az olyan ingatlanoktól – például az üdülőitől -, amelyek nem tartoznak szorosan az alaptevékenységhez. Az így felszabaduló épületeket értékesíti, ráadásul radikálisan csökkenti a saját tulajdon arányát: amit csak lehet elad, s inkább visszabérel.
Beindult a költözési főszezon a Budapest Banknál (BB) és az ABN Amrónál is, az előbbinél 2001 első negyedévére tervezik, hogy a jelenlegi tíz központi épületből egybe költöznek, utóbbinál pedig máris hétről háromra csökkentették a főhadiszállások számát. Az ABN Amrónál azt jegyezték meg, hogy ez az intézkedés egyrészt lehetővé tette irodáik jobb kihasználtságát, másrészt azonban nem elhanyagolható munkapszichológiai hatással is járt. A pénzintézet ugyanis a haszon kategóriájába sorolja azt, hogy az összeköltöztetések segítették “az összetartozó területeken dolgozók hatékonyabb együttműködését”. A korábban kiterjedt és pazarló ingatlanvagyonáról hírhedt Postabanknál most arról számoltak be, hogy reálértéken 10 százalékkal mérsékelték a fenntartási és üzemeltetési költségeket, ami azért is nagy szó, mert ezt azzal együtt sikerült elérni, hogy időközben a PK Bank ingatlanait is átvették.
NEM TEKETÓRIÁZNAK. Kissé másként állnak hozzá az ingatlanok ügyéhez azoknál a pénzintézeteknél, amelyek karcsúbb székházvagyonnal ugyan, de lázas fióképítési szakaszban vannak, hiszen szűk mezsgyén mozognak: a kiszemelt “tuti” helyeken mindenképpen szeretnének kirendeltséget nyitni, de azért persze nem minden áron. Az Inter-Európa Banknál (IEB) például nemigen teketóriáznak, amikor nyitás után kiderül: az elvárt jövedelmezőségi szinttől egyes kirendeltségek bizony elmaradnak. Így jutott a bezárás sanyarú sorsára tavaly a kijevi képviselet és a tuzséri kirendeltség, valamint ennek az elvnek a jegyében vontak össze két fővárosi fiókot is. Hasonló józan expanzióról számoltak be a Raiffeisen Banknál – ahol pedig nagyon is fut a szekér. Arra törekednek, hogy minden új fiók nyitásának költségei a lehető legalacsonyabbak legyenek, így például minimális létszámmal indulnak, és csak később, az eredmények tükrében bővítenek. A ingatlanportfólió ésszerűsítésének jegyében költöztették ki a közelmúltban a belvárosból a számítógépközpontot, hiszen a négyzetméterenkénti 60-70 márkás bérleti díjhoz képest a külvárosi – tágasabb és főleg a katasztrófatervnek végre földrajzilag is megfelelő – helyszín még akkor is jobb üzlet, ha az épület saját tulajdon lett.
A kicsi kocsi is kocsi, és az olcsóbb autó is lehet szép – a jelek szerint egyre inkább ez a felfogás jellemzi a hazai pénzintézeteket. Az esetenkénti márka- és méretváltást ugyan a takarékosság kényszeríti ki a cégekből, s az alkalmazottak természetszerűleg nem fogadják mindig kitörő örömmel a bankvezetés új hozzáállását a gépkocsipark átrendezéséhez. Volt például olyan pénzintézet is, ahol igencsak titkolózva nyilatkoztak erről a témáról, mondván: ne az újságból tudják meg az alkalmazottak, hogy a BMW-ről a jövőben a busz, a metró és a villamos jut majd az eszükbe. A Postabanknál rövid úton eladták a nagyobb fogyasztású és drágább autók többségét, a K&H-nál pedig háromról öt évre emelték egy-egy kocsi használatának időtartamát, így az új autók beszerzésekor már öt évre számolják a beszerzési és üzemben tartási költségeket, ennek alapján döntenek egyik vagy másik típus mellett. A racionalitás jegyében vizsgálták fölül azt is, hogy kinek jár kocsi, s kinek nem, végül emelték a közösen használt, az úgynevezett pool-autók arányát. Hasonlóképpen dolgozták át az autós rendszert az ABN Amrónál is, a gazdaságosabb üzemeltetés jegyében ott háromról négy évre emelkedett a használat ideje, ésszerűsítették a típusválasztékot, s ötről négyre csökkentették a kategóriák számát, ami azt eredményezte, hogy kedvezőbb feltételeket tudnak érvényesíteni az új autók beszerzésekor. Az ABN Amrónál is kiterjesztették a kulcsos autók használatát: a meghatározott munkakörökhöz és beosztásokhoz rendelt gépjárműveket munkaidőben mások is igénybe vehetik, nem csak az elsődleges használója. Ennek eredményeként sikerült 36-tal csökkenteni a gépkocsipark nagyságát. A minőség megóvásában pedig úgy teszik érdekeltté az alkalmazottakat, hogy a bank csak az első alkalommal viseli teljes egészében azokat a költségeket, amelyek az autó használójának hibájából egy éven belül keletkező kárból adódnak, és a biztosító nem térített meg. A második alkalommal már felerészben a kár okozójának kell állni a cechet, utána pedig már a biztosítási önrész teljes egészében az alkalmazottra hárul. A K&H-nál az önhibás károk esetében teljes mértékben a dolgozó fizeti a casco díjakat.
AUTÓ, TELEFON, REPI. A megkérdezett bankok közül csupán a BB-nél és a Raiffeisennél nem korlátozták a gépkocsihasználatot a korábbiakhoz képest, illetve nem is terveznek jelentős átszervezéseket ezen a területen, az IEB-nél pedig csak arról számoltak be, hogy negyedéves üzemanyaglimiteket határoztak meg. A Raiffeisennél azonban emlékeztettek rá, hogy ők eddig sem szálltak be a bankok közötti “autós-szépségversenybe”, a vezérigazgató például évekig egy “mezei” VW Passatot használt, s ez a visszafogottság az alsóbb vezetői szinteken is érvényesült.
A pénzintézeteknél általában sohasem volt korlátlan a mobiltelefon-használat, de számos esetben ezen a területen is ésszerűbbé próbálták tenni az elveket, ami persze azt az eredményt hozta az alkalmazottak számára, hogy esetleg kétszer is meggondolják, mielőtt nagyobb purparléba bonyolódnának az anyóssal. Az IEB-nél a gépkocsihasználathoz hasonlóan itt is negyedéves limiteket érvényesítenek, ami fölött már nem a pénzintézet fizeti ki a számlát. A K&H esetében a havi limitet átlagosan 3-4 ezer forintra mérsékelték, és nem korlátozzák a további hívásokat a BB-nél pedig önbevalláson alapuló önfinanszírozó rendszert vezettek be a magánbeszélgetésekre. Az ABN-Amro úgy alakította át a telefonköltség-megosztás rendszerét, hogy az alkalmazottak érdekeltek legyenek a főleg hivatalos célú felhasználásban. Míg korábban a havi számla egyötödét kellett az alkalmazottnak kifizetnie – függetlenül attól, hogy mennyit beszélt haza és mennyit a cég ügyeiben -, addig az új rendszerben részletes híváslistát kérnek, és csak a magánbeszélgetések költségét kell állniuk, ami egyben azt is jelenti, hogy más, a limites rendszert használó bankokkal szemben itt bizony, amúgy holland alapossággal keményen behajtják minden privát hívás díját.
Az egyéb költségek tekintetében a Postabanknál számoltak be jelentősebb akciókról. A reklám- és marketingkiadásokat például nominálértéken további körülbelül 100 millió forinttal mérséklik az idén, részben a reklámtevékenység visszafogásával, részben a hirdetési stratégia megváltoztatásával. Az elektronikus médiától inkább a nyomtatott sajtó felé mozdulnak el, és felülvizsgálják szponzori tevékenységüket is. Jelentősen, írd és mondd 66 százalékkal faragták le 1999-ben a reprezentációs költségeket, s ezen a vonalon haladnak tovább az idén is. Mintegy 240 millió forintos megtakarítást terveznek a számítástechnikai és adatátviteli kiadásokon is, amit azért is értékelnek jelentős eredményként, mert közben a forgalom és a tranzakciószám emelkedik, ráadásul folytatják az informatikai eszközök minőségi cseréjét is.
Divatos spórolási jelszó még az “outsourcing” is, vagyis bizonyos tevékenységeknek külsős cégekhez való kihelyezése. Az IEB-nél például a készpénzfeldolgozás esetében már megtették ezt, s ilyen értelmű tárgyalásokat folytatnak további tevékenységekről is. A K&H esetében pedig most vizsgálják gőzerővel az outsourcingban rejlő lehetőségeket, egyelőre ennek következményeit a banki festők, mázolók és karbantartók tapasztalták meg, de a tervek ennél sokkal nagyratörőbbek. Ennél a pénzintézetnél említették azt is, hogy már átalakították a teljes beszerzési rendszert, s a rendszeres pályáztatás és versenyeztetés eredményeként ez máris átlagosan 20-30 százalékos, vagyis százmilliós nagyságrendű megtakarításokat eredményezett.
PÉNZEMBEREK. A bankok a jelek szerint a múlt évre jellemző óvatossággal közelítenek az alkalmazottak fizetésének rendezéséhez is, ezen a területen is igyekeznek érvényesíteni a takarékossági célkitűzéseket. A Postabanknál például – ahol a személyi jellegű ráfordítások az összes költségnek csaknem 40 százalékát teszik ki – 4 százalékos bérkorrekció mellett, csak leépítésekkel sikerül a bérek reálértékét megőrizni, de még a Raiffeisennél is azt hangsúlyozták, hogy – bár igyekeznek versenyképes fizetést kínálni alkalmazottaiknak – sohasem ígérték nekik, hogy a bérek követik az inflációt. Az idén például valószínűleg a pénzromlás mértékétől elmaradva, átlagosan 7 százalékkal emelik a fizetéseket. Az IEB-nél igyekeznek a költségtakarékosabb juttatások felé terelni a rendszert, így például az utóbbi években jelentős összeggel növelték hozzájárulásuk mértékét a dolgozók önkéntes nyugdíjpénztári tagdíjához úgy, hogy a banknak ez nem kerül többe. Az ABN Amrónál a 13. havi fizetés helyett teljesítményarányos bónuszt vezettek be, az értékesítési területen dolgozóknál pedig prémiumrendszer van érvényben.
A BB-nél és a K&H-nál mások az elvek. Az előbbinél egyenesen azt közölték, hogy nem a dolgozói juttatások megkurtításával akarnak spórolni, hiszen ez általában csekély eredménnyel jár, viszont rossz hatással van a dolgozói közérzetre és a lojalitásra. Hasonlóképpen vélekednek a K&H vezetői is, ott az idén tekintélyesen – a teljesítményértékeléshez kötött bónusz összege – bővül a bérkeret, miközben jelentős mértékű a leépítés: az év végéig több mint 400 emberrel, vagyis az 1999. decemberi adatokhoz képest 20 százalékkal kevesebben dolgoznak majd a banknál. Ráadásul 10-12 százalékkal emelik az egyéb juttatásokra szánt összeget, úgy, hogy sokkal rugalmasabbá teszik annak a rendszerét, és 30 százalékkal többet költenek az alkalmazottak tréningjeire.
Hogy mi értelme az egésznek, s mennyit lehet spórolni a fenti intézkedésekkel? Erről a kérdésről – a Postabank kivételével – mindenhol vonakodva nyilatkoztak. Sejteni lehet, hogy nem két fillérről van szó, és az intézkedések eredményét a banki mérlegekben is észre lehet majd venni. A Postabank esetében egyértelműen fogalmaztak: az idén a tavalyi 20 milliárd forintos költségszint megtartása a cél, amit az 1999-es bázison reálértéken mintegy 1,6 milliárdos megtakarítással tudnak elérni. Ennek az az ára, hogy valamennyi költségkategóriában 5-8 százalékkal kurtítanak. Az IEB-nél annyit árultak el, hogy az intézkedések következtében a működési költségek növekedése nem éri majd el az inflációt, annak ellenére sem, hogy az elmúlt évben két új fiókot is nyitottak, s folyamatosan bővítik tevékenységüket. A BB-nél az idén mintegy 10 százalékos megtakarítást remélnek a működési költségeken.