Ha valaki a baromfiudvarban nézelődik, könnyen észreveheti, hogy a szárnyasokban van valami gyíkszerű; a szarupikkelyekkel borított lábak, a karmok és a tojásrakás mind arról tanúskodnak, amiben a tudomány álláspontja már régóta változatlan: a madarak a hüllőkből fejlődtek ki. Ezt a tényt ma sem kétli senki, az Oregoni State University paleontológusai azonban most új megvilágításba helyezték a madarak evolúciójára vonatkozó elméleteket. Szerintük a szárnyasok nem a dinoszauruszokból fejlődtek ki – ahogyan azt eddig feltételezték -, hanem egy azoknál jóval korábban élt gyíkból, amely csupán távoli rokonságban állt a legismertebb ősállatokkal.
A madarak evolúciójában mind a mai napig sok a fehér folt. Ennek valószínű oka, hogy a kis testű, könnyű csontozatú ősök fosszíliái ritkábbak, mint más fajokéi, ezek egyszerűen könnyebben szétporladtak az évmilliók során. A szakmai vitát kiváltó Longisquama nevű őshüllő egy példánya mégis kitűnően konzerválódott; a maradványokat még 1970-ben Kirgíziában orosz paleontológusok találták meg. Az állat hátán lévő furcsa függelékek természetesen az ő figyelmüket is felkeltették, ám azt annak vélték, amiről a fajt is elnevezték: hosszú pikkelyeknek. Az amerikaiak most mikroszkópos és egyéb vizsgálatokkal a mai szárnyasok tollához hasonló anatómiai képleteket azonosítottak a maradványokon; szerintük a tolltüsző, a tollgerinc (a toll szára) és a zászló (a szárból elágazó szaruszálak) kifejezetten a modern madártollak jellegzetességei.
A Longisquamával csupán egy a gond: 220 millió éves, azaz nagyjából 75 millió évvel korábban élt, mint az eddig ismert legöregebb madárszerű hüllők (vagy inkább hüllőszerű madarak), például a tollas, de még csőr nélküli és fogakkal rendelkező dínó-utód Archeopteryx. Az Archeopteryx biztosan nem áll rokonságban a Longisquamával; egy evolúciós alaptörvény szerint pedig kétszer ugyanaz az anatómiai szerkezet – jelen esetben a pikkely eredetű tollazat – nem alakulhat ki a fejlődés során. Ez pedig azt jelenti, hogy a madarak evolúciós törzsfája jóval bonyolultabb annál, hogy azt a rendelkezésre álló töredékes leletanyag alapján bizton fölvázolhassák a tudósok. –