Az Egyesült Államokban bizonyos cégek máris próbálják jövendő alkalmazottaik génállományát is megismerni. Ilyen vizsgálatot vezetett be például a CIA, ám az alkalmazottak emberi jogaik megsértése miatt bírósághoz fordultak, és az végül a javukra ítélt. A génkönyvtár elékészülte után Bill Clinton amerikai elnök kijelentette: a közszférában biztosan nem használják majd a genetikai teszteket a munkavállalók egészségi kilátásainak elemzésére (valójában erre jelen állás szerint még nem is képes a tudomány). Azt azonban még az amerikai elnök sem garantálhatja, hogy a magáncégek nem vezetik be a genetikai alkalmassági vizsgát.
Ugyancsak kényes terület az életbiztosításoké. A gyógyítást segítő géntérkép általános díjcsökkenést vonhat maga után: az új gyógymódok a hosszabb és egészségesebb élet lehetőségét adva mérsékelhetik a biztosítási károkat és kockázatokat. Másfelől a biztosítottak génállományának ismeretében homogénebb veszélyközösségek alakíthatók, miáltal – a biztosítók szerint – méltányosabb érték-, illetve kockázat alapú díjszabás készíthető, minden korábbinál “testre szabottabb” konstrukciókkal. Mindez azonban azt valószínűsíti: a biztosításnak előfeltétele lesz, hogy a jövendő ügyfél alávesse magát a génvizsgálatnak. Magában hordozza annak veszélyét is, hogy a biztosítók esetleg túlértékelik a génekben rejlő információk jelentőségét. Azaz csupán azok alapján minősítik az ügyfelet, jóllehet amennyiben valaki rendelkezik ugyan az adott betegségre hajlamosító génnel, a betegség tényleges bekövetkezése számtalan egyéb tényező függvénye. –