Millió mobiltelefon és laptop, palmtop és személyi hívó ontja a hullámokat. A frekvenciatartomány viszont korlátozott és napról napra telítettebbé válik. A telekommunikációs cégek már érzik a szorítást. Ha új mobilszolgáltatási rendszert vagy vezeték nélküli internet-hozzáférést kínálnak, akkor még több frekvencia-hozzáférést kell engedélyeztetniük a hatóságokkal, vagy okosabban kell kihasználniuk az éter hullámait.
Szerencsére az elektromérnökök sem ülnek karba tett kézzel. A Lucent Technologies égisze alá tartozó Bell Laboratories szakemberei most olyan antennarendszer összeállításán dolgoznak, amely megszázszorozhatná a rádiós kapacitást. Ha működésbe lép, az hatalmas ugrást jelent majd a vezeték nélküli hang- és adatközvetítésben – extra sávköltségek nélkül. A Cisco Systems ugyanezt vette célba azokkal a jelfeldolgozó technikákkal, amelyeket a nagysebességű, vezeték nélküli adatszolgáltatás területén a Stanford Universitytől szereztek be.
TŰZFÉSZEK. Az Egyesült Államok kormánya is segédkezik, dönti a pénzt az egyetemek “vezeték nélküli” kutatásaiba. E műhelyekben a professzorok szorgalmasan gyűjtik a szabadalmakat, és indítják be a “vezeték nélküli” cégeket. A spekulatív tőke – kiszagolva a gyors profitlehetőséget – nyomul e tőkeéhes, frissen induló társaságok felé. “Ez az egész egy üzleti tűzfészek – mondja James J. Hannan, a Sprint technológiáért felelős alelnöke -, most van itt a lehetőség.”
A mostani őrületet a Bell Laboratories voltaképpen 1998 szeptemberében indította el, amikor a kutatói nyilvánosságra hozták az úgynevezett rétegzett tér-idő technológiát (Bell Labs Layered Space-Time – Blast). A név a Star Trekből ismerős varázslatokat idézi – s lehet, hogy valóra is váltja azokat. A rádióhullámok megszokott világában az egy tartományban továbbítható információmennyiséget az ugyanazon térben ütköző és visszaverődő rádióhullámok keveredése – vagyis az interferenciaként ismert jelenség – korlátozza. Minél több csatornát zsúfolnak ebbe a térbe, annál rondább lesz az interferencia-hatás.
A Blasttal a mérnökök ezt a problémát előnnyé változtatják. Ahelyett, hogy korlátoznák az adatátvitel számát egy adott frekvencián, szándékosan megnövelik az adók és vevők számát. Ez még több interferencia-hatást jelent. S hihetetlenül hangzik, de ez mégis jobb, tisztább jeladást, illetve vételt tesz lehetővé azok számára, akik ezt a technológiát használják.
A Blast úgy működik, hogy feldarabolja a továbbítandó üzenetet – legyen az mobilhívás vagy tömörített zenei fájl -, és kiosztja e darabokat a két vagy több, egymás mellé zsúfolt antennának. A jeleket ezután átsugározzák egy hasonló vevőantenna-sorhoz. Az út során a jelek összeütköznek, szétszóródnak és összekeverednek. Ám ez nem zavarja meg az okos kis jelfeldolgozó csipeket a fogadó oldalon. Ott az antennák részeket csippentenek a gubancból, összehasonlítják azzal, amit a szomszédos antennák gyűjtöttek, és aztán összerakják az eredeti jeleket. “Húsz antennával ugyanakkora a teljesítmény és a sávszélesség, mint eggyel, de a normális kapacitás húszszorosát lehet elérni vele” – szögezi le Gerard Foschini, a Bell Labs azon kutatója, aki az alapelveket kifejlesztette. “A Blast forradalmian új – lelkesedik Joseph M. Kahn, a University of California Berkeley villamosmérnök-professzora -; amikor arról beszélnek, miként lehetne növelni a kapacitásokat, ez a legbiztatóbb megközelítés.”
KÖTEGEK. Ez a technológia jól használható az irodai és otthoni helyi hálózatoknál, ahol átveheti a kábelkötegek helyét, amelyek az íróasztal mögött és a padlón kígyóznak. A Lucent a szabadban is kipróbálja a Blastot – rögzített, vezeték nélküli környezetben. Ám a legnagyobb piac a mobilkommunikáció lehet. A Lucentnek sikerült a technológia egyes részeit beépítenie a következő generációs mobiltelefonokat szabályozó amerikai szabványokba. A vállalat abban is bízik, hogy a mobiltelefonos felszereléssel együtt a Blastot is el tudja adni a külföldi szolgáltatóknak.
A versenytársak és az egyetemi szakmai műhelyek szkeptikusai azonban kétlik, hogy a Blast valóban alkalmazható lenne a mobiltelefonok világában. Az apró mobilok például nehezen képzelhetően bírnának el egy-két antennánál többet. Ráadásul egy gyorsan mozgó járműben a Bell ügyes kis csipjeinek túlórázniuk kell, hogy kiválogassák és értelmezzék az adatokat. “Ez elképesztően nagy tömegű jelfeldolgozást igényel” – figyelmeztet Babak Daneshrad villamosmérnök, a University of California Los Angeles professzora, aki a washingtoni védelmi minisztérium megbízásából és forrásaival foglalkozik az áramköri technológiák fejlesztésével.
A Lucentnek a többi versenytárssal is meg kell birkóznia. Mindössze egy héttel Blast bemutatását követően a Cisco bejelentette azon tervét, hogy 157 millió dollárnyi részvényt ad a Stanford University egyik kicsiny kutatócsoportjáért, a Clarity Wirelessért, amely éppen olyan nagysebességű, vezeték nélküli adattechnológiával kezdett el kereskedni, mint a Blast. A Cisco azóta egy sor rögzített, vezeték nélküli terméket mutatott be, amelyek 50 megabit/másodperces internet-hozzáférést ígérnek az üzleti vásárlóknak – messze gyorsabbat, mint a legtöbb vezetékes modem.
Egy másik stanfordi kutatócég, a Gigabit Wireless szintén beszállt a “rögzített, vezeték nélküli” őrületbe. Ezt a céget egy stanfordi villamosmérnök professzor, Arogyaswami Paulraj alapította. Paulraj abban bízik, hogy a nagysebességű termékek már a jövő év elején piacra kerülhetnek. Az ő fejlesztését többek között a Sprint hasznosítja.
Rövid távon a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos viták lehűthetik a hangulatot. A Stanford, a Lucent és az AT&T kutatói néhány lényeges elem szabadalmi jogát maguknak követelik a Blastban használt tér-idő rendszerből. A Lucent már számos részletet szabadalmaztatott. Közben Paulraj és a Stanford sajátjának tekinti az alapvető gondolatot, a többszörös antennás sugárzást és vételt. A Ciscónak szintén vannak szabadalmai a Clarityn keresztül. Az AT&T pedig néhány, a mobiltelefonos kódjeleknél használt, tér-idő technikával kapcsolatos joggal rendelkezik.
RADIKÁLIS MEGOLDÁS. A múltbéli tapasztalatokból kiindulva előrevetíthető, hogy megdöbbentő nagyságú összegek fognak gazdát cserélni, mire e viták lecsillapodnak és a széles sávú vezeték nélküli távközlés kinő a gyermekkorból. Aki kételkedik, azt emlékeztetjük az üvegszálas kommunikációban felhalmozott legújabb vagyonokra. Az egyetemi mérnöki kutatóhelyeken és a Bell Labs műhelyeiben az elmúlt évtizedben elért eredmények forradalmian új technikákat hoztak be, már ami az optikai jelek felerősítését és a fényjelek felbontását illeti. Az üvegszálakból próbáltak nagyobb teljesítményt elővarázsolni. Aztán, mint mostanában, szabadalmi kérések özöne futott be Washingtonba, professzorok hagyták ott az egyetemeket frissen induló optikai cégek miatt, spekulánsok tettek fel őrületes téteket, és apró vállalatok – például az Optical Networks, a Qtera, az E-Tek Dynamics és a JDS Uniphase – piaci értéke röppent fel a milliárdos tartományba.
A vezeték nélküli távközlésben utazó cégek hasonló felfutásban bizakodnak. De ma még túl korai megmondani, mely vállalatok kezében lesz az új gazdagság kulcsa. A vezeték nélküli, széles sávú technológia reklámozásában a Cisco lélegzetvételnyi előnyhöz jutott. De az internetes technológiában szerzett tapasztalatai ellenére nagyon kevés gyakorlata van komplex vezeték nélküli rendszerek irányításában. “A vezeték nélküli világ egy elvarázsolt tükörterem, tele van váratlan eseményekkel” – figyelmeztet Richard Howard, a Bell Labs kutatásvezetője.
De még ezek a bizonytalanságok is furcsamód ismerősnek tűnnek. “Nagyjából ott tartunk, ahol az üvegszálas kommunikáció három vagy négy évvel ezelőtt” – mereng James Hannan a Sprinttől. Hölgyeim és uraim, tegyék meg tétjeiket!
Š BUSINESS WEEK