Hiába a hollandok legendás szívóssága, az ABN Amro (Magyar) Bank amszterdami tulajdonosainak alighanem szüksége volt egy kis szíverősítőre, amikor szembesültek itteni érdekeltségük tavalyi veszteségével. Az 1999-ben felhalmozott, a nemzetközi számviteli szabványok (IAS) szerinti 75 millió dolláros (20 milliárd forintos) negatívum már attól a 100 millió dolláros vételártól sem áll túl messze, amennyiért bő három esztendővel ezelőtt – a részvények névértékének 229 százalékán – megvették az akkori nevén Magyar Hitel Bankot (MHB).
ROSSZ ÉVEK. A hitelintézet számára nem csupán a múlt év zárult profit nélkül. A hajdani, mintegy 130 milliárd forintnyi konszolidációs juttatással kistafírozott MHB 1996-os privatizációja sikersztoriként indult, ám az azóta eltelt három teljes üzleti esztendőben egyfolytában csak nőttek a veszteségek. Holott már 1998 elején nyereséges évet jósolt az akkori vezérigazgató, Járai Zsigmond. A privatizáció óta eltelt éveket, de különösen az 1998-as és 1999-es esztendőt Bernard Yoncourt, az ABN Amro (Magyar) Bank elnök-vezérigazgatója ma az új stratégia bevezetési időszakának tartja. Elismerve egyúttal, hogy ekkora veszteséggel sem Hollandiában, sem Budapesten nem számoltak. Az ABN Amro amszterdami központjában, a bank jó nemzetközi eredményszámait bemutató február végi sajtókonferencián Jan Kalff, a csoport elnöke a magyar veszteséget firtató kérdéssel kapcsolatban kijelentette: az idei eredmények kiábrándítóak. “Az MHB megvásárlása idején sokkal könnyebb piaci helyzetre számítottunk Magyarországon, ám nagyon erős versennyel találtuk szembe magunkat” – mondta az elnök. Leszögezte viszont, hogy nem kívánnak kivonulni a magyar piacról.
Az itteni mércével óriási veszteség egyébként az anyabankot nem rázza meg. Az ABN Amro világszerte 75 országban van jelen, 458 milliárd eurós – 117,25 billió forintos – mérlegfőösszegéből a magyar leánycég 409 milliárd forinttal, mindössze 0,35 százalékkal részesedik. A nemzetközi csoport adózás előtti eredménye átszámítva közel 1100 milliárd forintnak felel meg, nettó eredménye 660 milliárd forintnyi. A magyar bank feltőkésítésére tavaly szeptember óta 116 millió eurót, azaz mintegy 30 milliárd forintot költöttek.
Az ABN Amro (Magyar) Bank számára az új tulajdonosok 1997-ben költséges stratégiát jelöltek ki. Amszterdamban úgy határoztak, hogy a magyar érdekeltségnek vezető szerephez kell jutnia a vállalati és a lakossági üzletágban is. Az akkor stabilnak tűnő vállalati pozíciók mellett így látványos terjeszkedésbe fogtak a lakossági területen, univerzális szolgáltatások nyújtására törekedtek, “megtámadva” az OTP piacvezető pozícióját.
A lendületes építkezés eredményeként a privatizációkor átvett 70 bankfiókjuk 34-gyel gyarapodott, ami kiugróan magas költségekkel járt. Míg 1998 végén a bank az IAS szerint 4,3 milliárd forintos konszolidált veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, csak a fiókhálózat korszerűsítése 12 milliárd forintot emésztett fel 1998-ban és 1999-ben. A másik pénzfaló beruházás az informatikai rendszer modernizálása és egységesítése volt. A korábbi 42 féle szisztéma helyett ma kettő működik, s ez 10 milliárd forintjába került az ABN Amrónak. A fejlesztések szükségességét szakértők nem kérdőjelezik meg, ám többek szerint a költségek felszökésében több hibás döntés is szerepet játszott. Egyesek szerint lényegesen olcsóbb megoldás lett volna a rendszer teljes cseréje.
Még nehezebb elfogadható magyarázattal szolgálni a veszteségben oroszlánrésszel bíró 9 milliárdos működési veszteségre, illetve a 30 milliárd forintos működési költségekre. Rossz nyelvek szerint a holland menedzsment Magyarországon nem éppen költségtakarékos szemléletéről híresült el, csillagászati összegre rúgnak például az utazási számlák.
A piac ismerői szerint ugyanakkor az is sokat nyom a latban, hogy az ABN Amro még mindig cipeli az állami banki múlt hordalékát. Mérlegében szerepelnek például olyan ingatlanok, amelyek értékét túl magasan állították be a kilencvenes évek elején, s a korrekció tavaly mintegy 3 milliárd forint rendkívüli költséget okozott. Szintén a privatizáció előtti idők számlájára írható az a 3,6 milliárd forintos céltartalék, amelyből a banknak kártalanítania kellene egykori brókercége, a Talentum Rt. kárvallottjait, a WVM lízingkötvények hoppon maradt tulajdonosait. (Igaz, ezzel a két tétellel a hollandok már a bank megvásárlásakor is tisztában voltak.)
BIZALOM. Mértékadó vélemények szerint a privatizációt sikerrel levezénylő Járai Zsigmond távozását követően a menedzsment kiválasztása sem sikerült a legjobban. Talán nem véletlen, hogy 1998 júniusa óta már a második bankvezető koptatja a Pozsonyi úti székház vezérigazgatói székét. Most azonban Kalff bizalmáról biztosította a tavaly májusban kinevezett menedzsmentet, egyúttal a legtapasztaltabb, szakmailag elismert vezetőkként aposztrofálva a zömében holland és kisebb részben magyar vezetőkből álló csapatot.
A bank tevékenységével egyébként az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) sem elégedett. Működési és piaci kockázatát olyan súlyosnak ítéli, hogy a törvény által előírt 8 százalékos tőkemegfelelési mutatót az ABN Amrónál 10 százalékra módosította. Felszólította továbbá a menedzsmentet az 1998-as és 1999-es veszteségek okainak feltárására, valamint egy új adós- és követelésminősítési rendszer kialakítására.
Az elszenvedett veszteségek ellenoldalaként a menedzsment jelenleg még nem túl sokat tud felmutatni. Az ambiciózus tervekhez képest a lakossági piacból a betéteknél 6 százalékot sikerült kihasítaniuk, a hitelkihelyezések aránya azonban szinte teljesen jelentéktelen, 0,7 százaléknyi. Némileg nagyobb a részesedésük a vállalati szektorban, de a privatizációkor érvényes állapothoz viszonyítva így is komoly piacvesztést szenvedhettek: a céges betéteknek ma 10 százaléka van az ABN Amrónál, a hitelkihelyezéseknek pedig 5,7 százaléka köthető e pénzintézethez. A bank a szindikált hitelek szervezésében azonban az élen jár.
A tulajdonosok budapesti stratégiája a tetemes veszteségek hatására sem változott: Amszterdam továbbra is univerzális bankban gondolkodik. A teljes körű szolgáltatásokra törő pénzintézet egész cégcsoportot állít csatasorba. Így rendelkezik például értékpapír céggel, biztosítóval, lízingtársasággal, vagyonkezelővel, nyugdíjpénztári szolgáltatóval. A palettáról csak a lakás-takarékpénztár és a jelzálogbank hiányzik.
ERŐSÍTENEK. A bank vezetése 2000-re az üzleti aktivitás jelentős erősödését ígéri, amelynek előjelei – elmondásuk szerint – már 1999 végére jelentkeztek. A múlt év második felében a bank hitelállománya 48 százalékkal, a betéteké 12 százalékkal bővült, a céltartalékolási kötelezettség viszont lényegesen lassabban nőtt, mint a teljes hitelállomány. A nettó kamatjövedelem 35 százalékkal, a jutalékbevétel 57 százalékkal gyarapodott. Az idén egyébként a kisvállalkozásokra és a lakásfinanszírozásra kívánnak koncentrálni, ezzel párhuzamosan tovább fejlesztve az elektronikus szolgáltatásokat, valamint az egyes piaci szegmenseket megcélzó lakossági termékeket.