Lapjukban megemlékeztek a Neptun rendszer magyarországi bevezetéséről (Figyelő, 2000/6. szám). A megfogalmazás érzésem szerint azt sugallja (bár ezt közvetlenül így nem írták), hogy a Neptun rendszer nálunk egy merőben új dolog, s bevezetésére a közgazdasági egyetemen elsőként (?) került sor. Hadd pontosítsam az információt egy pár sor erejéig.
A Neptun rendszert Magyarországon elsőként a Budapesti Műszaki Egyetemen vezették be kísérleti jelleggel 1997 őszén; az 1996/97-es tanév őszi félévének lezárása, vizsgaadminisztrációja már az új rendszeren keresztül történt. A bevezetést hosszú tesztelés előzte meg (még így sem ment minden tökéletesen). Korábban, 1995-től szintén a műszaki egyetem volt az első, ahol integrált hallgatói rendszert üzemeltek be (HIR – Hallgatói Információs Rendszer). A Neptunt később több más egyetem és főiskola is átvette, például a veszprémi egyetemen is ez működött már 1999 tavaszán is. Ha a BKE most csatlakozik, akkor legfeljebb a középmezőnyben tudhatja magát.
Az írás egy másik megállapítása: “Így gyakorlatilag megszűnnek a dékáni hivatal és a tanszékek előtti várakozások”. Ha ez igaz, akkor az intézmény kivételesen irigylésre méltó helyzetben van. Saját tapasztalataim, illetve más felsőoktatási intézményekbe járó diáktársaim elbeszélései alapján azt állíthatom, hogy a tanszékeken a rendszer bevezetése előtt sem volt várakozás, mert csak egy listára kellett a vizsgára jelentkező nevét felírni, ami nem tart tovább fél percnél, a dékáni hivatalokban viszont a Neptun bevezetése után a várakozási idő és a hivatal terhelése minimum a kétszeresére emelkedett a szisztéma nagyfokú rugalmatlansága és nehéz áttekinthetősége miatt. Hozzá kell tennem, hogy a rendszer elveinek adaptálása nem nélkülözheti a megfelelő infrastruktúra kiépítését, különben a helyzet a korábbinál is rosszabb lesz. Ez így is történt egyetemünkön: a sorok most nemcsak a dékáni előtt kígyóznak, hanem a megnyitott, általában az igények töredékének kielégítésére elegendő számítógéplaborok előtt is. A legegyszerűbb művelet is minimum negyed óráig tart, a bejelentkezést is beleszámítva. Ha a rendszer túlterhelt, az óriási hálózati adatáramlási igény miatt ez fél órára, vagy még többre is megnyúlhat.
Üzenetem célja tulajdonképpen ennyi: kevés elviekben közeledni az európai felsőoktatási rendszerekhez. Ha az új szisztéma adaptálása amolyan “magyar módra” történik, akkor az eredmény még a korábbi adminisztrációs teljesítményeket is alulmúlja.
RÓNAI PÉTER,
a Műegyetem ötödéves
hallgatója