Oktatás – GYERMEKEINK JOGGAL UTÁLJÁK A KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS VALÓBAN ELAVULT RENDSZERÉT

Szüntessék meg a high schoolt. Kezdődjék a középfokú oktatás a hetedik osztállyal és fejeződjék be a tizedikkel. Aztán engedjék útjukra a 15-16 éveseket, hogy hamarabb belevághassanak az igazi életbe. A gondolat nem is olyan őrült, mint amilyennek első pillantásra látszik. Az amerikai középiskola, a high school sok fiatal számára alig jobb, mint egy javító-nevelő intézet. [...]

Szüntessék meg a high schoolt. Kezdődjék a középfokú oktatás a hetedik osztállyal és fejeződjék be a tizedikkel. Aztán engedjék útjukra a 15-16 éveseket, hogy hamarabb belevághassanak az igazi életbe. A gondolat nem is olyan őrült, mint amilyennek első pillantásra látszik. Az amerikai középiskola, a high school sok fiatal számára alig jobb, mint egy javító-nevelő intézet. A tizenévesek fiziológiailag is korábban érnek, mint száz évvel ezelőtt, az internet és a motorizáció pedig sokkal nagyobb függetlenséget ad nekik, mint amilyen elődeiknek volt.

Mégis, a legtöbb high school gyerekként kezeli a tanulóit. Minthogy a társadalom többi részétől el vannak választva, a tanulók megszállottan csak egymással foglalkoznak, klikkeket alakítanak, és azzal ölik egymást, hogy ki a népszerűbb, ki a szebb, ki a menőbb. “Ez nem csupán korszerűtlen jelenség, de egyáltalán nincs is összhangban a kinti életükkel” – mutat rá Leon Botstein, a New York állambeli Bard College elnöke, a középiskolai oktatás átalakításának legismertebb szószólója.

MEGFELELŐ ÚTRAVALÓ. Ezt az iskolatípust korábban nem tekintették szinte kihagyhatatlan lépcsőfoknak. A felnőtt népességnek még 1940-ben is kevesebb mint fele végzett nyolc osztálynál többet. Manapság a 18-24 éves korosztályban csaknem 90 százalékos a középiskolai végzettségűek aránya. Nem csoda: a high school hasznos társadalmi és intellektuális készségeket sajáttíttat el, és az onnan kikerülők gyakorlatilag képesek az önálló életvitelre.

A középfokú tanulmányok megkurtítása nem feltétlenül jár a népesség lebutításával, s azzal, hogy fiatalok kevésbé szívesen mennének a következő lépcsőfokot jelentő college-okba. Botstein érvelése szerint a high school “generáljavításának” magasabb elvárások bevezetésével kell együtt járnia, hogy az ott végzők mindenből megszerezzék az alapismereteket – az állampolgári ismeretektől egészen a közgazdaságtanig. Az arra alkalmasak azután folytassák tanulmányaikat egy szinttel feljebb. Azok a tizenévesek pedig, akiket nem érdekel a felsőfokú képzés, vagy el akarják halasztani az egyetemi tanulmányokat, elmehetnek ipari tanulónak, közszolgálati alkalmazottnak vagy beiratkozhatnak szakiskolákba.

Azok a diákok, akik a high school második évfolyama után college-ba mennek, két évet ugorhatnak előre tanulmányaikban. Erre van is precedens: a harmincas években Robert Hutchins, a University of Chicago rektora arra buzdította a tehetséges 15-16 éves diákokat, hogy iratkozzanak be az ő tanintézetébe. A kísérlet mintegy két évtizeden át tartott, s akkor ért véget, amikor a második világháborúból visszatért katonák tizenévesekkel kerültek egy iskolapadba.

James J. Heckman, a chicagói egyetem közgazdásza egyetért Botsteinnel abban, hogy a középiskolai képzés lerövidítése “nagyon vonzó gondolat”. Heckman azzal érvel, hogy a “high school nagyon tespedt intézmény lett”, s minél előbb vezetik be a serdülőket a reális világba, annál jobb. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy van ennek egy elengedhetetlen feltétele: mielőtt a tanulókat útjukra engedik, a nevelőknek valamilyen módon meg kell ítélniük érettségüket.

Van ugyanis kockázata annak, hogy a tanulókat két évvel előbb szabadjára engedik. Sok serdülőnek ugyanis tényleg szüksége van a szoros felügyeletre. Ha valaki nem hiszi ezt, hallgassa meg Renée Witherspoont. Mint a chicagói Morgan Park High School idei végzőse, ő csak tudja: “Lehet a diákok e korosztályát megfáradtnak, életuntnak nevezni, de érettnek aztán nem.” A megoldás az lehet, hogy az olyan college-ok vagy szakiskolák, amelyek 15-16 éves fiatalokat is felvesznek, kezdetben némi szülőpótló szerepet is betöltsenek, amire az idősebb diákok már nem szorulnak rá.

Avagy maradjon változatlan az amerikai középfokú oktatás váza, ahogyan ez a rendszer eddig is átmentette magát egyik évről, sőt, egyik nemzedékről a másikra? Vidám összejövetelek, popzenei kvízek, diákbálok. “Volt egy megszokott ritmusa a dolgoknak, volt egy olyan érzés, hogy mindezt már korábbról is ismerjük” – idézi fel Lauren Gutterman, aki 1999-ben fejezte be a Chicago egyik középosztály által lakott északi elővárosában lévő New Trier High Schoolt. Hát igen, a megszokott menetrend. A serdülőkor azonban nem piszmogásra való, főleg nem akkor, amikor új évszázad köszönt be.