Bábolna előtt nincs más út, csak a privatizáció. Egy év után erre a sokak szerint eretnek gondolatnak számító következtetésre jutott Székely Csaba, a Bábolna Rt. elnöke, aki üzemtani professzorként is embertpróbálónak tartja a hajdani ménesbirtok feljavítását.
ZÖKKENŐK. A szerencse nem szegődött a bábolnai vezérkar mellé a kinevezés óta eltelt egy esztendő alatt. A baromfi-birodalom exportpiacán az orosz válság húzta keresztül a terveket, a sajtóban pedig a bábolnai informatikai tender-ügy – az elnök szerint egyébként méltánytalanul – koptatta a nagygazdaság régi dicsőségét. Naponta pedig a három hónapja távozott vezérigazgató nélküli működés okoz kisebb zökkenőket.
Ilyen előzmények után került sor Bábolnán a november 26-i rendkívüli közgyűlésre, amelyen végül is nem döntöttek az égető személyi kérdésekről. (Az igazgatósági és a felügyelő bizottsági tagok cseréjének végső időpontja december 22.) Bár három igazgatósági tag személyének változása mindenképpen időszerű lenne a kilenc tagú testületben, és a hírek arról szóltak, hogy a húsz jelentkezőből, nyolc komolyabb esélyesből kiválasztják a tulajdonosok az új vezérigazgatót. A tervek szerint a jövő év elején neveznek ki új embert; addig Sárfy Péter, megbízott vezérigazgató a posztján marad. (Egyes kisgazda körök információink szerint Farkas Ferenc vezérigazgatói kinevezését támogatták.)
A közgyűlésen az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. felkérte a cég vezetését egy privatizációs koncepció kidolgozására is. Eközben a Bábolna 2000 néven évekkel ezelőtt elindult, időközben részben módosított reorganizációs program javában tart – igaz, ennek sikereit megkérdőjelezi a múlt hét végi közgyűlés kapcsán elhangzott kijelentés, miszerint a vezetésnek az év végéig módosítania kell a megújulási programon.
Az első, 4,2 milliárd forintos tőkeemelést időben (tavaly) megkapta a társaság. A vezetés szerint a cég, a kívánalmaknak megfelelően, átláthatóbbá tette szerkezetét, eladta, vagy beolvasztotta külső társaságainak zömét. A fő tevékenységét, az idén mintegy 37 milliárd forintos árbevétel 75 százalékát jelentő broilercsirke vertikum versenyképességét tovább javítják, erre az ágazatra félmilliárd forintot költenek. Ezt szolgálja emellett az 1,4 milliárd forintos takarmányipari beruházás, a békéscsabai vágóhíd rekonstrukciója, a kecskeméti feldolgozóban a pulykavonal kifejlesztése. A veszteségek kiszűrését is segíti majd a két év alatt megvalósuló, összesen 700 millió forintos informatikai fejlesztés és a tízszeresére, 300 millió forintra nőtt marketingköltség. Ezzel akarja Bábolna a korszerűsített, egyre inkább konyhakész, sőt készételekből álló termékválasztékot könnyebben eladni.
A program szerint azonban most lenne időszerű a második, 3,1 milliárd forintos reorganizációs tőkeinjekció, ami újra felhevítette a Bábolna privatizációjáról folytatott, parázs politikai vitát. A stratégia tervek megvalósításához, az uniós csatlakozás utáni reménybeli versenyképességhez, az új piacok meghódításához ugyanis a reorganizációs pénzmagnál is többre lenne szükség.
Elvileg egyébként akár már a közeljövőben privatizálhatnák Bábolna tulajdonának felét, hiszen a törvény szerint csak 50 százalék plusz 1 részvénynek kell tartósan állami tulajdonban lennie. Ráadásul a hírek szerint holland, német sőt svéd befektetők is élénken érdeklődnek.
A nagygazdaság egyébként négy évvel ezelőtti 13 milliárdos hitelét 10 milliárd forintra “ledolgozta”. Az állomány zöme ugyan rövid lejáratú, de legalább már állami kamattámogatásos kedvezményes kölcsön. A baromfi- és takarmánypiaci bajok miatt azonban az idei évben a módosított 645 millió forintos adózás előtti eredménytervnek várhatóan csak a felét sikerül teljesíteni. Igaz, a piaci helyzet az utóbbi hónapokban javulást mutat, hiszen lassan növekedésnek indult a baromfitermékek hazai fogyasztása. Így a broiler tenyészállat-piac 60 százalékát uraló, piacvezető Bábolna-csoport felértékelődik.
FÖLDKÉRDÉS. A privatizáció legnagyobb jogi bökkenője a Bábolna Rt. nevén lévő 23,4 ezer hektár föld; erre technikai megoldás lehet, ha az állam megvásárolná a társaságtól a földterületet. Az elnök egyébként az esetleges vevőkkel kapcsolatban úgy látja: bár pénzügyi befektető is akad, szerencsésebb lenne olyan szakmai invesztor, aki piacot is hoz (és nem visz). Feltehetően valamelyik külföldi, talán uniós baromfiipari nagyság, illetve valamelyik “sertéshatalom” lehet a kérő. Székely Csaba szerint elképzelhető, hogy önmagában egy stratégiai partnerség is komoly előrelépést jelentene, például bizonyos tevékenységre szakosodott közös vállalatok alapításával.
A koalíciós “szinergiahatások” azonban még nem érvényesülnek a bábolnai privatizáció ügyében. Gyimóthy Géza, a Parlament kisgazda alelnöke, Stumpf István miniszter gazdanapokon tett, privatizációval kapcsolatos kijelentése után, azonnal mély megdöbbenésének adott hangot. Szerinte a mezőgazdaság és nemzet elleni vétek lenne, ha az állam 97 százalékos tulajdonrészét bármilyen eladással csökkentenék. Bábolna olyan genetikai bázist alkot, ami pótolhatatlan nemzeti kincs.