Családapaként gondolkoztak a miniszterek, amikor a szeptember 21-i kormányülésen úgy döntöttek, kitiltják a pénznyerő automatákat a vendéglátóhelyekről. Legalábbis így értékelik a piac szereplői azt a változást, ami a szerencsejáték törvény módosításaként még az ősszel a parlament elé kerül. Az előterjesztő Pénzügyminisztérium (PM) a vita expozéjának megírásával is bajban van. A tárca csak e nyáron négy változatot dolgozott ki, az utolsó anyag – amelyet szeptemberben tárgyalt a kormány – két verziót tartalmazott. A szigorúbbat a tárcaközi egyeztetéseken a minisztériumok (köztük a PM) és az érintett főhatóságok – az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK), a Szerencsejáték Felügyelet – nem támogatták. A kormány azonban mégis erre a javaslatra adta áldását. Mindvégig ezt a változatot tartotta jónak ugyanis egy befolyásos tárca: a Miniszterelnöki Hivatal (MeH).
A PIAC ÚJRAFELOSZTÁSA. A szóban forgó tervezet szerint pénznyerő automata 2001-től csak kaszinóban és játéktermekben üzemeltethető. A kizárólag e célra létrehozott gazdasági társaság alap- illetve törzstőkéje az eddigi 1 millió forintról 100 millió forintra emelkedne, és legalább 100 gépet kellene működtetnie. “Így a jelenleg ezzel foglalkozó vállalkozások döntő többsége ellehetetlenülhet” – jósolja Karacs Zoltán, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szerencsejáték tagozatának vezetőségi tagja. A jelenlegi 35 ezer nyerőautomata 91 százaléka ugyanis vendéglátóhelyen működik.
A hatályos törvény szerint egy kocsmában, étteremben maximum 2 gépet üzemeltethetnek. Nagyon sok olyan kisvállalkozás működik, amely erre alakult. Ezeken a játékokon, a termekben, kaszinókban alkalmazott gépekhez képest jóval kisebb nyereményeket lehet elérni. “Tehát kevésbé eszközei a hazárdjátéknak, inkább a szórakozást szolgálják” – állítja a PM háttértanulmánya, egybehangzóan a Magyar Szerencsejáték Szövetség véleményével.
“Túl sok, 1100 cég működik ezen a piacon. Ez tarthatatlan, szabályozásának itt az ideje, ráadásul a nagyvállalkozások amúgy is könnyebben nyomon követhetők” – védi a törvénytervezetet Pocsai Attila, akit az ország három legnagyobb nyerőautomata-üzemeltetője között tartanak számon. Szerinte az új szabályozás mellett 200-300 cég marad a piacon, a kicsik számára pedig az összefogás jelenthet új lehetőséget.
Sokan azonban attól tartanak, hogy a “bekebelezésbe” beszáll majd az alvilág is, hiszen gyors nyereséget hoznak az automaták, főleg egy koncentrált piacon. Emellett, ha kitiltják a “félkarú rablókat” a vendéglátóhelyekről – figyelmeztette a kormányt az ORFK és a PM is -, a feketén, a kocsmák raktáraiban, félreeső helyein üzemeltetett gépek száma ismét megugrik. Mint ahogy az jellemző volt az 1992 és 1995 közötti időszakra, amikor még nem volt liberalizált ez a piac: akkoriban legálisan 6-7 ezer automata működött, feketén viszont 25-35 ezer.
KÖLTSÉGVETÉSI VESZTESÉGEK. Nem mellékesek ennek a folyamatnak a költségvetési hatásai sem. A törvénymódosítás emelné ugyan az adó mértékét is – 18 ezer forint helyett 45 ezret kellene havonta minden gép után fizetni -, ám valószínűsíthetően jóval kevesebb gép maradna a (legális) piacon. Márpedig a félkarú rablók üzemeltetői jelenleg kifejezetten jó adófizetők: a Szerencsejáték Felügyelet felmérése szerint 99,8 százalékuk befizeti a közterheket. A PM számításai szerint az új szabályozással a költségvetés 10 milliárd forint játékadótól esne el, valamennyi adónemet figyelembe véve pedig mintegy 20 milliárddal könnyíti meg a saját zsebét az állam.
Mindezzel a kormány tisztában volt, amikor a szigorúbb változat mellett döntött. Több forrás is megerősítette, hogy a félkarú rablók ilyen drasztikus korlátozásának igénye magától a miniszterelnöktől ered. Az indokként hangoztatott családvédelmi és ifjúságpolitikai célokat azonban a szakma képviselői nem tartják elégségesnek. Ugyanis – érvelnek – az elmúlt három év alatt mindössze két esetben tettek olyan bejelentést, hogy kiskorú játszott volna pénznyerőn. Persze azt az üzemeltetők is elismerik, hogy ennél többen vannak. A felnőtt lakosság körében – egy tavalyi felmérés szerint – 3-4 ezerre tehető a szenvedélyes szerencsejátékosok száma. “Egyébként – mondja Karacs Zoltán – játékszenvedély volt, van és lesz is. Ugyanazt az összeget a pénznyerő automaták előtti időkben is eljátszották az emberek, ezután is elfogják. Ha nem a gépbe dobálják, akkor pénzre ultiznak vagy snóbliznak a kocsmában.”
PONTBAN A KÖZPONTBAN. Pocsai Attila ezzel szemben a törvénytervezetben leginkább azt a korlátozást nem érti, hogy miért csak a köz- és egészségügyi intézményektől 200 méterre lehetnek játéktermek. Szerinte ugyanis, ha ezen enyhítenének, akkor a jelenlegi vendéglátóhelyek 60 százaléka alkalmas lehetne arra, hogy ott kialakítsanak egy olyan játéktermet, ahol – az előírásnak megfelelően – legalább 10 nyerőgép lenne. Ezeknek a kocsmáknak, sörözőknek a többsége, főleg a falvakban, a központban, a templom, az iskola közelében van.
Tehát többen, szinte minden oldalról, minden pontját támadják a tervezett törvénymódosításnak. A nyilatkozatok alapján úgy látszik azonban, hogy elhatározásában a miniszterelnök, a kancellária, illetve az ifjúsági és sportminiszter tántoríthatatlan. A végső döntést – a tervek szerint még az ősszel – a parlament hozza meg. Érdekes lehet, hogy a képviselői padsorokban legalább két olyan képviselő ül – a kormánypárti Bánk Attila (FKgP) és az ellenzéki Vancsik Zoltán (MSZP) -, aki érdekelt a nyerőautomaták piacán. A törvényhozásban mindenesetre kiderül majd, hogy ki az erősebb: a miniszterelnök vagy a félkarú rablók?