A kereskedési idő vége felé bekövetkezett csaknem 400 forintos áremelkedés után is 3,5 százalékos eséssel zárta a Mol a múlt hét utolsó tőzsdenapját. Pénteken felfüggesztették a részvény kereskedését, mivel esése a csütörtöki záróárhoz képest meghaladta a 8 százalékot. Az olajrészvény kurzusa az elmúlt hetekben közel 2 ezer forintot, csaknem 30 százalékot gyengült, és a hét elején sem tudott magához térni az árfolyam.
A pénteki rendkívül hektikus árfolyammozgást a földgáz árának szabályozásával kapcsolatos, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok váltották ki. A Gazdasági Minisztérium (GM) péntek reggeli közleménye a piac által várt importalapú gázár-képlet januári bevezetésének elhalasztásáról tájékoztatott, hozzátéve, hogy e döntést a fogyasztók védelmében hozták. Chikán Attila gazdasági miniszter a kereskedés vége előtt néhány perccel kiadott nyilatkozatát azután sokan a halasztás cáfolataként értelmezték, ez vezetett a hirtelen áremelkedéshez. A GM újabb, már a kereskedés befejezését követően kiadott tájékoztatója azonban egyértelművé tette, hogy az idén nem terjesztik a parlament elé a törvényjavaslatot. Mindeközben a Mol is eljuttatott a befektetők és a sajtó egy részéhez egy nyilatkozatot a halasztás gazdasági hatásáról, azt azonban – mivel nem mindenki kapta meg időben – először visszavonták, majd teljes körben ismét kiadták.
Piaci szakértők szerint az egymásnak ellentmondó, zavaros nyilatkozatok önmagukban nehezen helyrehozható bizalomvesztést okozhatnak. Kun Zsuzsanna, a CA IB elemzője úgy véli, hogy a kormányzatnak minél előbb egyértelművé kellene tennie a gázár szabályozásával kapcsolatos ütemtervét. Kun Zsuzsanna szerint a részvényárfolyamok mindaddig nem mozdulnak el a jelenlegi szintről, amíg a befektetőket nem sikerül meggyőzni arról, hogy a kormányzat a fenti problémát piackonform módon kívánja megoldani.
A “piaci” megoldás különös hangsúlyt kap, a Mol mindeddig nyilvánosságra nem hozott megfigyelők szerint azonban a kormányzat által is támogatott stratégiája tükében. A közép-európai terjeszkedés célpontjai a horvát INA, illetve a szlovák Slovnaft – ugyanis mindmáig nem piaci alapon működő társaságok. Ezek a tranzakciók befektetői szemmel csak akkor tűnnének vonzónak, ha a megszerzett vállalatok gazdálkodása és a szomszédos országok szabályozása válna mindinkább piaci alapúvá, nem pedig a Mol gazdálkodása hasonulna az előbbiekéhez. Ellenkező esetben a Molt mint nyilvános tőzsdei társaságot nemcsak az a veszély fenyegeti, hogy nem képződik a cégfelvásárlásokhoz és átszervezésekhez elegendő forrása – hiszen azok a további eladósodások révén még egy ideig finanszírozhatóak lennének -, de alacsony részvényárfolyamok mellett rosszabb pozícióba kerülhet a fúziós tárgyalásoknál, sőt maga is felvásárlási célponttá válhat. –