A magyar villamos energia ágazat uniós felkészülése során 1999 nyarának fejleménye az új, az unió megoldásaival már összesimított, úgynevezett üzleti modell kidolgozása. Ez lényegében megfelel a nyugat-európai mintának, s létrehozza – várhatóan már 2000-ben – a Nemzeti Távvezeték Vállalatot, amely a rendszerintegrátori szerepet töltené be. Megmaradna azonban számos monopolelem, legalábbis a teljes csatlakozásig. Fennmaradna a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. nagykereskedelmi, külkereskedelmi, menetrendezési monopóliuma.
A magyar piac sajátos képet mutat. Az 1993 folyamán életbe lépett energiatörvények lehetővé tették a piacnyitást tulajdoni szempontból. Ma a magyar áramtermelés és -elosztás (szolgáltatás) tulajdonosi struktúráját tekintve egyike a leginkább diverzifikáltabbaknak Európában. A szabad rendszerhozzáférés előtt azonban még nem bomlottak le az akadályok. Ilyen rendszer bevezetésének az is feltétele, hogy a korábban az MVM Rt. és az erőművek között megkötött hosszú távú áramvásárlási szerződésekből fakadó kötelezettségeket a felek megelégedésére rendezni lehessen. Mivel a piac eddig eléggé zárt volt, a nyitás nyomán a korábbi költségkalkulációk érvényessége elvész. A növekvő belső piaci verseny és a kialakult túlkapacitások nyomán a befektető vállalatok azon kalkulációja, hogy szabad erőmű-építési kapacitásaikat a privatizációs szerződésekhez mellékelt fejlesztések megvalósításával oldják meg, összedőlni látszik. Hiába ragaszkodnak tehát a költséges fejlesztésekhez, azok megvalósulására kevés az esély. A döntően nyugat-európai tulajdonban lévő áramszolgáltatók annál érdekeltebbek a nyitásban, hiszen saját otthoni termelőkapacitásaik előtt nyílik meg a piac.
A magyar fogyasztó a piacnyitás áldásait alighanem inkább középtávon fogja majd érzékelni. A várhatóan 2001 januárjában életbe lépő új energiatörvény az uniós csatlakozásig csak minimális, mintegy 15 százalékosra tehető. –