Megoldódott a TVK-részvények nyár közepe óta tartó, s a fundamentumokkal a szakértők szerint összhangban nem álló rejtélye: a Mol ugyanis bejelentette, hogy tőzsdei, és tőzsdén kívüli vásárlások révén 19,61 százalékos részesedést szerzett a vegyipari cégben.
Vágó Attila, a Concorde Értékpapír Rt. elemzője a későbbi versenyképesség szempontjából elkerülhetetlennek minősítette a lépést. Véleménye szerint a Molnak ki kell lépnie a hazai olajpiacról, ha hosszú távon érdemi eredménynövekedést akar elérni. A TVK is csupán akkor tudja megőrizni piaci pozícióit, ha növeli petrolkémiai kapacitásait, ez pedig csak szakmai befektető részvételével képzelhető el. Vágó úgy véli, a Molnak azért is lépnie kellett, mert előfordulhatott volna, hogy más szakmai befektető szerez irányító részvénypakettet a TVK-ban, az pedig veszélyeztette volna az olajtársaság beszállítói pozícióit.
A Mol közleménye – amely azt is tartalmazta, hogy a tranzakcióra a vevő 16,6 milliárd forintot költött, a részvények bekerülési átlagára pedig 3412 forint volt – azt tudatta, hogy az olajcég nem kíván kivásárlási ajánlatot tenni. Független szakértők azonban nem tartják kizártnak – így Kun Zsuzsanna, a CA IB vezető elemzője sem -, hogy az olajcég nem áll itt meg, hanem stratégiai irányító pozícióba kíván kerülni. A legalább 20 százalékos részesedés elérése esetén a TVK eredményét konszolidálhatnák a Mol pénzügyi kimutatásaiban, így nem csak a kapott osztalék, hanem a fel nem osztott nyereség arányos része is kimutatható lenne. Megfigyelők arra is rámutatnak: ha csak kisebbségi részesedés szerzése lett volna a cél, akkor az olajóriás nem tartózkodott volna ilyen nyilvánvalóan a 20 százalékos határ átlépésétől, s ez a folytatást valószínűsíti.
A fő kérdés persze az: lenyeli-e szőröstől bőröstül az olajtársaság a TVK-t. Az értékpapírtörvény (épt) alapján amennyiben a Mol 33 százalékot meghaladó részesedést kívánna szerezni, mindenképpen kivásárlási ajánlatot kellene tennie a többi részvényes felé (a vállalatfelvásárlások hazai szabályozásáról lásd cikkünket a 72. oldalon). A TVK alapszabálya egyébként korábban tartalmazott felvásárlás elleni klauzulát, de a tavaszi közgyűlésen azt törölték.
A Mol esetleges további terjeszkedési szándéka már szükségessé tenné a fő tulajdonos Croesus Alappal és a szintén jelentős részesedéssel rendelkező Templeton Alappal történő egyezkedést is. E két, eddig jól együttműködő pénzügyi befektető ugyanis piaci megfigyelők szerint a részvények több mint 40 százalékával rendelkezik. Ehhez hozzászámolva a TVK saját tulajdonában lévő mintegy 10 százalékos csomagot, illetve a Mol 20 százalékát, kiderül: a részvények alig 30 százaléka lehet közkézen. Kovács Tamás, a vegyipari társaságban igazgatósági helyekkel is rendelkező Croesus igazgatója erről szólva hangsúlyozta, hogy a cége a TVK-t – a vegyipari ciklus jövőbeli várható alakulása, valamint az eddig megvalósított fejlesztések okán – továbbra is jó befektetésnek tekinti, semmi okot nem lát tehát arra, hogy az elkövetkező két-három évben kiszálljanak, leszámítva persze azt az esetet, ha az előzetes hozamelvárásaiknak megfelelő árat ajánlanak a részvényekért. Annak pedig nyilvánvalóan toronymagasan meg kellene haladni a mostani 3700 forint körüli kurzust, hiszen a Croesus a konszenzusos piaci értesülések szerint jóval 4 ezer forint feletti átlagáron jutott a papírokhoz.
A Mol beszállása nincs ellenére az eddigi nagytulajdonosoknak, amit jelez, hogy Kovács Tamás a vásárlást nem értékelte ellenséges lépésként. Sőt, arra hívta fel a figyelmet, hogy egy a vegyipar területén otthonosan mozgó szakmai befektető megjelenése a TVK-ban igazolja a Croesus befektetési döntését, amit annak idején a vegyipari ciklust elemezve hoztak meg. Véleménye szerint a ciklus túljutott mélypontján, a TVK fedezeti szintje és így nyeresége az elkövetkező két-három évben dinamikusan növekedhet.
Csák János, a Mol elnöke úgy nyilatkozott: részesedésszerzésük célja az volt, hogy a Mol finomítói-vegyipari szövetséget hozzon létre a TVK-val együtt. Pálfi Sándor, a TVK vezérigazgatója egyértelműen pozitívan értékelte a Mol lépését, mint fogalmazott, a két cég számos területen tud együttműködni, így a részvényvásárlás egy szerves folyamat kicsúcsosodása. Az olajtársaság jelenleg is a TVK egyik fontos partnere, beszállítóként és vevőként egyaránt. Tavaly a két vállalat megegyezett a TVK új tiszaújvárosi polipropilén üzemének közös megépítésében és üzemeltetésében, azonban a Mol az év eleji vezetőváltás miatt ebben a projektben nem vett részt, így a TVK egyedül vágott bele a beruházásba, s a létesítmény a novemberi próbaüzem után a jövő év elején kezd el termelni. Pálfi István szerint a szorosabb kapcsolat lehetőséget kínál további petrolkémiai fejlesztések közös megvalósítására, akár regionális szinten történő együttműködésre is. Így integrálni lehet a finomítói, vegyipari, petrolkémiai tevékenységeket, ami hosszabb távon mindkét cég versenyképességét növelheti.
Pálfi Sándor azt is megemlítette, hogy a vegyipari termelés anyagáramai mindenképpen szükségessé teszik a két cég fejlesztéseinek összehangolását. A Concorde már idézett elemzője szerint pedig – éppen a polipropilén és az etilén gyártása során képződő melléktermékek miatt – a két tiszaújvárosi telephellyel is működő társaságnak nem csak egymással, de a BorsodChemmel is együtt kell működnie. (S valóban, a tőzsdei pletykák immár e céggel is hírbe hozzák a Molt.)
Érdekes, hogy a hír bejelentése nem gyakorolt pozitív hatást egyik érintett cég részvényének árfolyamára sem – azok a tőzsdeindex esésével többé kevésbé megegyező mértékben csökkentek. A TVK árfolyama azonban átmeneti esés után péntekre visszatért a 3750 forint körüli szintre, ami valószínűleg a kivásárlással kapcsolatos spekulációknak tudható be.
Az árfolyamok utóbbi hetekben megfigyelhető csökkenése mögött egyrészt a nemzetközi piacok visszaesése, másrészt a jegybank körüli vita áll, de ezzel együtt is figyelemreméltó, hogy a Mol árfolyama az INA céggel való fúzió lehetőségének bejelentése óta folyamatosan csökken. A külföldi befektetők ugyanis túl sok kockázatot látnak az ügyletben. E bizonytalanságokra, többek között a horvátországi parlamenti választásokig hátralévő rövid időre és a fúzióval esetleg létrejövő regionális olajcégben lévő jelentős állami tulajdonra hívta fel a figyelmet a CA IB vezető elemzője is. Kun Zsuzsanna szerint némi ellentmondás van a között, hogy az olajtársaság nem hozta nyilvánosságra középtávú stratégiai tervét, mégis jelentős akvizíciókra szánja el magát. Vágó Attila szerint viszont a Molnak mindenképpen lépnie kell ebbe az irányba is, különben saját maga válhat felvásárlási célponttá.