Impozáns eredményjavulás jellemezte a féléves adatok alapján az áramszolgáltató cégeket: a hat regionális társaság összesített adózott nyeresége 18,4 milliárd forint volt, ami átlagosan 66 százalékos növekedésnek felel meg a tavalyi azonos időszakhoz képest. Hogy ez milyen kiugró eredmény, azt jól mutatja, hogy a teljes tőzsdei mezőny féléves teljesítménye igen siralmas volt: az összesített profit első alkalommal mutatott visszaesést, csaknem 9 százalékosat.
BŐVÜLŐ BEVÉTELEK. A néhány százalékos volumenbővülés és az átlagosan 16-17 százalékos fogyasztói áremelés hatására az értékesítési árbevétel átlagosan 17 százalékkal nőtt. Ennek mértéke az Elműnél és a Titásznál volt a legnagyobb – 24, illetve 20 százalék -, miközben az Émász árbevétele (a térség legnagyobb fogyasztói, a TVK és a BorsodChem rendkívüli leállása miatt) csak 10 százalékkal emelkedett. A két ütemben végrehajtott díjemelés nem egyformán érintette a fogyasztókat: a kisfeszültségen történő értékesítés ára nagyobb mértékben nőtt, az úgynevezett teljesítménydíjas nagyfogyasztók számlája a január elsejei, átlagosan 6,8 százalékos fogyasztói áremelés után kevésbé. Így az áramszolgáltatók árrése a fogyasztói körön belül a háztartások súlyától függően módosult felfelé. A különböző időpontokban beindított költségtakarékossági programok szintén hozzájárultak az üzemi eredményszint megugrásához; ez különösen – a program korábbi startjának köszönhetőn – az Elműnél és a Démásznál hozott látványos javulást.
A fentiek nyomán az üzemi eredmény az Elműnél 154,9 százalékkal nőtt, az Émásznál viszont (a nagyfogyasztók jelentős súlya és az 1,94 százalékos volumencsökkenés miatt) a bázisidőszak 58 százalékára esett vissza. Az üzemi eredmény átlagos ágazati növekedése 35,6 százalék volt. Az adózás előtti eredmény felfutásához hozzájárult a pénzügyi tevékenység javuló egyenlege is, mely utóbbi részben a hitelek törlesztésének, részben a jobb likviditás-menedzsmentnek volt betudható. A hat áramszolgáltató jegyzett tőkéje egyébként 239 milliárd forint, tőzsdei kapitalizációjuk pedig a jelenlegi árakkal számolva eléri a 350 milliárd forintot.
A fentiek alapján ezek a részvények nagyobb befektetői érdeklődésre tarthatnának számot, a meglehetősen koncentrált tulajdonosi struktúra azonban mindeddig akadálya volt a forgalombővülésnek. Az 1996-os privatizáció során német és francia szakmai befektetők szerezték meg az irányító pakettet valamennyi áramcégben, s azóta részesedésüket még tovább növelték, jellemzően 50 és 75 százalék közé.
TARTALÉKOK. Az Édászban és a Dédászban részesedéssel rendelkező Bayernwerk AG azonban tulajdonát a napokban a Bayernwerk Hungária Rt.-be apportálja, és így – mivel a Dédászban lévő részesedése meghaladja a 75 százalékot – a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján kivásárlási ajánlatot kell tennie a többi részvényes felé. Ezt esetleg a részvények tőzsdéről történő kivezetése követheti. Az ügy pikantériája, hogy mindeközben az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. az áramszolgáltatókban meglévő részesedéseinek értékesítésén dolgozik, ami a Dédász esetében a fentiek miatt különösen érdekes tranzakciónak ígérkezik. De valószínűleg a többi társaság forgalmát sem fogja túlzottan fellendíteni az ÁPV Rt. 2-10 százalékos pakettjeinek piacra dobása. Sőt, az egy csomagban történő részvényértékesítés megköny- nyítheti a stratégiai tulajdonosok kezében lévő hányad további növelését. Zárt társaságként persze a publicitást eddig sem túlságosan kedvelő cégek ügyletei még inkább rejtve maradnának, többek között az is, miként élnek a privatizációs megállapodásban is biztosított menedzsment tanácsadási díj adta számlázási lehetőségekkel.
Pedig az elemzők szerint az árampapírokban még komoly tartalékok rejlenének, tőzsdei társaságként érdeklődésre tarthatnának számot. Egyrészt nem mindegyik szolgáltatónál értek be az átszervezési és költségcsökkentési programok, másrészt a műszaki fejlesztések függvényében nagymértékben járulhat hozzá az eredmény növekedéséhez a hálózati veszteségek lefaragása is. Ugyanakkor az áramfelhasználás GDP-t meghaladó bővülésére nem lehet számítani – Magyarországon 1998-ban a GDP 5,1 százalékos növekedését mindössze 1,2 százalékos áramfogyasztás-emelkedés kísérte, s a következő három évben is hasonló tendencia jósolható. Nem várható a piac átrendeződése sem, legalábbis a részleges liberalizációig. Ez utóbbi 2001 januárjában lép életbe és csak a nagyfogyasztókra fog vonatkozni. A fenti időponttól az úgynevezett teljesítménydíjas fogyasztók megválaszthatják, hogy melyik áramszolgáltatótól vagy esetleg közvetlenül valamely erőműtől akarnak elektromos áramot vásárolni.
PROFITESÉLYEK. A dinamikus növekedés eredményeképpen eddig a Démász, az Elmű és az Édász érte el a törvényben meghatározott 8 százalékos sajáttőke arányos nyereséget (ROA). A 12 százalékos határt – amely fölött a profit 50 százalékát a törvény szerint vissza kell juttatni a fogyasztóknak – elemzők szerint a 2001-es liberalizációig egyik szolgáltató sem fogja elérni.
Óriási piacbővítés tehát nem várható ezektől a társaságoktól, de befektetői szempontból érdekessé teheti őket osztalékfizetési politikájuk, mivel a legtöbbjük a nettó eredmény 90 százalékát kifizeti osztalékként.
A magas osztalékhozamnak és a stabil – ciklusoknak és válságoknak kevéssé kitett – piacnak köszönhetően az angolszász tőzsdéken az áramszolgáltatók papírjai a legbiztonságosabb, a hosszú távra befektető nyugdíjalapok által kedvelt részvényeknek minősülnek. Ezért külföldön az átlagot meghaladó P/E-mutató (árfolyam/egy részvényre jutó eredmény), illetve a részvény pénzáramlását jobban leíró P/CF-ráta (részvényár/cash flow érték) jellemzi ezeket a papírokat. Magyarországon az árampapírok P/E-je 10 körüli, a piaci átlaggal megegyező szintet mutat.