A The Washington Post szerint havonta egy-két milliárd dollár tőke távozik valamilyen módon Oroszországból, és 1992 óta mintegy 100-150 milliárdot vonhattak ki összesen. A lap szerint az elmúlt hetekben látványosan felszínre került, tízmilliárdos nagyságrendű pénzmosási ügyek csak egy részét jelentik a sokkal kiterjedtebb pénzkimenekítési folyamatnak. A “tisztítócsőnek” nevezett csatornákon – főként svájci és ciprusi közvetítőkön – keresztül hatalmas pénzek áramlanak külföldre, a legkülönbözőbb helyekre, és e pénzek közt nem csupán illegálisan, hanem törvényesen is feladott tételek is vannak. A lap említést tesz néhány nagy port felvert ügyről, így a második legnagyobb orosz olajvállalat (a Jukosz) részvényeinek Man szigetére, a Virgin-szigetekre, illetve Ciprusra mentéséről, illetve az Aeroflot légitársaság devizabetéteinek egy svájci vállalathoz történt átjátszásáról (ez az eset a Borisz Berezovszkij-saga része).
A “Kremlgate” legújabb felvonása a napokban megdöbben-tő bizonyítékokat hozott. A beosztásából áprilisban felfüggesztett orosz legfőbb ügyész, Jurij Szkuratov korábbi fenyegetőzése, hogy nyilvánosságra hozza, mely magas állású kormányzati emberek nyitottak titokban svájci bankszámlát, immár a jelek szerint valóság. Az olasz Corriere della Sera hétvégi értesülése szerint, a svájci hatóságok bizonyítékokat találtak a januárban, Szkuratov kérésére indított vizsgálat során arra vonatkozóan, hogy az orosz elnök kapcsolatban volt egy korrupcióval vádolt albán vállalkozóval. A svájcban élő Bahgjet Pacolli, a Kreml felújítására megbízást kapott Mabetex irányítója nevén lévő luganói bankszámlánál három társkártyára bukkantak a vizsgálódók, az egyik Elena Okulova, Jelcin idősebb leánya, a másik a fiatalabb Jelcin-lány, Tatjana Gyjacsenyko nevére szólt, míg a harmadik személyesen Borisz Jelcin nevére volt kiállítva. Paccoli és a Kreml egyaránt cáfolta az olasz lap értesüléseit –