– A makromutatók kedvezőtlen alakulásával párhuzamosan – újra a számokat teszik felelőssé a problémákért. Mi a véleménye erről?
– A számok sohasem hibásak, azok csupán tendenciákat mutatnak, arról persze lehet vitatkozni, hogy mennyire jól vagy rosszul. Hibásak a folyamatok és hibás lehet a gazdaságpolitika is, amelyik csinál vagy éppen nem csinál valamit. A KSH Magyarországon a fő “számgyártó”, ebből következően egyszerre vagyunk előnyös és hátrányos helyzetben. Kedvező, hogy adatsoraink tartalmát nem kell gazdaságpolitikai szempontból elemeznünk. Bennünket nem kell, hogy érintsen az infláció vagy a gazdasági növekedés mértéke. Nehézséget pedig az okoz, hogy felelősök vagyunk a számok minőségért, vagyis azért, hogy valóban annyi az infláció és a növekedés, amennyit állítunk, se nem több, se nem kevesebb.
– Sok esetben viszont maga a hivatal változtatja meg korábban kiadott számait.
– A korrekciók szükségesek, mert vannak olyan összetett kérdések – mint például a GDP-számítás – ahol sok időt vesz igénybe a végleges érték kimutatása. A gazdasági élet szereplői azonban nem tudnak addig várni, míg az utolsó számításokat is elvégezzük, ezért őket előzetes adatokkal elégítjük ki először. Ezeket szintén megbízható módszerekkel kapjuk, de óhatatlan a későbbi pontosítás. Az idén tavasszal például fájó szívvel ugyan, de a kiskereskedelmi forgalom korábbi évi összehasonlító adatsorában kellett korrekciókat végeznünk. Két dolog feszült e kérdésben egymásnak: összejött elegendő megfelelő minőségű információ, s ezért kötelességünk volt felülbírálni a korábbi számokat, másrészt viszont tudtuk, hogy a lépésnek rossz lesz az akusztikája. A hitelességünk rövid távon nem javult ettől az akciótól, abban bízom viszont, hogy hosszú távon igen.
– Vannak olyan területek, ahol nem csak az előzetes adatokat kifogásolják… .
– A reálbérszámítás például ilyen, a KSH valóban csak egy átlagos értéket közöl. Az átlagos bruttó bérből számítjuk – átlagos adózást feltételezve – a nettó béreket. Ez bizonyos torzítást tartalmaz, amit a sajtóban szinte minden alkalommal a fejünkhöz is vágnak. A vád most konkrétan úgy jelentkezik, hogy a KSH alulbecsülte a reálbér-növekedést, amely – ellentétben hivatalos adatunkkal – magasabb 3,1 százaléknál. Azt nem tudnám megmondani, valóban magasabb-e a növekedés az általunk közétettnél, de az biztos, hogy az alkalmazott módszer nem megfelelő, s szándékunkban is áll változtatni rajta.
– Az intézményt gyakran éri az a kritika, hogy még mindig nem elégíti ki kellően a reálszféra igényeit. Nem azt veszik zokon, ha utólag egy-két tized százalékpontot korrigálnak, hanem hogy nagy késéssel jutnak értékelhető adatokhoz.
– E legfontosabb célom, hogy minél hamarabb közöljünk adatokat. De a korábban már említett kettőséget nehéz áthidalni. Minél gyorsabban készítjük el a statisztikát, annál nagyobb a szórás, annál valószínűbb a későbbi korrekció szükségessége, s minél pontosabb adatra törekszünk, annál több időt vesztegetünk el. Ezért kompromisszumra törekszünk, aminek az a lényege, hogy egymás mellett többféle technikát alkalmazunk. Olyat is, amelynek révén gyorsabban jutunk – igaz kevésbé pontos – végeredményhez -, s olyat is, amely – több időt igénybe véve – pontos és végleges számokat ad ki. Az elmúlt években a hivatal nem érezte át eléggé, hogy a gazdasági életben mennyire fontos a gyors információ, s inkább a pontosságra helyezte a hangsúlyt. Most azon vagyunk, hogy a gyorsabb adatközlést is megvalósítsuk, de nem szabad átesnünk a ló másik oldalára.
– Hol tart ez a munka?
– Léptünk már egyet-kettőt előre, még ha tudjuk is, hogy ez nem túl sok. Itt van például a nominális GDP, azt korábban csak ősszel tudta kiadni a hivatal, az idén viszont már április végén is rendelkeztünk ezzel a számmal. A következő cél a negyedéves GDP-jelentés felgyorsítása. Az előírások szerint 90 nappal később kell csak ezzel az adattal megjelennünk, vagyis a január-márciusi adatnál a június végi időpontot kellett betartanunk. Csakhogy már május elején érzékeltük, mekkora szükség lenne az első negyedév gazdasági növekedésének számaira. Hiszen így könnyebben választ lehetett volna adni arra a kérdésre, hogy mit is kell csinálni a gazdaság helyzetének javítása érdekében. Ezért módszertani változásokat vezetünk be, hogy jóval korábban használható adatokkal állhassunk elő.
– A módszertani változásoknak ugye nem volt előszele, hogy kiszivárgott a GDP-szám? Van-e eredménye az akkor bejelentett vizsgálatnak?
– A vizsgálat semmilyen szabálytalanságot nem állapított meg, semmiféle, a tudatos kiszivárogtatásra utaló tény nem került elő. Ettől függetlenül tovább szigorítottuk az adatkezelési rendszerünket. A módszertani hiányosságok csak annyiban játszhattak szerepet, hogy több külső adategyeztetésre volt szükségünk a GDP-szám generálásakor, ami viszont elvileg lehetővé tette egyes részadatok kikerülését a hivatalon kívülre.
– A honi igények mellett az ország integrációja is szükségessé tesz számos változtatást a statisztikákban.
– A felhasználók szempontjából az lenne a legjobb, ha az összes változás egyszerre menne végbe. Ez azonban gyakorlatilag nem kivitelezhető. A jelenlegi létszám mellett a lassú és fokozatos átállás is szinte megoldhatatlan feladat az apparátus számára. A megyei igazgatóságokon például úgy kell kiképezni az összeírókat, úgy kell kicserélni szoftvereket, hogy közben a többi munkát is elvégezzék. Ezt a tapasztalat mondatja velem, hiszen amikor e posztot elfoglaltam, a kollégáim az uniós harmonizáció érdekében az OSAP – az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program – keretében a kérdőívek kétharmadát meg akarták változtatni. Ezt nem tudtuk volna a működésünk veszélyeztetése nélkül végrehajtani, ezért az első évben csak a kérdőívek egyharmadát módosítjuk. Szintén az Európai Unió igénye, hogy a kisvállalkozásokról megbízható statisztikák készüljenek. Ez azt jelentené, hogy e körre is ki kellene terjesztenünk a munkát, ami azért nagyon drága, mert ez a legnagyobb, s egyben az adatszolgáltatási kötelezettségét legkevésbé betartó szféra. Nagy ugrások a gimnasztikában vannak…
– S az sem megoldható, hogy a régi és új adatok közti törést jobban jelezze, valamint a homogén adatsorok létrehozását elősegítse a KSH?
– Ha van valami előnye annak, hogy kívülről kerültem a KSH élére, az az, hogy felhasználóként megtanultam, mennyire dühítő a homogén adatsor hiánya. Valóban rengeteg módosítás történt a módszertanban, gyakran egy kategórián belül is több lépcsőben. S a folyamat még nem zárul le, további változások lesznek. Ráadásul az unió is állandóan módosítja a statisztikai standardjait. Megnyugtatásul annyit mondhatok: létezik egy tervünk, amely azt célozza, hogy 1991-ig visszamenőleg összehasonlítható adatsorokat hozzunk létre. Mi azonban ezután is az eredeti és nem pedig a homogenizált adatsorokat figyelembe véve fogjunk folytatni az adatgyűjtést és -feldolgozást.
– Hogy állnak ezzel?
– Késésben vagyunk. Úgy terveztük, tavasszal megkezdjük az érdemi homogenizálást. Az első lépéseket már meg is tettük, azonban még nem állt össze ez a csapat. Ennek személyi okai vannak, mert a belső emberek nem tudnak saját korábbi számaiktól elszakadni. Ezért külső embert kell keresnünk a csoport vezetésére.
– Beszéljünk a statisztika állatorvosi lováról, a külkereskedelmi adatokról…
– A legendás nagy különbség a külkereskedelmi deficitnél abból adódik, hogy legalább három szám forog a köztudatban. Az egyik a Gazdasági Minisztérium által közölt, vámstatisztikán alapuló adat. A másik, amely a folyó fizetési mérlegben az árudeviza forgalomként jelenik meg. A harmadikat a KSH mondja, és a nemzeti számlákból számítja ki. Ez utóbbiban az áruforgalom mellett egyebek közt megjelenik még a külföldi szolgáltatás is. Első lépésben azt tudjuk tenni, hogy – miután a gazdasági tárcától átvesszük a külkereskedelmi statisztikákat – összhangba hozunk két adatsort. Azt pedig reméljük, hogy a Magyar Nemzeti Bank terveinek megfelelően megváltoztatja a folyó fizetési mérleg számításának módszertanát, s akkor a fennmaradó ellentmondásokat is ki tudjuk küszöbölni. Ehhez még legalább két év kell, de inkább három. Akkor pedig már az Európai Unió kapujában leszünk és át kell vennünk az ottani külkereskedelmi statisztikát, az pedig már értelemszerűen nem a vámforgalmon alapul. A statisztikában is csak a változás állandó…