Egyre több intézmény lát fantáziát a lakásépítések és -vásárlások finanszírozásában, emiatt bővül az elérhető hitelnyújtók köre. Alkalmasint a konstrukciók között is mind több különbözőség fedezhető fel, és előbb-utóbb nyilván a kirajzolódó kamatverseny is vonzó kamatlábakhoz vezet. Egyelőre azonban vastagon a 20 százalék fölötti kamatrégióban mozognak a bankok, e küszöb alá a közeljövőben is csupán egy intézmény, a Földhitel- és Jelzálogbank merészkedik. Hogy mennyivel, az a majdani jelzáloglevél kibocsátásától függ, azaz attól, mennyi forrást és milyen áron tud ily módon gründolni az intézmény. Terveik mindenesetre 16 százalék körüli kamatszintről szólnak a hosszú lejáratú hiteleik esetében – annyiról tehát, amennyivel a lakás-takarékpénztárak rukkolnak elő legújabb konstrukcióiknál, az úgynevezett áthidaló hitelnél. Ez utóbbiak persze meghatározott kör számára elérhetők csupán: lakás-takarékpénztári ügyfélnek kell az illetőnek lennie, mégpedig legalább két éve.
Kérdés persze, hogy mindeme lendület mennyire mozdítja meg a piac “mogulját”, a saját adatai szerint 90 százalékos piaci részesedéssel bíró OTP Bankot. Merthogy a bankok – kiváltképp a második legrégebbi lakáshitelezők, a takarékszövetkezetek – kamataikat illetően e hitelintézet nyomdokain haladnak. Igaz, legutóbb a Postabank, majd a Kereskedelmi és Hitelbank is “függetlenedett” e folyamattól, kamatcsökkentésében megelőzte a piacvezetőt. Ezzel együtt manapság – több-kevesebb eltéréssel – mindahányuk 23 százalék körül jár. A hitelnek a hozzárendelhető állami támogatástól és a kezelési költségtől kezdve a hitelelbírálási díjon át a jelzálogjog bejegyzésének költségéig több más tényezőtől függő ára azonban nem az egyetlen választási szempont. A konstrukciók közötti döntésben azok egyéb feltételei – a lehetséges futamidők, a hitel összegének és a kölcsönt felvevő jövedelmi helyzetének valamiféle összevetése – is közrejátszanak. Az alapverzió, a vásárláshoz és építéshez a majdani lakástulajdonos által felvehető kölcsönökön kívül ma már felújításra is kapható hitel, mint ahogy azt az átmeneti időszakot is hajlandó finanszírozni néhány intézmény, amikor az ügyfélnek az új lakást már ki kell fizetnie, ám a meglévőt még nem sikerült eladnia. E termékek persze még messze nem merítik ki a lakásfinanszírozók fantáziáját: szinte valamennyien újdonságokat ígérnek. Ez jelentheti egyrészt a munkáltatók bevonását, másrészt a hitelek kombinálását egyéb megtakarítási formákkal (például az életbiztosításokkal). Vannak azután a fiókban olyan konstrukciók, amelyektől a bankok sokat remélnek, éppen ezért bevezetésük előtt nem fedik fel a részleteket.
A lakáspiac jelenlegi felbolydulása mindazonáltal alig kapcsolható össze e hitelekkel. Minthogy a vásárlók jó részét inkább befektetési, mintsem szimplán lakhatási szándékok hajtják, a vételnél kevéssé támaszkodnak e drága forrásokra. Ahogy azt a bankok hitelportfóliói is mutatják: e kölcsönök állománya korántsem gyarapodik a lakáspiaci boomhoz mérhető módon.