Határidős jogviták

A múlt év második felében tapasztalt minden korábbi elképzelést meghaladó részvényárfolyam-zuhanás idején a legtöbb befektető megtanulta, hogy a kockázatvállalásnak létezik egy ésszerű határa. Azt átlépni nem érdemes, bármekkora is legyen az ígért hozam. A sok vesztes spekuláns között azonban kétségtelenül a határidős piacokon tevékenykedők fizették a legnagyobb árat e leckéért, hiszen befektetett pénzük többszörösét veszítették [...]

A múlt év második felében tapasztalt minden korábbi elképzelést meghaladó részvényárfolyam-zuhanás idején a legtöbb befektető megtanulta, hogy a kockázatvállalásnak létezik egy ésszerű határa. Azt átlépni nem érdemes, bármekkora is legyen az ígért hozam. A sok vesztes spekuláns között azonban kétségtelenül a határidős piacokon tevékenykedők fizették a legnagyobb árat e leckéért, hiszen befektetett pénzük többszörösét veszítették el.

A nagy áresést követően több befektető is megpróbálta menteni a még menthetőt, s különböző valós vagy valótlan indokokkal bírósági úton kísérelték meg visszaszerezni elveszített pénzük egy részét. Jó eséllyel vághattak ebbe bele, hiszen a derivatív ügyletek jogi szabályozása egyrészt ugyancsak hiányos, másrészt a meglévő törvények és rendeletek alkalmazása is többször nehézségekbe ütközik. A helyzet fintora, hogy a jogilag jól informált határidős spekulánsok igen sokszor az Értékpapírtörvény 69. paragrafusának 3. és 4. bekezdéseire hivatkoznak, amelyek szerint a határidős piacok kockázatosságáról a brókercégek kötelesek felvilágosítani ügyfeleiket. Márpedig ezen tájékoztatás elmaradása alapján akár a derivatív szerződések semmissége is indokolt lehet, ami azt jelentené, hogy az adott brókercéget terhelné a felelősség az elszenvedett veszteségek után. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy egy határidős BUX- vagy devizakosár-ügyleteket kötő befektető – aki vagyonából olykor sok milliót fektetett ilyen eszközökbe – ne lenne azzal tisztában, hogy ezen ügyletek során elméletileg befektetett tőkéjének többszörösét is elvesztheti; márpedig a törvény szerint éppen e tényt kell a befektetővel ismertetni.

Az érem másik oldala, hogy a brókercégeknek és azok határidős brókereinek igen jó bevételi forrást jelentettek a származtatott ügyletek, valamint, hogy több alkusz maga sem számolt ilyen mértékű árfolyamzuhanással, mindezek miatt pedig valóban kevéssé figyeltek az előírt jogi formaságokra. Így történhetett meg, hogy még 1998 közepén is több brókertársaságnál komolyabb kockázatfeltáró nyilatkozat aláírása nélkül is köthettek magánbefektetők határidős ügyleteket.