Hamisítási botrányoktól tőlünk nyugatabbra sem mentes a műtárgypiac. Franciaországban a múlt év végén Vincent Van Gogh Auversi kert című művének eredetiségét megkérdőjelezve indított pert a művet 1992-ben 55 millió frankért megszerző bankár, Jean- Marc Vernes örököse. Három éve ugyanis Jacques Tajan aukcióján nem akadt vevő a képre, miután előbb a Canard enchainé, majd több szaklap is olyan cikket közölt, miszerint a kép egy zseniális hamisító – mellesleg neves Van Gogh-gyűjtő -, Emil Schuffenecker keze munkája.
A különböző hamisítási ügyek, szakértői balfogások amúgy a szokottnál is nagyobb visszhangot kapnak mostanság, az átalakulóban lévő francia piacon. A hírek szerint áprilisban, vagy májusban a szenátus elé kerül az a törvénycsomag, amelynek bevezetésével gyökeresen megváltozik az a gyakorlat, hogy a hatósági jogokkal rendelkező becsüsök, a “comissaires priseurs”-ök monopolhelyzetet élveznek, így – az uniós követelményeknek megfelelően – bebocsátást nyernek az angolszász aukciósházak a párizsi piacra. Az új törvény bevezetésével a szakértők felelőssége is új színt kap, s tévedés esetén várhatóan szigorúbb büntetésekre számíthatnak. Ez idáig alig néhány bírósági ítélet marasztalta el szakértőt, mivel a hatályos törvények alapján, ha egy műtárgyról bebizonyosodott, hogy nem eredeti, egyszerűbb volt az aukció eredményének törlése, és az eladó, vagy a közvetítő szerepet játszó comissaire priseur kártérítési kötelezettségének megállapítása. A francia szakértők tevékenységét ugyanis nem az eredmény, hanem a módszerek alapján minősíti a jog, márpedig annak bizonyítása, hogy élt-e a szakértő egy-egy alkotás vizsgálatánál az összes rendelkezésre álló eszközzel, hasznosította-e a tudomány, a művészettörténet minden ismert eredményét, jóval bonyolultabb, mint az eladótól visszakövetelni a vételárat. A közelmúltban azért néhány nagyon nyilvánvaló esetben született a szakértő felelősségét kimondó, a törvényváltozások fényében precedensértékű bírósági ítélet, igaz sokszor csak jó néhány éves késéssel. Így 700 ezer frank visszafizetésére kötelezték azt a szakértőt, akinek véleménye alapján 1989-ben 687 ezer frankért adtak el egy Calder-alkotást, amelyről gyorsan kiderült, hogy hamisítvány. Két éve 172 ezer franknál csapott le a kalapács egy Chagall-műre, amelyhez a szakvéleményt a Comité Chagall adta ki. A képet elég volt kivenni a keretből ahhoz, hogy elolvassák: “Ez itt egy reprodukció”. A párizsi bíróság közelmúltbeli ítélete kimondta az aukció érvénytelenítését, egyúttal 150 ezer frank kártérítés kifizetésére kötelezte a Comité Chagallt. De eladtak már a Drouotnál eredetiként egy Foujita-reprodukciót, egy Wlaminck-másolatot, Serge Mendijszky vásznának selyemre festett kópiáját. A szakértő egyik esetben sem vette a fáradtságot, hogy a keretből kiemelje vizsgálata tárgyát.