Régóta tudni, hogy a kormány át akarja végre alakítani a gazdasági-szociális érdekegyeztetés szervezetét, ám már az első új fórum, a Gazdasági Tanács megalakulása sem ment teljesen simán. Pedig az új testület működéséhez nagy reményt fűzött a kormányzat: a tervek szerint a testület évente többször konzultál majd az országos gazdaságpolitikai kérdésekről. A fórumon a kormányon, az ex-ÉT munkavállalói, munkaadói oldalán kívül képviselteti magát a Magyar Nemzeti Bank, több hazai és Magyarországon működő külföldi kamara, a Budapesti Értéktőzsde Tőzsdetanácsa, a Bankszövetség, a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága, a Befektetői Tanács, a Joint Venture Szövetség. Így – a kormány szándékai szerint – a gazdasági élet valamennyi meghatározó irányzata kifejtheti véleményét, mi több, szóhoz juthat a számára is elfogadható gazdaságpolitika kialakításában.
Igen ám, de a testület létrejöttéhez elsőre nélkülözhetetlennek tűnt, hogy az oszlófélben levő ÉT három oldala megállapodjon legalább a legfontosabb vitás kérdésekről. Ez két héttel ezelőtt még nem is tűnt reménytelennek. Ám később a szakszervezetek visszakoztak, s végül csak az ÉT kormányzati oldala írta alá azt a hárompontos megállapodást, amely egyaránt foglalkozott a társadalmi párbeszéd megújításával, a Munka törvénykönyve módosításával és a hosszabb távú reálkereset-emelési szisztémával. A kormányzati oldal szóvivője arra hivatkozott, hogy a megállapodás harmadik, a hosszabb távú keresetemelésre vonatkozó része elvi jellegű, abban csak az ennek megvalósítására szóló együttműködési szándékot kell kinyilvánítaniuk az aláíróknak. Egyúttal azt is érzékeltették, hogy a csomagot nem lehet szétszedni, azaz csak az egész együtt érvényes. Ehhez jött még a fenyegetés: ha a munkavállalói és munkaadói oldal nem írja alá a hárompontos megállapodást, akkor érvényét veszti mindaz, amit az előző héten a társadalmi párbeszéd megújításával és a Munka törvénykönyve módosításával kapcsolatban a kabinet előzetesen elvállalt.
Így kérdésessé vált, hogy egyáltalán kik lesznek ott a Gazdasági Tanács alakuló szeánszán, hiszen a munkavállalói szervezetek az utolsó pillanatig fontolgatták, hogy egyáltalán megjelenjenek-e az ülésen. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), amelyet tán a legjobban frusztrált a megállapodás meghiúsulása, egy nappal korábban bejelentette, hogy ügyvivői útján vesz részt a tanácskozáson, mert a kormány nem minősíti megállapodásnak az érdekegyeztetés új formáiról és a Munka törvénykönyvéről kötött egyezséget. Ezért az MSZOSZ hangsúlyozottan pusztán konzultációs fórumnak tekinti a Gazdasági Tanács ülését. A “teljes körű megállapodás érdekében” a munkavállalói oldal, azaz a szakszervezetek beterjesztettek egy meglehetősen homályosan megfogalmazott igénylistát, amelyben bérmegállapodást és munkahelyteremtést sürgettek, továbbá a GDP meghatározott arányának felhalmozási célú felhasználását.
Azután – ahogy az történni szokott – eljött mégis mindenki, annál is inkább, mert addigra már tudható volt, hogy maga Orbán Viktor miniszterelnök is tiszteletét teszi az alakuló ülésen. A kormányfő, ha már ott járt, beszélt is, többek között arról, milyen sok múlik azon, hogy a gazdasági élet szereplői mennyire bíznak az ország sikerében, s mennyiben járulnak hozzá a bizakodó közhangulathoz. “A gazdaság sikere a pszichológiai tényezőkön, a várakozásokon is múlik” – hangsúlyozta a miniszterelnök. Ennek kapcsán reális optimizmusnak vélte, ha a Gazdasági Tanácsban közreműködők teljesíthetőnek tartják a 4-5 százalékos gazdasági növekedést, elhiszik, hogy 9 százalék lesz az infláció, meg azt, hogy a kormány számít részvételükre a gazdaságpolitika alakításában. A miniszterelnök a 9 százalékos inflációt üdvözölte, ám egyben sokallta: a kiszámítható gazdasági viszonyokhoz 2002-ig 5 százalék alá kell szorítani a pénzromlást. Szerinte még mindig a világ egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasága a magyar, és reális, hogy az idén az uniós gazdasági növekedés kétszeresét érjük el.
A kormányfő cáfolni igyekezett azt a szakszervezeti véleményt, hogy a kormány egyre inkább az alacsony keresetűek rovására rendezi át a jövedelmi viszonyokat. Ezen a ponton hivatkozott a minimálbér nagyarányú növelésére, illetve arra, hogy a kereseteket a családoknak juttatott különféle támogatásokkal együttesen kell figyelembe venni, s csak azután támadni. S hogy végképp megnyugodjanak a szociális partnerek, még megtudhatták azt is, hogy az év végéig elkészül az átfogó korrupcióellenes törvény.
A Gazdasági Tanács ülése e (tantestületi) szellemben folytatódott a továbbiakban is. Járai Zsigmond pénzügyminiszter mondandójából kiderült, hogy a kormány gazdasági céljait könnyebben lehet megvalósítani, mivel az export növekedési üteme gyorsabb volt az év első két hónapjában az importénál. A pénzügyminiszter elébb minden várakozásnál jobbnak minősítette a január-februári folyó fizetési mérleg hiányát, majd méltatta a Magyar Nemzeti Bank félszázalékos kamatcsökkentését.
Járai ezután az aktuális kötvénykibocsátás rejtelmeibe avatta be a már reményüket vesztett érdekképviselőket, kijelentve: biztosra veszi, hogy az 500 millió dollár értékben meghirdetett globálkötvényt teljes egészében lejegyzik (ez azóta megtörtént). A miniszter kedvezőnek mondta, hogy a papírt az amerikai államkötvények hozama felett 1,45 százalékos kamatfelárral bocsátják ki. Az elmúlt időszakban kialakult válságok következtében szigorodtak a finanszírozás feltételei: a befektetők ugyanis érzékenyebben figyelik a gazdaságot érintő havi számadatokat. A nemzetközi elvárások szerint a folyó fizetési mérleg hiányának nem szabad meghaladnia a GDP 4 százalékát, míg a költségvetés deficitjének ugyanilyen viszonyításban a 3,5-4,0 százalékot.
A munkavállalók képviselőit láthatóan nem törték meg teljesen az elhangzottak, és rendre kifejezték panaszukat a közszférában tapasztalható nominális keresetcsökkenés (Szakszervezetek Egyeztetési Fóruma), az érdemi egyeztetés hiánya, illetve az alacsonyabb keresetűek helyzetének romlása (MSZOSZ), a mezőgazdaság kritikus helyzete, az akár 8-10 százalékkal alacsonyabb agrártermelés (Agrárkamara), a kormány szakszervezet-ellenessége (Gaskó István Liga-vezető), továbbá a háromelemű megállapodáscsomag meghiúsulása (számos résztvevő) miatt.
A miniszterelnök válaszában először is kifejtette, hogy a szakszervezetek rossz lóra tettek a választásokon, amin mostanáig sem tudtak túllépni, így már ideje lenne változtatni mentalitásukon. A renitensek megtudhatták, hogy többet nincs tárgyalás a háromelemű csomagról, a Munka törvénykönyve módosításának eredeti verziója pedig meg sem áll a parlamentig. Valószínű, hogy még ebben az országgyűlési ülésszakban újra összehívják a Gazdasági Tanácsot, s mihamarabb megalakul majd az Országos Munkaügyi Tanács is – akár még ebben hónapban. A bérek “köszönik, jól vannak”, a későbbiekben még eshet azokról is szó. A boldogtalan emlékezetű ÉT-t viszont már alig-alig emlegetik – sejthetően hamarosan el is feledkezhetünk róla.