Önök, a Fidesz-MPP képviselői (is) annak tudatában fogadták el az idei személyi jövedelemadóról szóló törvényt, hogy senkinek nem növekszik az adóterhelése. Valójában a havi 44 ezer forint alatti keresetek után többet kell adózni. Mit tesznek, hogyan kapcsolódnak be a törvényelőkészítő reformmunkába annak érdekében, hogy hasonló helyzet jövőre ne forduljon elő?
– Tavaly rohammunkában kellett elfogadni az adótörvényeket, így a képviselőknek nem volt igazán lehetőségük érdemi módosításra a Pénzügyminisztérium által készített tervezetekben. Ebből okulva ezúttal már az év elején megkezdődött az adó- és járulékreformmal kapcsolatos teendők megvitatása, a frakción belül elosztottuk a feladatokat, s felvettük a kapcsolatot az illetékes minisztérium szakértőivel. Ami pedig az én szerepemet illeti, mivel “civilben” adószakértő és könyvvizsgáló vagyok, már csak ezért is szeretnék aktívan részt venni a reform előkészítésében.
A pénzügyi tárcánál már készült egy reformkoncepció (Figyelő, 1999/10. szám), amely ugyan egyelőre csak “műhelymunka”, mégsem vívta ki a kormánypárti képviselők osztatlan elismerését, mi több, kérték annak átdolgozását. Miért?
– Alapvetően egyetértünk a reformkoncepcióban megfogalmazott elvekkel, ám bizonyos módosításokat előbb, másokat pedig később kellene véghezvinni. Az egyszerűsítés jegyében az adórendszer mai struktúráját is át lehetne alakítani; csökkenteni kellene például a bérekhez kapcsolódó, 8-9 féle közterhet. A helyi adók esetében is radikális változtatásokra van szükség. Csak ha ezek megvalósulnak, akkor beszélhetünk adóreformról; ellenkező esetben csak a szokásos, év végén már megszokott toldozgatás-foltozgatás zajlik majd ezúttal is az adótörvényeken. A Fidesz gazdasági kabinetje már elküldte javaslatait a pénzügyi apparátusnak, amely remélhetőleg annak megfelelően alakítja át a reformkoncepciót.
Mit tartanak a reform legfontosabb céljainak?
– A kormányprogram világosan tartalmazza a fő irányokat. Ezek között szerepel az adó- és járulékterhek csökkentése, a családi elemek erősítése, az adminisztrációs terhek egyszerűsítése, valamint hogy a hazai adórendszer megfeleljen az uniós elvárásoknak. A Fidesz-MPP gazdasági kabinetje nem támogatja új adónemek bevezetését, így a földadóét, a biztosítási adóét sem, bár ez utóbbit teljesen nem is vetjük el. Annak viszont van realitása, hogy a kamat adója 0 százalékról legfeljebb 10 százalék növekedjék; de csak a reálkamat után, s csak bizonyos megtakarítási összeg fölött kellene kivetni ezt az adónemet.
A pénzügyi apparátus az szja-rendszerben kétféle adótáblát dolgozott ki. Melyiket támogatná a vezető kormánypárt?
– A Fidesz-MPP adó- és járulékcsökkentést szeretne megvalósítani, de azzal, hogy ez konkrétan milyen adótáblában öltsön testet, még nem foglalkozunk. A lényeg, hogy ne legyenek – különösen az alacsony és közepes jövedelműek között – olyanok, akiknek nő az adóterhelése. Fontosnak tekintjük azt is, hogy erősödjenek a családi elemek az adórendszerben. Ezért kértük a szaktárcát, hogy végezzen elemzéseket a családi adózás lehetőségeiről, az idén bevezetett családi kedvezmény emeléséről (akár a duplájára is), valamint a kedvezmények megszüntetésének hatásairól. Szeretnénk, ha az adószámítás alapja az egyre inkább növekvő nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék nélkül számított kereset lenne. Fontosnak tartjuk, hogy az alacsonyabb adókulcs 25 százaléknál ne legyen magasabb, de továbbra se legyen adómentes sáv.
Az egyéni vállalkozók esetében jelentős egyszerűsítéseket, adminisztrációs tehercsökkenést ígértek. Mi szeretnének ebből a reform során megvalósítani?
– Ettől az évtől a tb-járulék beszedése, behajtása az adóhatóság feladata. Ez lehetőséget teremt arra, hogy ne csak szervezeti, hanem úgynevezett bevallási integráció is megvalósuljon. Ez azt jelentené, hogy az egyéni vállalkozó egy “füst alatt” számolna el az adóhivatal felé az áfa, az szja, az egészségügyi hozzájárulás, és a tb-járulék kötelezettségéről. Ráadásul ezt egy időpontban is tenné, tehát ha valaki negyedéves áfa-bevallásra kötelezett, akkor az egyéb közterheiről is a negyedévet követő hónap 20-ig tenne bevallást, nem pedig havonta. Fontosnak tartjuk az átalányadózás kiterjesztését is újabb szakmákra, másrészt növelni szeretnénk az árbevételi limiteket. Ugyanakkor nem támogatjuk, hogy az átalányadózást kötelezővé tegyék. Fontosnak tartanánk, hogy – a társas vállalkozásokhoz hasonlóan – az egyéni vállalkozóknál se kelljen rögtön, az adóévet követően megfizetni az osztalékadót. Megfontolandó az is, hogy a kötelező könyvvizsgálat az 50 millió forint feletti árbevételű egyéni vállalkozókra és az egyszeres könyvvitelt vezetőkre is kiterjedjen; ezáltal ugyanis e körben is erősödne az adózási morál.
Milyen változtatásokat tart szükségesnek az áfa-rendszerben az uniós jogharmonizáció érdekében?
– Nem támogatom – mint ahogy tudomásom szerint egyik kormánypárt sem -, hogy már jövőre emelkedjen a kedvezményes áfa-kulcs 2 százalékkal, miközben az energia is átkerülne a normál, igaz, 20 százalékra mérsékelt kulcsú termékek közé. Úgy tudom, ehhez már a pénzügyminiszter sem ragaszkodik. Mivel azonban az kétségtelen, hogy ezekre az intézkedésekre szükség van, terveink szerint már most elfogadnánk a módosításokat, ám a hatályba léptetéssel várnánk az EU-csatlakozásig. A változtatások ugyanis hirtelen olyan mértékben megnehezítik az alacsony jövedelmű rétegek helyzetét, hogy annak ódiumát felelős politikai erő nem vállalhatja fel.
A pénzügyi tárca szeretné, ha a jövőben a helyi adók alapvetően csak az ingatlanhoz kapcsolódnának, az iparűzési adót viszont kiemelnék az önkormányzatok hatásköréből, s kötelezővé tennék. Támogatják ezt az elképzelést?
– Hét éve súlyos igazságtalanságokat szül a még ma is hatályos helyi adórendszer azáltal, hogy a jelentős gazdasági erejű településeknek kedvez. Ezen állapot megszüntetése érdekében azt fogjuk javasolni, hogy bizonyos mértékű – mondjuk 10 milliárd forintos – árbevétel felett ne a helyi önkormányzat szedje be az iparűzési adót, s nem is azt illetné, hanem a megyei önkormányzatot, amely persze bizonyos feltételek mellett visszaosztaná azt az egyes településeknek. Ez esetben viszont már nem helyi adóként funkcionálna, hanem nevezhetnénk térségi, vagy – később – regionális adónak. Az alapfunkcióját így is betölthetné, hiszen választott testület róná ki és szedné be az adót, azonban annak előnyei már nem csak egy település javát szolgálnák. Az adó kötelezővé tételétől viszont nem zárkózunk el. Bár helyesebb lenne az önkormányzatokat oly módon rábírni az adóztatásra, hogy az említett visszaosztásból csak azok részesülnének, ahol a bevezetés már megtörtént.