ÁRUELMÉLET. Képviselői egyetértenek abban, hogy a csereforgalom egyszerűsítésére való törekvés természetes úton kiemelt egy jószágot az áruvilágból és behelyezte az általános közvetítő szerepkörébe. A társadalom korai korszakaiban ez a közvetítői szerep szorosan tapadt az ezt betöltő áru használható és hasznos mivoltához, a közösség valamennyi tagja számára fontos tulajdonságaihoz. Így történt, hogy kezdetben sóban, marhában, prémben, és egyéb keresett cikkekben számoltak el. Majd a fémek következtek. Minden továbblépés a pénz fejlődéstörténetében az elszámolás technikai könnyítéséhez és az összemérés, a pénzegység értékállóságának biztosításához kötődött. A modern, papírosanyagú pénz általános elterjedéséig a nemesfém anyagú pénzek teljesítették legjobban e követelményeket.
MEGEGYEZÉSI ELMÉLET. Hívei a pénz használatát (és sokszor értékét is) az emberek egymással kötött hallgatólagos vagy nyílt, tudatos megállapodásából, tehát mesterséges módon származtatják. Ők azt mondják, hogy a többoldalú cserék megkönnyítésére az emberek valamilyen módon – sokféle árnyalat létezik -, megegyeztek abban, hogy egy különleges árut azontúl pénzként használnak. A pénz tehát egy közös, társadalmi, vagy általános akarat – esetenként hatalmi akarat – terméke.