Reformtervek

A néhány héttel ezelőtt nyilvánosságra került egészségbiztosítási tervekkel kapcsolatban egyelőre annyi a biztos, hogy szinte minden bizonytalan. Hogyan is lehetne másképp, amikor az érdekeltek elképzelései helyenként homlokegyenest eltérnek egymástól. Járai Zsigmond pénzügyminiszter, Gógl Árpád egészségügyi miniszter és Selmeczi Gabriella, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára röpke három hete jelentették be, hogy lesz biztosítói reform, ami a [...]

A néhány héttel ezelőtt nyilvánosságra került egészségbiztosítási tervekkel kapcsolatban egyelőre annyi a biztos, hogy szinte minden bizonytalan. Hogyan is lehetne másképp, amikor az érdekeltek elképzelései helyenként homlokegyenest eltérnek egymástól.

Járai Zsigmond pénzügyminiszter, Gógl Árpád egészségügyi miniszter és Selmeczi Gabriella, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára röpke három hete jelentették be, hogy lesz biztosítói reform, ami a több biztosítós rendszer bevezetését jelenti. Ehhez képest úgy tűnik, az egészségügyi tárca még nem adta fel ellenkezését az egységes biztosítási rendszer általa fölöslegesnek és károsnak tartott megbontásával szemben. A minisztériumban kidolgozott koncepció ragaszkodna a közfinanszírozáshoz (magyarul a járulékokból finanszírozott, felosztó-kirovó elven működő egészségbiztosításhoz) és a kockázatközösséghez, ami annyit jelent, hogy a rendszerből nincs menekvés és nincsenek elismert privilégiumok (pluszbefizetéssel elérhető pluszszolgáltatások) sem. A biztosítók esetleges versenyéről is negatív a miniszter véleménye, ez ugyanis szerinte arra ösztönözné azokat, hogy fiatal és egészséges embereket toborozzanak, olyanokat, akik hosszú időn át képesek befizetni a rendszerbe, míg a többiek a tb nyakán maradnának. Szintén helytelenítené az egészségügyi tárca vezetője, ha meghatározott jövedelemszint felett magánbiztosítóhoz lehetne szerződni, s az átlépők egyben ki is kerülnének a társadalombiztosításból.

Meglehet, a minisztert nem nyugtatták meg a néhány héttel ezelőtt (többek között az ő jelenlétében) elhangzottak. Akkor ugyanis a jelenlevők kizárták, hogy a vélhetően regionális alapon felálló biztosítók bárkit is diszkrimináljanak tagjaik közül (mindenkit át kell venni, aki jelentkezik), s a kiegészítő biztosítás megkötését csak a mindenkire kötelező járulék befizetése után, s csupán a felállítandó szisztémán belül tudták elképzelni. Mindez arra enged következetni, hogy a felek továbbra sem bíznak a kompromisszumban, gyanakvóan tekintenek a konkurens elképzelésekre, s változatlan erővel törnek arra, hogy koncepciójukat ráerőltessék a most felállt Egészségügyi Reformbizottságra. Ezt szeretné az egészségügyi miniszter is, aki gyakorlatilag teljesen kizárná a magánbiztosítókon keresztül történő (némileg az új nyugdíjrendszerrel analóg) tőkebevonást, s az egészségügyi szisztéma szanálását inkább vagyonadóból, fogyasztási adóból és fogyasztási termékdíjból finanszírozná.

“Az Egészségügyi Reformbizottságnak két héten belül kell a kormány asztalára letennie az egészségbiztosítás megújításának átfogó tervezetét” – tájékoztatott Krémer Stefán, a testület optimista titkára, ám az egyelőre rejtély, hogy pontosan mi is fog landolni ama bizonyos bútordarab tetején. Ráadásul a bizottsági titkár azt is elárulta, hogy a tervezet csupán a reform jogi hátterének megteremtését szolgálja; a részletek kidolgozása ezt követően kezdődhet, s ki tudja, mikor végződhet. Bár az már néhány hete elhangzott, hogy több biztosító lesz, ám ehhez képest a reformbizottság illetékese még a leendő biztosítók számát sem tudta megmondani. Annyit mindenesetre megtudhattunk, hogy az átalakítást az egészségügyi ellátások költségrobbanása, illetve a népesség összetételének kedvezőtlen alakulása indokolja – ez utóbbi megjelölés alatt rendszerint az elöregedést, a születések számának csökkenését, illetve az aktív és még járulékot is fizető “balekok” arányának visszaszorulását szokták volt említeni. Az elemeiben még ködbe vesző egészségbiztosítási reform nem kevesebbet tűzne ki célul, mint hogy a befizetések lehetőség szerint fedezzék az egészségügyi ellátások költségeit. Emellett a reformbizottság nagy súlyt szeretne fektetni a prevencióra is – bár azt már nem egészen világos, hogy mindennek mi köze a reformhoz.

Annyit már megígértek, hogy az átalakítást követően mindenkinek meg kell kapnia az “alapszintű ellátást” – kár, hogy azt a reformbizottság titkára sem tudta megmondani, hogy mi is tartozik majd ebbe a kategóriába. Az sem tudható, mit vehetünk meg az alapellátáson túl, mennyibe kerül majd mindez, s milyen szerep jut majd az új szisztémában a magánbiztosítóknak.