Egyelőre még semmi jele sincs annak a folyamatnak, amelyet az euró leglelkesebb támogatói rajzoltak föl, nevezetesen, hogy az új pénz hamarosan átveszi a dollár nemzetközi tartalékvaluta szerepét. A gyengeség elsősorban azt a kérdést veti fel, hogy ciklikus vagy strukturális problémáról van-e szó. Megválaszolandó tehát, hogy a közös valutának a vártnál gyötrelmesebb nekiindulása egyszerűen annak tulajdonítható-e, hogy Európa legnagyobb gazdasága, a német váratlanul lelassult (azaz egy németországi konjunktúra majd az eurót is megerősíti), vagy pedig arról van szó, hogy az “egy méretre gyártott” európai monetáris politika tényleg olyan nehezen kezelhető, mint ahogy azt egyesek előre jelezték – azaz a helyzet nem sokat javul addig, amíg a gazdaságok nem közelítenek még jobban egymáshoz.
A válasz szinte magától értetődő: mindkét ok jelen van. A fő európai gazdaságok gyengesége nyilvánvalóbbá vált, míg Amerika kilábalni látszik a tavalyi zavarokból (Figyelő, 1999/10. szám). A két gazdasági régió közötti eltérést tovább erősíti a monetáris politikák élesen eltérő kerete. Az Egyesült Államokban a jegybank szerepét betöltő független Fed nagyjából egyetértésben van a washingtoni pénzügyi tárcával és a tartós amerikai növekedésre vonatkozó magabiztos előrejelzések közepette végzi munkáját. Az euró-térségben viszont a rövid Lafontaine-korszak után is folytatódik a függetlenségükért harcoló jegybankárok és a monetáris politikától keresletösztönzést váró keynesiánus politikusok huzakodása.
Ezen a ponton jelenik meg az “egy méretre gyártott” monetáris politika kérdése. Az euró-térségben erősen eltérő gazdasági feltételek uralkodnak. Az euró hívei és támogatói azt mondják, hogy a gyengeség csak átmeneti; a problémák enyhülni fognak, ha a valutaunió minden tagállama a gazdasági ciklus azonos fázisába kerül. Erre azonban még várni kell. A német egyesülés óta például még sohasem szakadt el egymástól annyira a francia és német GDP bővülési rátája, mint most. Az 1999 első negyedére előrejelzett francia ütem 2,1 százalék, míg a német 0,3 százalék (lásd a grafikont). E két meghatározó ország eltérő trendje az Európai Központi Bank (ECB) kamatdilemmáját is kiélezi. Indokolt lenne egy szerény mértékű kamatcsökkentés – az viszont kedvezőtlenül érintené az olyan már-már túlfűtöttnek minősülő gazdaságokat, mint az ír vagy a spanyol.