Áltatás, hogy az agrártárca önerőből képes lesz úrrá lenni a jelenlegi nehézségeken, mert – véli Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára – erre a célra elégtelenek a források. A helyzettel kapcsolatban még a kormányfőt is félrevezették az ágazat stratégái, amikor azt állították, hogy az idén 50 százalékkal több támogatást kapott az agrárium. (Tavaly összesen 121,5 milliárd forint dotáció jutott a szektornak, az idei előirányzat pedig 126,8 milliárd forint, amit az áthúzódó kötelezettségek csökkentenek. A szűkös támogatás és – egyebek között – a teljesíthetetlen támogatási feltételek, a nem értelmezhető pályázati előírások, a késlekedő szabályozás (a kukorica meg nem hirdetett garantált ára) olyan nehézségeket okoz a mezőgazdasági termelésben, amelynek következményeként 0,5-1,0 milliárd dollárral romolhat az agrárgazdaság külkereskedelmi egyenlege. (Az elmúlt években általában 3 milliárd dolláros agrárexport mellett 1 milliárd dollár körüli volt az aktívum.) Az agrárolló, a felhasznált ipari termékeknek az agrártermékeknél jóval nagyobb arányú áremelkedése a főtitkár szerint önmagában is biztos “katasztrófához” vezet. A szóban forgó ipari termékek a tíz évvel ezelőttinek hat és félszeresére drágultak, miközben a mezőgazdasági felvásárlási árak kevesebb mint négyszeresére emelkedtek.
A főtitkár bírálja, hogy az agrárpolitika a társas vállalkozásokkal (szövetkezetekkel) szemben a családi gazdaságoknak megkülönböztetett támogatást ad. Pedig a mezőgazdaságból származó költségvetési bevételek oroszlánrészét (1997-ben több mint 88 milliárd forintot) e cégek fizették be. A kisgazdaságok pedig mindössze 2 milliárd forintnyi adót és ugyanennyi tb-hozzájárulást teljesítettek.