Négy térséget fenyegetett és fenyeget még ma is a belvíz. A legrosszabb helyzetben Szabolcs és Borsod van, Békésben és a Hajdúságban már valamivel kedvezőbb a helyzet. A belvíz áztatta Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az ottani összesen mintegy 350 ezer hektárnyi szántó harmada, 110 ezer hektár művelhetetlen. Részben, mert vízzel borított, illetve mert annyira telített a talaj a nedvességgel, hogy rá sem lehet hajtani a traktorokkal. E területből csaknem 12 ezer hektár az őszi búza, ami azért tűnik soknak, mert az őszi vetéskor – ugyancsak az időjárás okozta nehézségek miatt – a szokásos 50-60 ezer hektár helyett csupán 38 ezer hektáron tudták a földbe juttatni a magot. Ennek is döntő része úgynevezett szórvavetéssel történt, aminek minősége elmarad a hagyományos technológiától.
Mégis korai lenne kármérleget készíteni, hiszen napról napra változik a helyzet. Lakatos András, a megyei agrárkamara elnöke szerint még megbecsülni sem lehet, mennyi lesz az idén a gazdák vesztesége. A megyében 140 ezer őstermelő, 3 ezer egyéni agrárvállalkozó, mintegy ezer társas vállalkozás egyharmadát érinti a belvíz. Ehhez még hozzá kell számítani azokat a saját ellátásra termelő családokat, amelyeket teljesen ellehetetleníthet a kár. Majd csak a víz levonulása után látszik, mi marad a víz alatt lévő búzavetésekből, mennyit kell majd kitárcsázni. Késnek a tavaszi munkák is, pedig ahol nem tudták elvégezni a talajmunkát, bizonyosan kicsúsznak a tavaszi árpa vetési idejéből. Jobb híján a kukoricaterület növekedhet, de emiatt máris meginogtak a takarmánykukorica határidős jegyzései. Pedig ha lezuhan az ár, az is a gazdák kárát növeli majd.
A térségben kiterjedt beszállítói köre van a konzervgyáraknak. Az orosz válság hatására azonban a felvásárlók nem akarják elkötelezni magukat a szerződésekkel. Így nem kizárható, hogy jelentős vetetlen területek maradhatnak az idén, és egyelőre nem tudni, ennek milyen árbevétel-kiesés lesz a vége. Lakatos András szerint tehát beláthatatlanok a belvíz rombolásának következményei a megyében; személy szerint nagyon pesszimista az idei kilátásokat illetően.
Ráadásul a mostani már a harmadik egymást követő zord esztendő, hiszen 1997-ben 40 ezer hektáron, tavaly pedig 100 ezer hektáron pusztított az ár- és a belvíz. A károk becslésénél mégis támpontul szolgálhat, hogy a tavaly őszi 100 ezer hektárt érintő özönvíz miatt mintegy 4 milliárd forinttal szerényebb árbevételt könyvelhettek el az agrártermelők, mint rendesen. Mértéktartó számítások szerint tehát az idén legalább 3-4 milliárd forint lesz a kár. (Búzával vetett területen a vízkár átlagosan 50 ezer forint árbevétel-kiesést okoz a gazdáknak.)
Szabolcsban gyakorlatilag egyetlen jelentékenyebb iparvállalat működik a Tisza közelében, az ICN Hungary (korábban Alkaloida). A gyógyszergyárról a sajtóban elterjedt rémhírt, miszerint szennyvíztisztítóját bármikor elöntheti a belvíz, ami fertőzésveszéllyel fenyegetheti a környéket, s magát Tiszavasvárit, Puskás Attila üzemeltetési vezérigazgató-helyettes határozottan cáfolja. A telepet ugyanis négy méter magas töltés veszi körül, ami eleve lehetetlenné teszi a belvíz behatolását. A gyári szennyvizet tisztítás után úgynevezett utóoxidációs tavakban “pihentetik” néhány napig. Ezután engedik az immáron biológiailag is tisztának tekinthető vizet a Hortobágy-csatornába. Hogy a jelenlegi helyzetben fölöslegesen ne terheljék többletvíz bejuttatásával a természetes vizeket, a gyáriak jobbnak látták, ha igénybe veszik tartalék tározóikat, s egy kicsit tovább tartják a felgyülemlett vizet a szokásosnál, hogy a mostaninál kedvezőbb időjárási viszonyok között ürítsék majd ki a medencéket.
A közeli Tiszaújvárosban működik a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) Rt., Tiszapalkonyán pedig az AES Tiszai Hőerőmű. Egyik társaság üzemeltetését sem veszélyezteti közvetlenül a víz, csupán a felhasználókat, illetve a fogyasztókat érheti kár.
A Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara illetékese semmilyen kárbejelentésről nem tud. A mezőgazdaságban viszont jelentősek a károk. A megye 450 ezer hektár körüli szántóterületének ötöde: mintegy 90 ezer hektár szintén áldozatul esett a víznek. A belvizes, illetve vízzel túltelített területen még tavaly óta lábon álló kukorica is maradt, amit tavaly a zord idő miatt be sem tudtak takarítani. Törökné Rácz Erzsébet, a megyei agrárkamara titkára szerint így óvatos becsléssel az őszi kultúrákban eddig mintegy 370-400 millió forintnyi, az elmaradt tavaszi munkálatok miatt további 300-330 milliónyi közvetett kárt okozott a víz. A probléma a megye agrártermelőinek jelentős részét érinti, az előzetes adatok alapján a 750 jogi személy, 79 ezer őstermelő és 1700 egyéni vállalkozó gazda becsülhetően 20-25 százaléka szenvedett kárt a belvíz miatt.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében különösen a bodrogközi, taktaközi, illetve a dél-borsodi gazdák szenvednek a belvíztől. A megye 270 ezer hektáros szántóterületéből most 35-40 ezer került víz alá, csaknem kétszerese a tavalyi 20 ezer hektárnak. Ennek nagy része őszi búza, ami azért fájdalmas a termelőknek, mert e kultúra korábbi 80-82 ezer hektárnyi vetésterülete ebben a megyében is alaposan leapadt, 50 ezer hektár alá esett. A hevenyészett statisztikák szerint az agrárvállalkozói kör csaknem 20 százalékát érinti a belvíz, ami ráadásul nem is biztosítható káresemény. Nem azonos nagyságrendben sújtja a víz a megye mintegy ezer társas agrárvállalkozását, 1500 vállalkozói igazolvánnyal rendelkező termelőjét és 4500 regisztrált őstermelőjét. A Bodrogközben ugyanis zömmel a kárpótlással, szövetkezeti részarány-tulajdonnal földhöz jutott egyéni gazdák dolgoznak. Ők – a 30-50 hektáron gazdálkodók – kiszolgáltatottabbak, mint a nagy társas vállalkozások, s akár földönfutóvá is válhatnak a belvíz miatt.
A termeltetői rendszert alkalmazó Szerencsi Cukorgyár illetékesének tájékoztatása szerint 350 hektárnyi cukorrépa földet egyméteres víz borít. “Ezeken a helyeken biztosan nem lesz az idén termés” – véli Pallai Miklós szerencsi vezérigazgató. A cukorgyár összesen 9 ezer hektárnyi földön termeltet, ebből – a teljesen használhatatlanná vált részeken túl – ezer hektáron táblacserével próbálják majd megoldani a gazdálkodók a problémát. Jó részüket egyébként többéves szállítási szerződés köti a cukorgyárhoz. A vezérigazgató úgy látja, várhatóan egy-két héttel hátráltatja a vetést a belvíz. Nem tudja viszont felmérni azt, hogy a víz által megrongált – és ősszel jól előkészített – területeken mekkora lesz a terméskiesés, illetve a minőségromlás.
Még alig néhány hete annak, hogy a Suzuki helikopterei keringtek a sátoraljaújhelyi Elzett gyár fölött, mert a hóakadályok miatt csak így tudták elszállítani a japán márkájú kocsikhoz ott készülő zárakat. Akkor a dolgozóknak mindössze 20-30 százaléka tudott bevergődni a gyárba. Most valamivel jobb a helyzet – tudtuk meg Asztalos Zoltán műszaki igazgatótól, bár mint mondta, ezúttal is csak kerülő utakon, egy különbusz beállításával képesek bejönni a gyárba a dolgozók. A bejárók zöme pedig kivette szabadságának egy részét, hogy ne kelljen a megterhelő “többletturnékat” megtenniük. A hóesés miatt leapadtak a gyár biztonsági készletei, a feltöltést most a dolgozók átcsoportosításával igyekeznek megoldani a termelés irányítói.
A földcsuszamlás nem érinti a Hollóházi Porcelángyárat, amelyet alapítói annak idején biztonságos helyre telepítettek. “Ez a veszély egyáltalán nem új keletű a környéken, azzal minden építkezőnek tisztában kellett lennie” – állítja Körtvélyes István vezérigazgató. Itt húzódik – a gyártól nyugatra – az országos földtani törésvonal, ami ugyancsak közismert. Problémát tulajdonképpen csak a nehézáru szállítása okoz, de ez a kerülőutak felhasználásával kiküszöbölhető.
A Hajdúságban – a többi belvíz sújtotta térséghez hasonlóan – elsősorban a mezőgazdaság és az ahhoz kapcsolódó feldolgozó vállalatok kerültek bajba. Az ország piacvezető baromfifeldolgozó csoportját, a HajdúBÉT-et is fájdalmasan érinti a belvíz. A HajdúBÉT Rt. és a csoporthoz tartozó Hortobágyi Lúdtenyésztő Rt. állatállományát komolyan veszélyezteti a Hortobágyot helyenként halastószerűen elborító, a csatornákból visszaduzzasztott víz. Bár a külső szemlélő számára furcsán hangzik, tény, hogy vízi állatokat is menteni kell a belvíz elől; az 50 törzstelepből 30-nál együttesen mintegy 150-200 ezer liba sorsa bizonytalan, összességében százmillió forintos érték van veszélyben. Az állomány kitelepítését akkor kell esetleg elrendelni, ha további húsz centiméterrel emelkedne a vízszint, de már az is komoly bajt okozna, ha három-négy hétig fennmaradna a jelenlegi állapot.
Már kézzelfogható kárt okozott viszont a társaságnak, hogy 900 hektárnyi szántójának 80 százalékát, ezen belül 430 hektár őszi búzát és a 2800 hektár legelő háromnegyedét is elöntötte a víz. Mindez további több tízmillió forint mínuszt jelenthet a társaságnak.
A térségben lévő nagyobb iparvállalatok – mint például a gördülőcsapágyakat előállító, Debrecen szélén lévő Daewoo-MGM, valamint a mosógépeiről ismert, a vízgyűjtő terület peremére települt Hajdúsági Iparművek – biztonságban vannak. Ők korábban inkább a hótól szenvedtek, akkor is elsősorban a belső, gyártelepi szállítás akadozott, mert a targoncák nem tudtak megbirkózni az utakat belepő buckákkal. Akkor a dolgozók rövid szabadságra mentek, amire azonban ezúttal nincs szükség.