Szerény ambíciókat dédelgetett magában a United News&Media brit cég, amikor 1998-ban a legfrissebb deviza- és kötvénypiaci árfolyamokat tartalmazó internetes szolgáltatást indított. A Money and Bonds nevű honlap üzemeltetője úgy indokolta a kezdeményezést, hogy a Reuters, a Bloomberg és a Bridge egyaránt fantasztikus információmennyiséggel rendelkezik, miközben a legtöbb vállalati pénzügyi igazgató kevesebbel is beérné.
A felhasználók havi 50 font előfizetési díjért a United pénzügyi leányvállalatai, a Garban és a Harlow Butler által szolgáltatott adatok alapján követhetik nyomon a devizaswap ügyletek és a kötvények árfolyamait. Ezzel szemben havi 730 fontot – azaz 1200 dollárt – kér az amerikai Bloomberg, amely a három legnagyobb, a történéseket gyakorlatilag azonnal követő (real-time) tájékoztatást nyújtó pénzügyi adatszolgáltató közé tartozik.
A Money and Bondshoz hasonló kezdeményezések arra utalnak, hogy átalakulóban van a pénzügyi információk nemzetközi piaca. Egyik oldalon vannak azok, akik az igen bőséges real-time információkért jelentős díjakat hajlandóak fizetni. Mások viszont – a United News szolgáltatásainak lehetséges előfizetői – olcsóbban kevesebb adathoz szeretnének jutni. Most először fordulhat elő, hogy a befektetési alapok kezelői, a vállalatvezetők és a magánbefektetők olyan információkhoz is hozzáférhetnek, amelyeket korábban csak a Bloombergre vagy a Reutersre előfizető bankok és brókercégek szerezhettek meg.
“Demokratikusabbá válik a pénzvilág – írta a harmadik nagy, az amerikai Bridge Information Systems vezérigazgatója a Financial Timesban -, gyors a növekedés, s ez még hosszú ideig folytatódik. Több jómódú ember él a világon és több pénzt bíznak az alapkezelőkre.”
Egyes becslések szerint a pénzügyi kereskedésben felhasznált real-time adatok piaca 2002-re a mai mintegy 7 milliárd dollárról 9 milliárdra emelkedhet. Még ennél is gyorsabban nő azon történelmi és analitikus adatok iránti igény, amelyekre az alapkezelők a befektetési döntéseiket alapozzák. Ezek a kilátások erősen élezik a legnagyobb vállalatok közötti versenyt.
A Bridge agresszív terjeszkedésbe fogott, s a kereskedési termekben felállított terminálok számát tekintve már megelőzte a Bloomberget. Tavaly márciusban 510 millió dollárért megvette a Wall Street Journalt kiadó Dow Jonestól a kötvényadatokat szolgáltató Telerate-et, majd 150 millió dollárt fizetett az Automatic Data Processingért, amely real-time módon közöl amerikai részvényárfolyamokat.
A Reuters is látványosan bővíti amerikai tevékenységét: megpróbálja megtörni a Bloombergnek a kötvényinformációk és az elemzések terén mutatkozó túlsúlyát. Törekvéseit némileg megakasztotta, amikor kiderült: az amerikai hatóságok megalapozottnak tartják azt a vádat, hogy a Reuters szerzői jogi oltalom alá eső információkat emelt át a Bloomberg adatbázisából.
A Bloomberg és a Reuters egyaránt szeretné elterjeszteni “termékeit” a kisbefektetők körében, ezért az általuk gyűjtött információkra terjesztési engedélyeket adnak ki: a Bloomberg például az American Online-nak fizet hírszolgálata terjesztéséért. De mindkettejük számára konkurenciát jelentenek az olyan Internet-szolgáltatók – mint például a Quote.Com és a Microsoft Investor -, amelyek 20 perces késéssel közölnek adatokat.
Mindez azt jelzi, hogy a pénz- ügyi adatszolgáltatás dinamikusan fejlődő időszakot él át, de ezt össze sem lehet hasonlítani a nyolcvanas évek robbanásával, amikor felfutott a kereslet. A vállalatok abban bíznak, hogy az új módszerekkel történő adatszolgáltatás megnöveli a piaci tortát, de ez egyáltalán nem biztos.
A piac átalakulása fokozott bizonytalanságot jelent a három nagynak – de azoknak is, amelyek pozíciójukat veszélyeztetik. A csata színhelyéül szolgáló hagyományos nagybani piac egyre összetettebb lesz, s egyre fokozódik a verseny. A győzelem azon múlik, hogy melyik információszolgáltató tud több új ügyfelet találni azon magánbefektetők és vállalatvezetők körében, akik nem hajlandóak annyit fizetni a terminálokért, mint a tőzsdei parketten dolgozó szakemberek.
A nagybani piac első kihívása, hogy le kell győzni a kereslet ciklikus hanyatlásának veszélyét. Ezt egyaránt kiválthatja a befektetési bankok összeolvadása és az ázsiai-orosz-brazil pénzügyi válság. A Bloomberg-terminálok számának növekedése lelassult, és az elemzők arra számítanak, hogy a Reuters is hasonló fejleményekről számol be majd évi jelentésében.
A második kihívás, hogy a legnagyobb cégek egymás hagyományos szakterületén indultak harcba. Mint ahogy egyes befektetési bankok – például a Goldman Sachs és a Salomon Brothers – kimozdultak a részvény- és kötvénykereskedelem piacáról, az információszolgáltatók is követték őket.
Az ilyen típusú működés hatalmas költségekkel és kockázatokkal jár. A Bloomberg például azt állítja: nem érdekli, ha a konkurencia megpróbál betörni az amerikai vállalati kötvényinformációk üzletágába, mivel az igen drága mulatság (a Bloomberg 1200 embere dolgozik ezen a területen 1981 óta). A kockázat mértékére jó példa a Dow Jones, amely eladta Telerate nevű leányvállatát, mivel felismerte, hogy csak a technológia korszerűsítéséhez 650 millió dollárt kell befektetnie. A Reuters az éves forgalom 7 százalékát költi kutatásra és fejlesztésre.
A régi cégek számára az az igazi kihívás, hogy a technológia fejlődése mellett meg tudják őrizni a terjesztés feletti ellenőrzést. A Telerate-hez hasonló szolgáltatók jórészt abból éltek, hogy a brókercégektől származó információkat adták tovább. Manapság viszont ezek a cégek már más csatornákon keresztül is tudják terjeszteni adataikat.
A pénzpiacok növekvő komplexitása miatt a nagybankok és a brókercégek saját maguk szeretnék összekombinálni a különböző szolgáltatók adatait, ezért kevésbé támaszkodnak a kész – összesített – termékeket kínáló vállalkozásokra. Egyre nagyobb az igény, hogy a Bloomberg, a Reuters és a Bridge feldolgozásra alkalmas “nyers” adatokat szolgáltasson.