Miért gondolja, hogy nincs jelentősége annak, mikor írják ki az 1800-as tendert?
A nagyközönség azt hiszem egy kicsit összekeveri a dolgokat. Ez nem egy eddig ismeretlen szolgáltatás, csak egy új – kétségtelenül megbízhatóbb színvonalat biztosító – megoldás lesz. Tapasztalatom és ezért meggyőződésem is, hogy nem a DCS léte vagy nem léte a legfontosabb ebben a kérdésben, hanem az, hogy hány szereplős a piac. A különböző frekvenciasávok csak műszaki jelentéssel bírnak, a fogyasztóknak semmit se mondanak. Ha majd működik az új szolgáltatás – különösen ha valaki duális (a két frekvencia között automatikusan vándorolni képes) készüléket használ -, akkor nem lesz jelentősége, hogy ki, mikor és melyik sávot használja. Magyarországon a lakosság 10 százaléka GSM-előfizető, miközben Finnországban egy hónapon belül ez az arány 60 százalékos lesz. Vagyis itt korántsem mennek a dolgok vészes gyorsasággal, ezért néhány hétnek, hónapnak vagy akár egy fél évnek nincs drámai jelentősége. Az igazán fontos az, hogy a magyar mobiltávközlési piacon egy éven belül három szolgáltató dolgozhasson.
Görögországban, ahol szintén 10 millió körüli a lakosság, két mobilszolgáltató épített ki hálózatot, és körülbelül a magyarhoz hasonló ellátottságot ért el a múlt év elejéig. Akkor megjelent az a bizonyos harmadik, aki hozta magával az új technikát. Milyen hatása volt ennek az ottani mobiltelefóniára?
Minden szolgáltatónak jót tesz, ha valódi és egyre erősebb verseny van a piacon. Magyarország a mobiltávközlést tekintve annyiban van különleges helyzetben, hogy a térségben itt építették ki a műszakilag legszínvonalasabb hálózatot. Állítom, hogy ez sokkal jobb minőségű, mint például a német, ráadásul Európában az egyik legolcsóbb. Amikor Görögországba kerültem, ott a szolgáltatás rossz minőségű és drága volt. A harmadik piaci szereplő megjelenésével javult a színvonal és estek az árak. Egy év alatt megkétszereződött az előfizetők száma. Tavaly év elején még egymillió előfizető volt, az év végére kétmillió. Ami Magyarországot illeti, az új cégnek nem lesz könnyű feladata, ezért biztosra veszem, hogy ide csak a legjobbak jönnek, ők jelentkeznek majd a pályázatra. Szerintem egyébként a harmadik szereplő megjelenése után egy ideig még nem lesz árverseny az itteni mobilpiacon. Mivel már egy ideje érezhetően esnek az árak, értelmetlennek tűnik, hogy az új befektető a tarifák csökkentésével próbálkozzon az első időszakban.
A vezetékes távközlésben az ellátottság idehaza 35 százalék körüli. A szolgáltatók szerint ez már lassan eléri a piaci telítettséget, a fizetőképes kereslet határát. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy a mobiltelefónia terjedése szinte akadálytalan.
Valóban, a világpiacnak ezen a részén nem beszélhetünk korlátokról.
Vajon miért nem, hiszen az egy főre jutó GDP alacsony volta gátja lehet a fejlődésnek?
A fenti mutató említése ebben a szakmában teljesen értelmetlen. Meggyőződésem, hogy Magyarországon is elérhető a finnekéhez hasonló 60-65 százalékos mobilellátottság – ez csak idő kérdése. És ennek nincs közvetlen kapcsolata az ország általános gazdasági állapotával. Mondok egy érzékletes példát. Cégem, a norvég Telenor jelen van a bangladesi piacon. Területére nézve ez egy kis ország, körülbelül akkora, mint Magyarország. A lakosok száma azonban körülbelül 125 millió. A lakosság 90 százaléka rendkívül szegény, a többi tehetős. A 10 százalékos lefedettség ott 12,5 millió előfizetőt jelent: többet, mint amennyien a jóval fejlettebb Magyarországon összesen igénybe vehetnék a szolgáltatást. Holott a két ország egy főre jutó GDP-je között tetemes a különbség…
Az előttünk álló két-három évben a teljes távközlési piacot felszabadítják. Milyen lesz azután a mobiltársaságok és a vezetékesek közötti viszony?
Egy dolgot biztosan megjósolhatunk: a két szolgáltatási szféra között sohasem lesz valódi verseny. Ahol magas az ellátottság a mobilon, ott az a vezetékesen is. Amit ma még nem ismerünk, az a forgalom, illetve annak jövőbeni alakulása. A nagy kérdés az, hogy ha van otthon vezetékes telefonom és van a zsebemben mobilkészülék is, vajon melyiket és mikor használom. Ez nemcsak a telefonálási szokásaimtól függ, hanem a tarifáktól is.
És az összekapcsolási díjaktól is…
Pontosan. Amennyiben – az irreálisan magas összekapcsolási díjak miatt – a mobilon tízszer annyiba kerül telefonálni, mint a vezetékesen, akkor ha a vezetékes készülék közelében vagyok, nyilván nem a mobilon kezdeményezek hívást. Megint Finnországot említeném: ott szinte nincs különbség a két tarifa között. Magyarországon, ahol sokak számára a mobil az első telefon, mert vezetékesük még nincsen, nem tudni, hogy mit kezdenek majd a mobiltulajdonosok a készülékükkel, ha mégis eléri őket az optikai kábel.
A Pannon GSM helyzetét nemcsak a vezetékek terjedése veszélyeztetheti, hanem például a túlságosan sűrű tulajdonosi szerkezetváltás is. Az elmúlt egy évben négyszer volt ilyen jellegű mozgás a cégnél. Legutóbb a svéd Telia és a norvég Telenor fuzionált. Befolyásolja-e ez a Pannon helyzetét?
Rövid távon biztosan nem. Azt viszont már nem tudnám megmondani, hogy mondjuk öt év múlva milyen lesz ennek az új cégnek az itteni stratégiája. Lehet, hogy növelni vagy éppenséggel csökkenteni akarja itteni befektetéseit. Ezek a kérdések azonban még legalább két évig nem lesznek napirenden.
Björn J. Flakstad. Két csendes év