A Daianu-tanulmány egyik érdekes fejezete az úgynevezett török modell híveivel polemizál. E szakértők szerint Románia az infláció magasan tartása árán tartós növekedést érhetne el. Daianu ellenben rámutat: Törökország – mint a NATO fontos stratégiai bástyája – évtizedek óta masszív külföldi tőkebeáramlások fogadója. Elég ideje volt erős exportágazatok kiépítésére; felduzzasztott állami szektora ellenére dinamikus és pénzügyileg egészséges magángazdasága van. Románia számára ez az út járhatatlan. Az ország nem lenne képes azoknak a hatalmas deficiteknek a finanszírozására, amelyek a török modell esetében kezelhetőnek bizonyultak. Ehhez kapcsolódik a széles szakmai körben elterjedt második tévedés: néhány vezető gazdaságpolitikus ajánlása, hogy a gazdaságot magasabb költségvetési hiánnyal kell gyorsabb működésre ösztökélni. Egy olyan alulfinanszírozott gazdaságban, mint a román, a nagy állami deficitek csupán a magángazdaság hitelkeresletének kielégítését lehetetlenítenék el. A forró pénzek ilyen helyzetben szokásosan felgyorsuló kiáramlása pedig veszélyesen erősítené a gazdaság sérülékenységét.