Európa többi részében is komoly problémákat okozhatnak az euró-térség legnagyobb, termelésének körülbelül 36 százalékát adó német gazdaság gondjai. Egyre több üzletember és kormánypolitikus követeli, hogy az ország bajainak orvoslása érdekében alacsonyabb kamatlábakat határozzanak meg az euró-zónában. Számos független szakértő szerint az Európai Központi Bank (ECB) erre reagálva a legrövidebb időn belül 0,25 százalékponttal fogja csökkenteni a jelenleg 3,00 százalékos irányadó kamatlábat. Sőt, a közgazdászok többsége arra számít, hogy az ECB még az első félévben sort kerít egy második kamatenyhítésre is, így júniusra 2,50 százalékig süllyed a kamatszint az euró-övezetben.
Az Európai Unió (EU) tizenegy tagállamának monetáris politikáját meghatározó ECB-nek azonban azt is figyelembe kell vennie, hogy a Németország igényeit szolgáló csökkentés nem annyira kedvező más tagállamoknak, például Írországnak és Spanyolországnak. Ezekben az országokban már tavaly elkezdtek zuhanni a kamatlábak – egyesek szerint túl gyorsan -, hogy az euró bevezetésére elérjék a német szintet. Németország nehézségei nyomán hamarosan kiderülhet, mennyire okos dolog egységes kamatlábat bevezetni egy olyan hatalmas és sokszínű területen, mint az euró-térség. Ez tehát tesztértékű fejlemény lehet.
A közgazdászok Németország bajait nagyrészt az ázsiai, elsősorban japán pénzügyi válság késleltetett hatásának, a külföldi áruk iránti csökkenő amerikai keresletnek és az erős márkának tulajdonítják. A fenti tényezők mindegyike hátráltatta a német exportágazatokat, amelyek pedig immár félszáz éve a konjunktúra fő hajtóerejét jelentik.
Az utolsó elérhető hivatalos adatok alapján 1998 novemberében a megelőző év azonos hónapjával összehasonlítva a német termékek iránti külföldi megrendelések összességében 4,2 százalékkal voltak alacsonyabbak. Ez drámai visszaesés ahhoz képest, hogy 1997 őszén a külföldi megrendelések éves növekedési üteme még 23,1 százalékos volt.
Ezzel egy időben az ipari termelés tizenkét havi növekedése az 1998. januári 7,8 százalékos csúcsérték után novemberre 0,5 százalékra lassult. A munkanélküliek száma viszont tavaly decemberben 34 ezerrel nőtt, s így a szezonálisan kiigazított mutató elérte a 4,16 millió főt, az aktív népesség 10,8 százalékát. Független szakértők szerint a munkanélküliség 4 millió feletti szintje különösen kínos egy olyan politikai erő számára, amelyet elsősorban a munkahelyteremtéssel kapcsolatos ígéreteinek köszönhetően emeltek kormányra a választók.
A vállalkozói bizalom is hanyatlóban van, részben az új kormány adópolitikája miatt; ez sokak szerint úgy próbálja ösztönözni a lakossági keresletet, hogy növeli a hatékony és nyereséges vállalkozások adóterhét. A cégeken belül ezért egyre fesztültebb a viszony a munkaadók és a munkavállalók között. Az előbbiek szerint a törékeny gazdasági helyzet, valamint az euró bevezetése nyomán erősödő verseny miatt a szakszervezetnek az idén is önkorlátozással kellene élniük a bérkövetelések tekintetében. A legnagyobb szakszervezet, a mintegy 2,7 milliónyi fém- és gépipari dolgozót összefogó IG Metall azonban egyelőre ragaszkodik a 6,5 százalékos idei béremeléshez, s e követelésre január végéig követelt választ a munkáltatóktól. Mint az érdekképviseleti tömörülés nemrég megválasztott elnökhelyettese figyelmeztetett, kedvezőtlen válasz esetén tagjaik nem fognak visszariadni a tüntetésekről és a figyelmeztető sztrájkoktól sem.