Imponáló számadatokkal büsz- kélkedhet a holland ING-csoport: a több mint 150 éves múltra visszatekintő intézményegyüttes a világ több mint 60 országában 80 ezer feletti alkalmazotti gárdának ad munkát; adózott eredménye tavaly megközelítette a 2 milliárd dollárt. Ezek után arra lehetne következtetni, hogy az ING – úgy is, mint Európa ötödik legnagyobb hitelintézete – itthon is az élmezőnyt erősíti. Ezzel szemben a Figyelő legutóbbi, a tavalyi első féléves adatok alapján készült rangsorában mérlegfőösszege és saját tőkéje csak a 16. helyre volt elegendő. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a holland vállalatok anyaországuk bruttó nemzeti termékének (GNP) 95 százalékát külföldön állítják elő, akkor első ránézésre furcsának tűnhet az ING “szikár” itteni szerepvállalása.
Az indulás pedig figyelemre méltó volt, hiszen az ING 1991-ben alapított leányintézménye volt az első olyan Magyarországon tevékenykedő bank, amelynek részvényeit száz százalékban az itthon általában tőkeerősségük okán kedvelt külföldiek birtokolták. (A korábban piacra lépett CIB-et, Citibankot és Unicbankot akkor alapították, amikor még nem volt lehetőség kizárólagos külföldi banki tulajdonlásra.) Ám a hollandok is a határokon túlról érkezettek szokásos útját kezdték járni: vállalatok finanszírozásába fogtak, azok közül is inkább a nagyobb méretűekébe. Egyrészt mert ezen “ipar” űzésével – akkor még – minimális befektetéssel komoly hozamra lehetett szert tenni, másrészt az OTP Bank és a Postabank által gyakorlatilag teljesen kisajátított lakossági piacra más hitelintézetek az idő tájt még csak bemerészkedni sem igen mertek.
Így a magánszemélyekhez jó ideig csak a csoport biztosítója, a National-Nederlanden jelentette a kapcsot. Csupán 1995-ben döntöttek úgy Amszterdamban, hogy immár lakossági banki termékeikkel és szolgáltatásaikkal is célba veszik a privát szférát. Az ilyenkor kézenfekvő két lehetőség – nevezetesen az önerős építkezés, illetve más bank megvásárlása – közül az utóbbira esett a választás, mondván: a belső növekedés nem lehet elég gyors. Márpedig az ING Bankot mindig is egyfajta akvizíciós kényszer hajtotta előre. E célt szem előtt tartva 1995 végén, 1996 elején több, akkor eladósorba került hazai “portékát” is megvizsgált (a legközelebb talán a végül az amerikai General Electric Capital Services részleges birtokába került Budapest Bank megvételéhez állt). Végül – a kívülállók némi meglepetésére – a Horn-kormány által felszámolásra ítélt Dunabank eszközállományát (fiókjait, rendszereit) vásárolta meg, átvéve természetesen annak ügyfeleit és alkalmazottait is.
“Bár az 1987-ben alakult Dunabank a maga nemében, a kisbankok között egyedülálló volt, technikai problémákkal küszködött” – árulta el a Figyelőnek Kraft Péter, az ING lakossági üzletágáért felelős első vezérigazgató-helyettese. Ezért az új tulajdonos mindenekelőtt a számlavezetési rendszer lecserélésére, az integrált számítástechnikai háttér létrehozására törekedett. Az először kiszemelt rendszert ugyan “félretették”, ma viszont minden remény megvan arra, hogy – a volt Magyar Hitel Bank vezérigazgatója, Járai Zsigmond által egyszer már kiszemelt, ám az új tulajdonos, a holland ABN Amro Bank által elvetett – szisztéma sikeresen debütáljon a lakossági üzletágban, éppen ezekben a napokban.
Ilyen háttérrel viszont már magasabb sebességfokozatba kapcsolhat a múlt év végi állapot szerint megközelítően 90 ezer magánfolyószámlát vezető ING.
A jelenleg még a terjeszkedés egyik gátjának tekinthető szerény (mindössze 9 tagú) fiókhálózat birtokában az ING lakossági üzletága nemcsak a magánszemélyek, hanem a legfeljebb 1 milliárd forintos éves forgalmú kis- és középvállalkozások igényeit kívánja kielégíteni. Persze nemcsak a fiókokban, hanem abban a mintegy 30 kirendeltségben is, amelyek elsősorban ipari parkokban elhelyezkedve, vámpénztárként funkcionálnak, fele-fele részben Budapesten és vidéken. Az utóbbi üzletágban amúgy az ING máig megtartotta piacvezető pozícióját, amelyet még a Dunabank vívott ki azáltal, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) által kiírt tenderen egyedüli pályázóként jelentkezett az intézmény és ügyfeleinek kiszolgálására.
Ami a fiókokat illeti, az eddigi, nem igazán látványos fejlődés után Kraft Péter határozott reményeket fűz ahhoz a programhoz, amelynek jegyében márciusban Debrecenben, áprilisban pedig Székesfehérvárott nyitnak új fiókot, s amely 2001-ig negyedévente irányoz elő hasonló lépéseket. A terjeszkedés e módját is bevetve, a fenti időpontig valamivel több mint 100 ezerre kívánják bővíteni ügyfeleik számát; e körben elsősorban a legalább 100 ezer forintos havi nettó jövedelemmel rendelkező háztartásokat célozzák meg. Lakossági, továbbá kis- és középvál- lalkozói ügyfeleik számára szintén negyedévente szándékoznak újabb és újabb termékkel és szolgáltatásokkal előrukkolni (köztük információink szerint hamarosan a ma slágernek számító fogyasztási hitelezéssel). A vállalkozókat egyébként az ING kicsit másképpen szeretné megközelíteni, mint versenytársai. Míg egy hitelkérelmet a hazai bankok elsősorban a felajánlott fedezet alapján bírálnak el – mutatott rá a vezérigazgató-helyettes -, addig az ING azt nézi meg, milyen a vállalat cash-flow-ja.
Így tesz akkor is, ha esetleg később már nagyobb méretekben kell gondolkodnia. Nem kizárt ugyanis, hogy egyszer majd a magyarországi érdekeltség is olyan piaci részesedést ér el, mint ami az anyabanknál Hollandiában és másutt a világon már “történelmileg megszokott”. Nem titok, hogy a már említett akvizíciós hajlandóságot ismerve a korábbi pénzügyi kormányzat megpróbálta felkelteni az ING Bank érdeklődését a Postabank iránt. Vélhetően azon logikánál fogva, hogy utóbbi holland megfelelője, a Post Bank százszázalékos tulajdonosa nem más, mint az ING (amely ennek köszönhetően a 15 millió holland közül 7 milliót tudhat ügyfelei sorában). Kraft Péter azonban 1997 végén azt az álláspontot képviselte, hogy mindenekelőtt a bank saját lakossági üzletágának “szénáját” kell rendbe tenni – úgymond nyugati színvonalra felfejleszteni -, s csak azután ajánlatos bármilyen bankvásárlásról gondolkodni. Persze ettől függetlenül nincs kizárva, hogy előbb is kilépnek a mostani középkategóriából, hiszen folyamatosan figyelik a bővülés legkülönbözőbb üzleti lehetőségeit.
Mindenesetre az ING lakossági üzletágát a legmagasabb nyugati színvonalra várhatóan 2000-re alakítják át. Vagyis pontosan arra az időre, amikor az előzetes becslések szerint a Postabank konszolidációjának is le kell zárulnia…
Kraft Péter. Folyamatosan figyelik az üzleti lehetőségeket