Van-e jövője a hagyományos értelemben vett kereskedelmi bankoknak, s különösen az olyan bankfiókoknak, ahol az ügyfél a ,,jól megszokott” minimum félnapos, sorban állásos módszerrel intézheti pénzügyeit? A már-már követhetetlen gyorsasággal fejlődő számítástechnika, informatika szemszögéből nézve inkább “nem” a válasz. Az Interneten nemcsak információk, megrendelések, szerződéskötések, adásvételi megállapodások áramolhatnak, hanem akár a digitálissá váló pénz is. Nem kellenek majd banki alkalmazottak, ügyintézők, pénztárosok.
Kicsit már a jövőt idézi a VISA háromdimenziós virtuális bankja, vagy éppen az Egyesült Államokban létrehozott Security First Network Bank. A VISA térhatású hitelintézetébe a képernyő előtt ülő ügyfél a látvány szintjén ,,besétálhat”, sőt amennyiben megvan a kellő számítógépes és hálózati összeköttetés – vagyis, ha a kapcsolat a bank komputerével elég gyors -, akár szó-ba is elegyedhet a pult túloldalán helyet foglaló virtuális alkalmazottal. Mindezen felül a vállalkozó szellemű kliens még különböző, a képernyőn megjelenő adatlapokból, nyomtatványokból is kitölthet néhányat, ezt már persze csak kétdimenziós változatban.
A bankok azonban többnyire konzervatívak. Egyfelől jól látják, hogy a piaci versenyfutás – de egyre inkább már a puszta talpon maradás – jegyében szükség van a modernizációra, s azt office banking, home banking, telebanking formájában meg is valósítják. Azt is pontosan tudják, hogy egyáltalán nem mindegy, mikor vezetnek be egy-egy újítást, hiszen ha kicsit később dobnak piacra egy technológiai fejlesztést, mint a konkurencia, akkor fennáll a veszélye, hogy tartósan hátrányba kerülnek. Ez azonban ebben az esetben csak az érem egyik oldala, az időbeli lemaradás a számítástechnikában akár a késlekedő előnyére is fordítható, hiszen egy mához közelebbi időpontban rendszerint már modernebb eszközök és eljárások állnak rendelkezésre: köztudott, hogy a számítástechnika világában mennyire gyorsan születnek meg az új és a még újabb felfedezések.
Mindenesetre a bankok döntései során fontos szempont, hogy egy-egy modernizációs akció, majd az általa létrejövő új felállás működtetése milyen költségekkel jár. A londoni Booz-Allen&Hamilton nem is oly régen készített éppen erre vonatkozóan egy széles körű felmérést észak-amerikai és európai bankok körében. Ennek alapján megállapították, hogy egy hagyományos bankfiók felállítása 1,5-2,0 millió dollárt igényel, éves fenntartása pedig általában 350 ezer dollárt emészt fel. Ezzel szemben az Interneten keresztül is szolgáltató hitelintézetek 90 százaléka nem költött többet 25 ezer dollárnál saját honlapjának létrehozására. Míg a költség egy tranzakcióra vetítve egy hagyományos kiszolgálással működő irodában vagy bankfiókban meghaladja az 1 dollárt, ugyanez a ráfordítás telefonos ügyintézés esetében 54 centre, saját szoftvert igénylő személyi számítógépes szolgáltatásnál pedig 26 centre rúg. Ha ugyanezen tranzakció végrehajtásához a bank a világhálót veszi igénybe, a költségigény mindössze 13 cent.
Ám, hogy az internetes megoldást mégse magasztalhassa senki az egekig, egy másik felmérés – mintegy 400, Interneten jelen lévő bank szolgáltatásait vizsgálva – éppen azt bizonyította be, hogy a szóban forgó hitelintézetek 90 százaléka csupán információs jelleggel szerepel a világhálón. Vagyis az ott hozzáférhető banki anyag csak bemutatja a társaságot és információkat közöl szolgáltatásairól, s mindössze a fennmaradó 10 százalék nyújt lehetőséget valóságos ,,bankolásra”. Persze ez utóbbiak nagy része is legtöbbször csak számla- és hitelkártya-igénylési űrlapok kitöltését teszi lehetővé az Interneten keresztül.n