Decemberben a parlament elfogadta a védelempolitiikai alapelveket, s a tervek szerint a kormány még januárban hozzálát a nemzeti védelmi stratégia kidolgozásához. Elméletileg tehát már kirajzolódni látszik a követendő út. Az említett stratégiában – optimális esetben a honi hadiipar érdekeit figyelembe véve – meghatározzák a beszerzéseket, azok ütemezését, s talán azt is, hogy a jövőben milyen nemzetközi együttműködési irányokat érdemes követni. A költségvetési számok és a hosszabb távra szóló elképzelések ismeretében Takács Béla, a Gazdasági Minisztérium (GM) hadiipari főosztályának vezetője meglehetősen optimista. Ő ugyanis minőségi fordulatként értékeli, hogy az idén körülbelül 20 milliárd forint jut a haditechnikai fejlesztésekre (ez 1992 és 1997 között összesen 13 milliárd forint volt, tavaly pedig 3 milliárd). A főosztályvezető bízik benne, hogy valóra válik a magyar honvédség korszerűsítésének ötéves terve, amelyhez mintegy 200 milliárd forinttal járulna hozzá a költségvetés.
Az eddigi éves időhorizontú gondolkodással fel kell hagyni és lehetőséget kell adni a hadsereg tőkefelhalmozására – e megállapítással minden szakember egyetért. A megvalósítás mikéntjéről alkotott nézetek sem térnek el nagyon egymástól, mégis sok a bizonytalanság. Ennek alapja az, hogy igen kevesen ismerik igazán a magyar hadiipar – vagy ha jobban tetszik, védelmi ipar – helyzetét. (Még az ágazat megnevezésében sincs teljes összhang a témával foglalkozók körében.)
A tények – az egyik leginkább autentikusnak tekinthető szervezet, a Magyar Hadiipari Egyesület szemszögéből nézve – a következők. A rendszerváltás idején a védelmi iparban mintegy 40 cég működött. A foglalkoztatottak száma 25 ezer körüli volt, az általuk előállított érték 400 millió dollárhoz közelített. Ez utóbbi 76 százalékát exportálták (ennek 60 százaléka a Varsói Szerződés tagjaihoz, a többi harmadik országok felhasználóihoz került), s a fennmaradó rész adta a hazai felhasználást. A rendszerváltás után elveszett a korábbi piacok 80 százaléka, az állam teljesen kivonult az ipar szervezéséből, védelméből, megszűnt a projektfinanszírozás és bekövetkezett az évről évre való tervezés, a nagy csődök és gyárbezárások időszaka.
Bár a GM ma 66 olyan hazai céget propagál – gusztusos küllemű kiadványában -, amely a védelmi iparban érdekelt, ám a szakmai képviselet kimutatása alapján csupán 10-20 társaság van Magyarországon, amelynek tevékenységében a hadi célú termelés a meghatározó. Ezek mindössze néhány ezer embernek tudnak munkát adni. Értékén mérve a korábbinak a töredékét adó termékek és szolgáltatások mintegy háromnegyedét idehaza adják el, s a kivitel súlya egyre mérséklődik (1997 és 1998 között 8-10 százalékpontos volt az export arányának csökkenése). És nem csak ez a baj. A szakértők finoman úgy fogalmaznak: a honi és a fejlett védelmi iparú országok között a technikai különbség már kézzel tapintható.
Mindezek után adódik a kérdés, hogy miként leszünk a NATO tagjai. Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutató Intézet vezető kutatója, aki a visegrádi országok védelmi iparával foglalkozik, a legfőbb problémának azt látja: a programalkotók előtt nincs olyan valós piackép, amelyre építeni lehetne a haditechnikai fejlesztési koncepciót. Szerinte a program készítőinek sürgősen ki kellene józanodniuk a tekintetben, hogy melyik égtájon keressék a tényleges, potenciális együttműködési partnereket. Ők ugyanis – véli Tálas Péter – e téren jobbára csak nyugat felé tekintgetnek, holott reális esélyek keleten is vannak. Jóllehet, a védelmi iparban nincs túl sok értelme regionalitásról beszélni, mégsem reménytelen a visegrádi országokkal való összefogás.
Ha pusztán a közös beszerzésekről, például a repülőgépek vásárlásáról beszélünk, máris könnyen érthető, mire gondol a kutató. A jelenlegi helyzetben Magyarországnak 30 új gépre lenne szüksége, a lengyeleknek 100-ra, a cseheknek 20-30-ra. Ha a három ország együtt lépne fel e beszerzéseknél, az nemcsak a vevői, hanem a szállítói oldalon is előnyös lehetne, mivel nagyobb darabszám esetén azonos géptípusnál nő az előállítás gazdaságossága, s az összefogás módot adhat a vevőknek az áralkura vagy a régió hadiiparát helyzetbe hozó engedmények elérésére.
Ez azonban csak az egyik része az esetleges együttműködésnek. A fenti három állam védelmi koncepciójának egyeztetése révén ugyanis magától értetődő lenne, hogy egymástól is vásárolhatnának termékeket, vagy szolgáltatásokat. A Rába például szállíthatna gépjárműveket; felhasználható lenne a magyar koponyákban lévő tudás, ami főleg a szoftverek készítésében mutatkozik meg; a lengyelek radar- és rádióelektronikai eszközei nemzetközileg is elismerten színvonalasak, s náluk jelentős a robbanószer- és lőszergyártás is; s a csehekkel is indítható számos közös projekt. Nem mellékes az sem, hogy a kilencvenes évekig a COCOM-listás tiltásokat megkerülő – olykor azokat áthágó – közép- és kelet-európai térségben kialakult az úgynevezett helyettesítő (még a NATO-szakemberek körében is rendkívül színvonalasnak tartott) technológiák széles tárháza, amely közös erővel ma is hasznosítható, fejleszthető lenne.
Tálas Péter szerint a fő baj az, hogy a legtöbb ország politikai és gazdasági irányítói vetélytársnak tekintik a többieket és bizalmatlanok velük szemben, mert úgy érzik, az együttműködés az ő esélyeiket rontaná. Pedig ez a szemléletet nem helyes, mert azt sugallja, hogy a hazai ipart meg kell óvni a piacot vásárolni szándékozó befektetőktől. A tőkét hozó invesztorra azonban igenis szüksége van az iparágnak. Egyrészt, mert a magyar piac termelési és beszerzési szempontból egyaránt kicsi, másrészt mert ennél sokkal fenyegetőbb lehet, ha a fejlett külföldi hadiipar a magyar szakemberek “elszipkázásának” taktikáját választja. Hiszen mára más, eladható értékünk nemigen maradt e téren.
A NATO felé igyekvő Magyarország számára mindebből az adódik – fogalmazott Perlaki Jenő, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága beszerzésekkel foglalkozó albizottságának elnöke -, hogy ki kell vonni a védelmi beszerzéseket a közbeszerzési törvény hatálya alól, s a kiírandó tenderekben maximálisan előnyben kell részesíteni a hazai beszállítói érdekeket.