A jó szándékú ösztönzők negatív hatásaira beszédes példákkal szolgál az Európai Számvevőszék 1998-as vizsgálati jelentése. Egy tipikus példa: a déli régiókban a kemény (durum) búza fejlődik a legjobban. Azért, hogy az ottani gazdálkodó parasztoknak jövedelemkiegyenlítést nyújtsanak, a mezőgazdasági miniszterek durumbúza-prémiumokat dolgoztak ki. Ennek következtében ma az efféle búzát termelési értékének 113 százalékával támogatják.
A ravasz szubvencióvadászok kreativitása más területeken sem ismer határokat. Ennek jegyében Franciaország tengerentúli területeiről a rizst a Holland Antillákhoz tartozó Curacaóba viszik, ott európai tejporral összekeverik és mint “tejberizst” visszaszállítják az EU-ba. A legkülönbözőbb kedvezményezési megállapodások alapján ez a kereskedelem vámmentes. Az unióban ismét szétválasztják a rizst és tejport. A folyamat során az exportőr először bekasszírozza a szubvenciót a tejpor kiviteléért, majd a világpiacinál alacsonyabb áron visszazsilipeli azt, mint tejberizst és – szubvencionálva – ismét átviheti a határon, ahányszor csak akarja.
Az ilyen manőverekből a gazdák csak a legritkább esetben profitálnak. A közvetítő kereskedelem, az ipari felhasználás az a terület, amelyre a szervezett bűnözés rászáll. Egy másik példa: az olcsó török mogyoróolajat figyelemre méltó logisztikai kifinomultsággal “napraforgóolajként” szállítják Isztambulból Hamburgba, majd számos, csak papíron létező cég bekapcsolásával átrakják teherautóba és a déli “olívaországokba” viszik. Ott összekeverik a nagy értékű olívaolajjal és bezsebelik az ahhoz kapcsolódó árakat és szubvenciós prémiumokat a teljes megnövelt mennyiségre. Ezer tonna bekevert “olívaolaj” így kerek 7 millió márkányi jövedelmet hoz.