Nem volt kétséges, hogy a tavaly nyáron hivatalába lépett új kormány egyebek mellett az MFB helyzetét és a magyar gazdaságban addig betöltött szerepét is felülvizsgálja. Bod Péter Ákos, elnökké való kinevezését követően, igen hamar egyértelművé tette, hogy változtatni kíván elődjei gyakorlatán. Gyors helyzetértékelése szerint ugyanis a befektetési és vagyonkezelési tevékenység az MFB túl sok energiáját lekötötte, miközben egyik fő törvényi kötelezettségének, nevezetesen az elkülönített állami pénzalapok, illetve célelőirányzatok kezelésének alig felelt meg (Figyelő, 1998/38. és 50. szám).
Az e helyzeten változtató új stratégia kialakítása azonban egyre csak késett. Az viszont csak a múlt héten vált kérdésessé, hogy a terveket ki valósítja meg. Minekutána a menedzsmentből az egyik vezérigazgató-helyettese, Kende Mária már korábban eltávozott, a múlt héten szinte a teljes vezérkar talpára útilaput kötöttek. Az MFB-t alapítása óta erősítő – így minden bizonnyal “nagy titkok” tudójának számító – Benedek János és a harmadik vezérigazgató-helyettes, Kovács László Flórián mellett valamennyi ügyvezető igazgatónak felmondtak. A legfelsőbb vezetőségből csak a vezérigazgató, Patonai Péter maradt, mint aki végre megvalósíthatja az állam 100 százalékos tulajdonú hitelintézetére vonatkozó elképzeléseket.
Még mielőtt azonban az MFB-nél történtek mögött bárki a korábban oly sok kormányzati kötődésű intézménynél végrehajtott személycserék folytatódását vélte volna felfedezni, felállt Bod Péter Ákos elnök is. Róla pedig aligha lehet elmondani, hogy nem élvezi a kabinet bizalmát; nemcsak a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt az Antall-kormány idején, hanem ez idő tájt gazdasági tanácsadója a Miniszterelnöki Hivatal Bogár László államtitkár vezette stratégiai elemző csoportjának is. Jövőkép megalkotására azonban a legutóbbi időkig sikertelenül próbálta rávenni Patonait; információink szerint ez távozásának fő indoka, minekutána a vezérigazgató cseréjére vonatkozó felvetését az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nél rendre visszadobták (az egyik korábbi verzió szerint például Patonai átült volna a Földhitel- és Jelzálogbank vezetői székébe).
Így egy teljesen megújított vezetőség – a két új vezérigazgató-helyettessel, Várady Györggyel és Kőrösné Hegedüs Annával – próbálja meg végre-valahára megvalósítani az MFB új stratégiáját. Arról, hogy ez milyen irányt vehet, csak annyit lehet tudni, hogy a hangsúly a befektetésekkel szemben végre a hosszú távú fejlesztések finanszírozására helyeződik. A banki tapasztalatokra a végül dicstelen véget ért Leumi Hitelbankban szert tett vezérigazgató ugyanis látványosan kerüli a nyilvánosságot; tavaly augusztus végi kinevezése óta érdemben egyáltalán nem szólalt meg. Gondja persze van elég. Az MFB-nek – amely még csak alig lábalt ki a Postabank kényszerű megsegítésének anyagi következményeiből (a költségvetéstől kapott közel 40 milliárd forint révén) – a jelek szerint a jövőben is profilidegen tevékenységekkel kell foglalkoznia. Ilyen háttérrel viszont nehezen lehet végre az, ami nevéből fakad, s amire igencsak nagy szüksége lenne a gazdaságnak: elsődlegesen fejlesztéseket finanszírozó bank. Könnyen lehet tehát, hogy marad, ami az előző kormány idején is volt: befektetési társaság; persze, nem a szó pozitív értelmében.