Oly sok máshoz hasonlóan, az új nómenklatúrára való áttérést is az Európai Unióhoz (EU) való csatlakozási szándék motiválta. Az EU ugyanis az adóztatásban – ha termékazonosító rendszert alkalmaz – ezt használja hivatkozásként. Mivel a közösségen belül egységes a piac, s fő szabályként a termékek a származás országában adóznak, legkésőbb a taggá válásig Magyarországnak is át kellett volna térnie az ottani rendszerre, mert különben versenyhátrányba került volna a többi országgal szemben. Ezt megelőzendő döntött a kormány a KN bevezetéséről.
A vonatkozó törvénymódosítás nyomán januártól a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) ipari, mezőgazdasági és számítástechnika-alkalmazási termékek jegyzékének azonosító számait a Kereskedelmi Vámtarifa 1998. június 30-án érvényes besorolási rendje váltotta fel – legalábbis az általános forgalmi adóról (áfa), a személyi jövedelemadóról és a társasági adóról szóló törvények által meghatározott esetekben. A fogyasztási adóról rendelkező törvényben viszont a Kereskedelmi Vámtarifa 1998. január elsején érvényes besorolási rendje az irányadó. Továbbra is használatban maradnak az adótörvények vonatkozásában is az építményjegyzék és a szolgáltatások jegyzékének számai.
A Kereskedelmi Vámtarifa nem teljesen ismeretlen a magyar gazdálkodó szervezetek előtt, hiszen a vámárut kísérő fuvarokmányokon is azt kell szerepeltetni. Ugyanakkor az is tény, hogy azoknak, akik külkereskedelemmel korábban nem foglalkoztak, bizonyára nem kis nehézséget okoz az új szisztéma erősen külkereskedelem-orientált jellege. A Kereskedelmi Vámtarifát ismerő vámszakértők mégis azt hangsúlyozzák, hogy az egy logikus, szakemberek által könnyen kezelhető rendszer. Előnyei között említik továbbá nemzetközi jellegét: azt, hogy egy adott vámtarifa-szám lényegében ugyanazt a terméket jelenti az Egyesült Államokban vagy Japánban, mint nálunk.
Az áfa-törvényben egyébként a váltás azzal járt, hogy a különböző termékeket átkonvertálták a vámtarifa-számokra. Így már az új termékazonosító rendszer szerint tartalmazza a január elsejétől hatályos törvény a 0 kulcsos, valamint a 12 százalék áfa-tételű termékeket, sőt, még a kompenzációs felárra jogosító mezőgazdasági cikkeket is. Ahol csak a gyanúja is felmerül annak, hogy nem 25 százalékos áfa-kulcsú terméket akar értékesíteni az adóalany – tanácsolta Vadász Iván adószakértő -, ott érdemes a termékről egyedi besorolást kérni. Ez minden vállalkozásnak már csak azért is érdeke, mert az adóhiányok jelentős része a téves besorolásra vezethető vissza. Egy rossz besorolás pedig a társaság megszűnését is okozhatja, ha például kiderül, hogy az adott terméket a 12 százalékosak közé tették, miközben az adóhatóság szerint 25 százalékkal adózókhoz kellett volna.
A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP), a KSH és az adóhivatal egyébként már két éve készül az átállásra. Mint megtudtuk, valamennyi közigazgatási megyeszékhelyen működő vámhivatalnál információs szolgálat működik, ahol szóban – akár telefonon is – érdeklődhetnek az adóalanyok az új termékazonosítókról. Akinek pedig írásban van szüksége erre, az a VPOP Vegyvizsgáló Intézetéhez fordulhat. Bár igen sok a megkeresés, egyelőre a 30 napos ügyintézési határidőn belül válaszolnak a levelekre.
Az adótörvények egyébként önbesoroláson alapulnak, tehát az adóalanyoknak maguknak kell ezt elvégezniük. Így volt ez korábban is, amikor még az úgynevezett ITJ-számokat használták. Ám ha bizonytalan volt az adóalany egy-egy terméknél, akkor kérhette a KSH szakembereinek segítségét.
Mivel most a Kereskedelmi Vámtarifáról van szó, az eligazodásban a vámhivatalok nyújtanak segítséget, ahol rendelkezésre áll a szükséges szakemberi és jogszabályi háttér. A “szakirodalom” ugyanis igen nagy terjedelmű: a tavaly június végén érvényes besorolási rend mellett nem árt rendelkezni egy fordítókulccsal is a vámtarifa-számokra való áttéréshez, s persze az érintett adótörvények rendelkezéseit is ismerni kell.
Vadász Iván adószakértő egyébként azt tanácsolja, hogy a vállalkozások pontosan határozzák meg az általuk értékesített terméket, amikor annak besorolásáról érdeklődnek. A hivatalnak küldött levelében az adóalany úgy írja le a terméket, mintha egy használati útmutatót, vagy a lényeges tulajdonságokat összefoglaló prospektust készítene. A vámhatóság ugyanis gyakran csak így képes a pontos besorolásra. Ha ugyanis a nem kielégítő leírás miatt a vámhatóság az adózónak küldött válaszlevelében olyan besorolást állapít meg, amellyel később az adóhatóság nem ért egyet, akkor adóhiány keletkezik. Írásbeli megkeresés esetén olyan termékleírást kell adni – tudtuk meg a vámhivatalban is -, amelynek alapján a Kereskedelmi Vámtarifa nómenklatúrája szerinti besorolás egyértelműen elvégezhető. Bonyolult termékeknél műszaki paramétereket is közölni kell; a típus, jelleg dönti el, mennyire kell részletes adatokat szolgáltatni.
A pontos besorolás azért is fontos, mert az új rendszer bevezetésével számos termék más áfa-kulcsba került. Módosult több egészségügyi ellátásban használt termék, a csecsemőpelenka, vagy a közoktatásban használt tankönyv áfa-rendszerbeli besorolása is.