Sikeresnek bizonyult a brazil jegybank múlt hét végi, piactesztelő lépése, amivel ideiglenesen felszabadította a real árfolyamát. A pesszimista elemzők nem tartották kizártnak, hogy a valuta akár 50-100 százalékot is veszít értékéből, az események azonban rácáfoltak e jóslatokra. Az egy hét alatt közel 16 százalékkal leértékelődött brazil fizetőeszköz pénteken mindössze 8 százalék körüli veszteséggel zárta a kereskedést. Aznap a dollárt 1,43 reálon jegyezték. A lebegtetést a brazil államfő a devizatartalékok védelmével indokolta – ezek mennyisége a tavaly áprilisi 75 milliárd dollárról 30 milliárdra apadt. A csökkenésben jelentős szerepet játszott a real árfolyamgyengülése, amelynek megállításához a jegybank a tartalékaiból használt fel forrásokat.
Az elmúlt héten gyorsan követték egymást az események a dél-amerikai államban. A válság a belső adósságok rendezése körüli viták nyomán robbant ki: a 27 szövetségi állam egyike bejelentette, nem teljesíti adósságszolgálati kötelezettségét. Ezt követően az első renitens mellé további 17 állam sorakozott fel, bejelentve a fizetésképtelenséget. A tőkepiacok feszülten figyelték a belső adósságválsággal kapcsolatos fejleményeket, amikor váratlan fejlemény történt: a múlt hét közepén lemondott a központi bank elnöke, Gustavo Franco. Utódja, Francisco Lopes – gyökeresen szakítva az utóbbi évek monetáris politikájával – kiszélesítette a brazil nemzeti valuta lebegtetési sávját. Az új sáv két széle között 10 százalékra nőtt a különbség, ami gyakorlatilag a real burkolt leértékelését jelentette. Ezt követően mélyrepülésbe kezdtek a részvényárfolyamok – nemcsak Dél Amerikában, hanem New Yorkban és az európai tőkepiacokon is. Érdekes módon az ázsiai reakciók visszafogottabbak voltak. A tőke minden-esetre menekült Brazíliából; egyes becslések szerint néhány napon belül 4 milliárd dollár hagyta el az országot.
A krízisre a terápiát – amelyről most még nem tudni, tartós gyógyulást hoz-e – viszonylag gyorsan megtalálta a választók bizalmát élvező Fenando Henrique Cardoso elnök. E hét elején hivatalosan is bejelentették, hogy a jövőben a jegybank nem kívánja feláldozni valutatartalékait a real védelmében, s csak szélsőséges árfolyammozgás esetén tesz ilyen irányú lépéseket. A hírre jelentősen, 5,4 százalékkal nőtt a brazil tőzsdeindex; ezzel két nap alatt összesen 40,1 százalékkal javult a börze mutatója. A befektetők körében erősödött a remény, hogy a nemzeti valuta régóta várt leértékelése hatására csökkennek a magas kamatok. A Sao Pauló-i Bovespa index 7113 ponton zárt, és ezzel gyakorlati-lag ledolgozta a hónap első felének veszteségét. A Sao Pauló-i tőzsdén ugyanakkor hétfőn a dollár 10 százalékkal, 1,59 realra erősödött. Szakértők egy része szerint a brazil valuta még így is 10-25 százalékkal felülértékelt.
Eközben nem történt érdemi előrelépés a befektetői bizalmatlansági hullámot elindító belső adósságválság rendezésében. A hét eleji tárgyalások eredménye mindössze annyi volt: 7 szövetségi állam kormányzója február 5-ig haladékot adott Cardoso elnöknek arra, hogy döntsön, kívánja-e újratárgyalni a szövetségi kormánnyal szembeni adósságuk visszafizetésének kérdését. A tartományi vezetők abban a Minas Gerais nevű szövetségi államban ültek össze, amelynek a vezetője a közelmúltban elsőként jelentette be: 90 napra elhalasztja a szövetségi kormánnyal szembeni 13,4 milliárd dollár adósság visszafizetését. Az ország 24 szövetségi állama, illetve Brazíliaváros (mint szövetségi kerület) 100,6 milliárd reallal (78 milliárd dollárral) adósa a központi kormánynak. A 7 szövetségi kormányzó nem közölte, hogy mi lesz, ha az államfő nem ad választ a határidőig.
Brazília külföldi adósságai egyébiránt megközelítik a 275 milliárd dollárt, s az 1999-re tervezett adósságszolgálat meghaladja a 33 milliárdot. Ennek fényében különösen fontos, hogy időben hozzájusson az ország az IMF által szervezett hitelcsomaghoz, amelyről a hét elején tárgyalt az illetékesekkel a brazil pénzügyminiszter.
Az IMF-nek át kell értékelnie a Brazíliának kidolgozott segélycsomagját – közölte Pedro Malan, a pénzügyi tárca vezetője, Washingtonban folytatott tárgyalásai végén. A segély átalakítása a real árfolyamváltozása kapcsán látszik szükségesnek. Malan nem kérte a nemzetközi pénzügyi szervezetet hiteltámogatása gyorsabb folyósítására. A 41,5 milliárd dolláros brazil segélycsomag következő részletének fizetése egyébként februárban már esedékes. Amúgy az ország pénzének a lebegtetését Malan szerint nem követi a brazíliai kamatlábak gyors mérséklése.
Michel Camdessus, az IMF vezérigazgatója megelégedését fejezte ki, hogy a brazil hatóságok továbbra is elsődlegesen a költségvetési hiány csökkentésére törekszenek. Camdessus azt a tényt is kedvezően fogadta, hogy az infláció elleni harc a jövőben is a brazil kormány elsődleges célja marad. A költségvetés egyébként 3 évre összesen 84 milliárd dollár megtakarítást irányoz elő.
Egyes elemzők változatlanul borúlátóak, s figyelmeztetnek: nem kevésbé veszélyes a pénzügyi válság Brazíliában játszódó harmadik felvonása, mint az 1997-es távol-keleti, illetve a tavalyi oroszországi események voltak. A “szamba-hatás” romba döntheti Latin-Amerikát, és veszélybe sodorhatja a földrész északi államait is. A világ GDP-jének 3,2 százalékát Brazíliában termelik, szemben Oroszország 2,0 százalékos súlyával.