Mint annyi minden másinak, a nyugdíjpénztári tagságnak is vannak adóügyi vonzatai. Ez a befizetések idején egyértelműen üdvös, hiszen az átutalt összeg bizonyos hányada csökkenti a tag adóját (lásd külön írásunkat). Az erre való jogosultságot adóigazolás révén kell bizonyítani. Korántsem mindegy azonban, hogy azon hány havi befizetés szerepel. Merthogy a decemberre vonatkozó pénz és kimutatás gyakran csak januárban érkezik a pénztárhoz, s akkor felmerül: melyik évhez is tartozik az ominózus összeg.
A kérdés egyébként rögtön kettős – amellett, hogy mi lesz az igazolás tartalma, a pénztári illetékesek szerint az sem egyértelmű, hogy a kiadandó adóigazolások mikorra készülnek el. Az előbbiről a vonatkozó törvények (a pénztárak jogállását rögzítő, valamint az adózás körülményeit előíró jogszabályok), illetve az utóbbi hónapokban az illetékes hatóságok – az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (Apeh), az Állami Pénztárfelügyelet (ÁPF) és a Pénzügyminisztérium (PM) – által kiadott értelmezések ugyan részletesen szólnak, ám az egymást szorosan követő “beküldési határidők” a pénztárak számára betarthatatlannak tűnnek. Azt azért az érintett intézményeknél is valószínűsítik, hogy a két kérdés közül legalább az egyikre találnak megközelítő választ: az adóigazolások többé-kevésbé határidőre, január 31-e környékére elkészülnek, s legalábbis a java részét tartalmazzák majd a befizetéseknek.
A szóban forgó bizonytalanság több okra is visszavezethető. Közülük a legmeghatározóbb a számviteli politikák különbözősége: a pénztárak – a magánnyugdíjpénztárak rögtön a kezdetektől, az önkéntesek 1998-tól – kettős könyvvitelt vezetnek, üzemgazdasági szemléletben számolnak el, számukra tehát nem ismeretlen az időbeli elhatárolás fogalma. Ezzel szemben a személyi jövedelemadóról szóló törvény pénzforgalmi szemléletet feltételez, s mint ilyen, kizárólag a tárgyévben történteket veszi alapul. Ez alól azért kivételt is hagy: ha a munkáltató január közepéig kifizeti a decemberre vonatkozó munkabért, az még előző évinek számít, vagyis a pénztárak is tavalyinak számolhatják el a munkabérből számukra átutalt tagdíjat.
Ám éppen ez a kitétel ad alkalmat fejtörésre. A pénztárak a tagdíj átutalásának időpontjára nem, vagy csak nagyon körülményes módon tudnak fényt deríteni. Arról ugyanis, hogy a munkáltató, a pénztártag, vagy esetleg a tag számlájára befizetni kívánó más magánszemély mikor indította útnak a tagdíjat, semmilyen rendszeresen érkező adat nem tanúskodik. A csekken feladott befizetésekről a posta elszámoló központjától a pénztárak általában elektronikus úton, mágneslemezen kapnak adatokat, az átutalások pedig bankszámlájukra futnak be. Ezekből azonban csupán a befizetések beérkezésének időpontja derül ki. Amennyiben tehát a pénz feladásának napjára volnának kíváncsiak, úgy a befizetőket – esetenként több százezer tagot, illetve munkáltatókat – kellene faggatniuk. E meglehetősen költséges eljárás, valamint az esetleges pénztártagi elégedetlenség elkerülése végett – nehogy vitába kerüljön a pénz feladásának idejét illetően a pénztár és a tag – a pénztári gyakorlat minden valószínűség szerint valamennyi decemberre szóló, január végéig beérkező befizetést tavalyinak ismer majd el, s nem firtatja a pénz elindításának időpontját.
Magánszemélyeknél pláne így tesznek majd, jóllehet ott a befizetési határidő máris lejárt. Az elszámolások szempontjából ugyanis nem mindegy, hogy a befizetés a munkáltatótól származik, vagy azt a tag magánszemélyként juttatja el a pénztárhoz. A január közepi dátum a munkáltatói átutalásokra érvényes, legyen szó kedvezményezettként akár önkéntes, akár magánpénztárról. (Az előbbiek esetében ez egyébként idei újdonság, ami pénzforgalmi szemléletük üzemgazdaságira cserélésének következménye; egy éve e pénztárakhoz december 31-ig el kellett érnie minden befizetésnek.) Ha magánszemélyként utal a tag, akkor befizetésre csak december végéig volt alkalma, legyen szó annak bármely formájáról: ha saját tagdíját egészítette ki; ha magánpénztárba megállapodás alapján fizetett be; ha szolgálati időt, vagy nyugdíjalapot képező jövedelmet vásárolt; illetve, ha önkéntes pénztárnak tagként utalt át. A január eleji bérszámfejtés után a tapasztalatok szerint azonban még jócskán fizetnének a tagok, saját befizetéseik átutalásáról viszont most már munkáltatójukat kell meggyőzniük. Ha utóbbi rááll, a pénztárak e havi befizetéseiket is tavalyiként ismerik el.
Noha a jó pár éves adóigazolás-kiadási gyakorlat a kétfajta nyugdíjpénztár közül az önkéntesek mellett szól, ezek vannak bonyolultabb helyzetben: előírásaik bizonyos szempontból szigorúbbak a magánpénztárakénál. Utóbbiaknál ugyanis csupán a kiegészítő és megállapodás szerint átutalt befizetésekről kell adóigazolást adni, a munkabér 6 százalékának átutalásáról tehát nem; az a munkáltató dolga. Az önkénteseknél ellenben a tagnak valamennyi, az adózását befolyásoló tételről “személyesen” kell igazolást kapnia. Az önkéntes szférában tehát a pénztáraknak valamennyi tagot adóigazolással kell ellátniuk, míg a magánpénztárak által január végéig kiadandó igazolások számát ma még megjósolni sem lehet. Erről ugyan az ÁPF felmérést készít, ám eddig még csak a pénztárak harmadán jutott túl. A felügyelet vizsgálata alapján mindenesetre a nagypénztáraknál is akad olyan, ahol mindössze néhány száz adóigazolást kell kiadni, azaz a tagok elenyésző része kerekíti a munkabér 10 százalékára a befizetéseit vagy utal át megállapodás alapján.
Éppen folyó, 34 magánpénztárra kiterjedő vizsgálatában azonban az ÁPF – bár a tagok egyéni számlájának tartalmi és formai “alakulását”, illetve a bevallás nélkül érkező befizetések tárolására szolgáló függő számlákon a munkáltatói befizetések megjelenését is vizsgálja – elsősorban arra kíváncsi, hogy képes lesz-e a pénztár az adóigazolások és az egyéni számlakivonatok kiadására. A legkésőbb február elejéig tartó vizsgálódás nyomán a magánpénztáraknak két nap alatt intézkedési tervet kell készíteniük, majd azt végre is hajtaniuk, amit a felügyelet újra csak górcső alá vesz. Február elejére mindenesetre az adóigazolásoknak már a tagoknál kell lenniük, ám az egyéni számlakivonatok megküldésének nincs konkrét, törvényben megszabott határideje. Az önkéntes pénztári szokások ennek időpontját az év első negyedévére teszik.
Az igazolások kiadásának körülményeit a pénztáraknál csak nehezíti, hogy számos nagyvállalat és közigazgatási szervezet felmentést élvez a nyugdíjjárulékok átutalásának dátuma alól: 10-e helyett a pénzt és a bevallást 20-áig kell megküldeniük. Ezzel a fent említett január 15-i időpontot egyértelműen lekésik, ráadásul az adóigazolás elkészítésére maradó szűkös időt is tovább rövidítik. Kiváltképp, hogy a pénztárak eddigi tapasztalatai alapján az adatok február eleje-közepe előtt úgysem futnak be. Sőt, a függő számlán lévő, azaz nem teljesen tisztázott sorsú összegek java része, illetve az elmaradt befizetések egy hányada szintén a közigazgatási szervezetek “sarát” dagasztja. Ezek rendezése hosszú folyamatnak ígérkezik, az elmaradt befizetések miatt költséges is (akad olyan példa, amikor a munkáltató külön számlán gyűjtötte a havi tagdíjakat, és most egyben tervezi az egész évit átutalni). A pénztárak szerint az ilyen ügyek kezeléséhez szükséges minimális eszköz, a késedelmi kamat felszámításának körülményei sem tisztázottak. Márpedig a függő számlán lévő összegek az egyes pénztáraknál a tagdíjbefizetések 20 százalékára is rúghatnak.
Amennyiben nem lesz időre adóigazolás, azt első körben az egyéni vállalkozók fogják nehezményezni, számukra ugyanis február közepéig hagy a törvény időt adóbevallásuk elkészítésére. Az igazolások kiadását a munkáltatók is “szorgalmazzák” majd. Maguknak a pénztáraknak a várható csúszás saját menetrendjükben okozhat további gondot. Az auditált éves pénzügyi beszámolót ugyanis március legvégéig kell a pénztárak küldöttközgyűlésének elfogadnia, ám azt, hogy e kimutatás addigra elkészül, több intézménynél is erősen kétlik.