A stafétabot átadása helyett a magyar vezetőket viszik külföldre – állítja Ránki Zsuzsanna, az Egon Zehnder International munkatársa. Hat éve, amikor a vezetési tanácsadó cég – üzletfeleinek 95 százaléka külföldi – ide jött, nagymértékű “magyarosításra” számítottak. Ha ugyanis az itteni leányvállalatokat helybéli vezeti, az “gazdaságosabb”, azaz olcsóbb. A váltás tendenciája ugyan öt-hat évvel ezelőtt már elindult, ám sokkal lassabban halad, mint ahogyan akkor gondolták.
A vártnál visszafogottabb váltás egyik oka lehet, hogy hosszabb időt vesz igénybe az utánpótlás képzése. Valószínűbb azonban, hogy a bizonytalan piaci helyzetből adódóan a multik saját embereiket szívesebben látják vezetőként, mint a helyieket. S lassítja a tempót az is, hogy több esetben a külföldinek nem találtak új posztot a vállalat valamely másik érdekeltségénél akkor, amikor magyar váltótársát már kijelölték.
Összesítő felmérés az itt dolgozó külföldi menedzserekről nem létezik. Az Egon Zehnder nemrég készült tanulmányában 54 – kétharmad részt termelő jellegű – vállalat pénzügyi vezetőjét kérdezték meg, akiknek közel háromnegyede magyar volt. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a külföldi tulajdonos ma igyekszik saját alkalmazottait vezető pozícióba tenni; ez a törekvés ugyanakkor átmenetinek tekinthető, s nyugaton jóval ritkábban fordul elő. (Természetesnek vehető, ha a külföldi vállalatok sokszor bizalmi kérdésnek tekintik, hogy az általuk bírt technológiát, szabadalmat és egyéb tudást használó alkalmazott felsővezetők nemzetükbéliek legyenek.) A külföldi pénzügyi vezetők nagy többsége angol vagy amerikai, elvétve akad köztük német anyanyelvű. A német cégek könnyebben találnak üzleti elképzeléseiknek megfelelő magyart, az ameri- kai stílus lényegesen távolabb esik menedzsereink gondolatvilágától.
A felmérés eredménye az, hogy a tipikus pénzügyi vezető 40 év körüli, vagyis fiatalabb menedzsertársainál, s ez mindkét csoportra (magyar vagy külföldi) igaz. A nyugaton szokásosnál jóval nagyobb a magyarok közt a nők aránya (26 százalék), a külföldiek között viszont csak egyetlen hölgy akadt. Ellentétben a magyar pénzügyi vezetőkkel, akiknek 92 százaléka egyetemet végzett, a külföldieknek – elsősorban az angolszászoknak – inkább üzleti jellegű főiskolai diplomája van. A külföldi vezetők általában nem törekszenek magyarul beszélni, merthogy a későbbiekben máshol nem tudnák kamatoztatni e nyelvtudásukat, illetve angolul is jól elboldogulnak. (A kivételt elsősorban azok a – főként német nyelvterületről érkező, idősebb – vállalatvezetők jelentik, akik nyugdíjazásuk után nálunk telepednek le, s már ingatlant is vásároltak.)
A külföldiek szívesen jönnek hozzánk, s hazánk ilyetén előnye a régión belül még inkább érezhető. Bár – mint kiderült – többségük számára Magyarország csupán egy epizód a pályafutás során. Nem itt kezdtek és nem itt akarják karrierjüket felépíteni. Ez az intermezzo legfeljebb egy fontos (vagy kevésbé fontos) eleme csak a nemzet- közi vállalaton belüli életpályájuknak.
Nem készült, nem is készülhetett felmérés a bérekről. Külhoni menedzser számára a fizetés mellett lakást vesznek vagy bérelnek; szolgálati autóval jár; juttatásokat kap a kiküldetés után; s a cég fizeti a gyerekek iskoláztatását. Egy nyugati lapban megjelent cikk alapján a külföldi menedzserek körében regisztrált legalacsonyabb kereset is évi 200 ezer dollárnyi volt – Spanyolországban. (A párhuzam azért is kiállja a próbát, mert az Európai Unió tagjai közül az ibériai gazdaságok szintjéhez áll a legközelebb a hazai, még ha a lemaradás ebben az összevetésben is számottevő.) A hazai viszonylatban jól fizetett menedzsereket zavarja a fizetési különbség, hiszen a magyar bérek valójában köszönőviszonyban sincsenek az azonos, vagy hasonló munkát ellátó külföldi szakember javadalmazásával. A különbségeket úgy lehetne át-hidalni, ha a magyar mened-zser fizetése mellé kiegészítést kapna a vállalat központján keresztül.
A multiknak különböző személyzeti filozófiájuk van, s ez inkább cég-, mint országspecifikus, s e téren nincs is egyeztetés közöttük – állítja Radetzky Jenő, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) nemzetközi kapcsolatokért felelős alelnöke, aki székesfehérváriként is komoly tapasztalatokkal bír a témában. Létezik teljesen külföldiek által vezetett multi; van olyan, ahol közeli országból érkezett, ám idegen a vezető; s akad sok magyar csúcsvezető, sőt olyan cég is, amelyik kizárólag itteni vezetőkkel dolgozik. Globális cégeknél egyébiránt nem kiemelt helyen szereplő fogalom a nemzetiség. A keveredésre jellemző, hogy Európában az Alcoát németek és olaszok, az IBM-et németek, a Fordot angolok vezetik, míg a Philipset bécsi származású menedzser irányítja. A számítógépes világcégek pedig újabban indiaiakat alkalmaznak.
Jellemző még a rotáció, s az is előfordult, hogy megmelegedni sem volt ideje az ide delegáltnak. Magyarázhatja ezt, hogy a multik adott feladatra választanak embert, aki ennek végeztével máshol kezdi újra. Az MKIK alelnöke egyetlen olyan esetet ismer, amikor egy multinacionális vállalat vezetője nálunk is ragadt: egy cég amerikai vezérigazgatója (miután ide nősült) házat vásárolt magának. A nem multinacionális, ám európai nagyvállalatok irányítói közül viszont többen döntöttek a maradás mellett.
Radetzky Jenő olyan problémákat is említett, amelyek megkeserítik a külhonból jöttek beilleszkedését. Vidéken nincs jó színvonalú szálloda – így Székesfehérvárott sincs -, s nincsenek megfelelő bérlakások. Marad tehát az ingázás Budapestről. A külhoniak igényelnék, hogy társaságba fogja össze őket valaki, erre is csak Budapesten vannak kezdeményezések. Nincsenek kialakult helyek a találkozásra a magyar kormányzati vezetőkkel sem – bár az is igaz, hogy a multinacionális vállalkozások általában elegánsan távol maradnak az Érdekegyeztető Tanácstól. Egyébiránt a külhoniak nem avatkoznak bele a helyi ügyekbe, ám érdekeik érvényesítéséért keményen harcolnak az önkormányzatokkal és a munkavállalókkal.
A külföldi menedzserek magyarországi tartózkodása nem mentes minden problémától, ami egy névtelenséget kérő informátorunk tapasztalata szerint a túlságosan liberális szabályozás miatt van. Külföldi ugyanis munkavállalási engedély nélkül alapíthat céget és ennek vezetőjeként Magyarországon is maradhat (lásd külön írásunkat). Az a probléma ezzel, hogy az idegenrendészeti eljárás során szinte teljesen egyformán kezelik a dollármilliádos forgalmú multi ideküldött menedzserét és az “ázsiai szatócsot”. Nem egy nyugati menedzser kifogásolta már, hogy sorba kellett állnia székletmintájával a népegészségügyi szolgálat illetékes laboratóriumában…
A külföldi menedzserek nem mindig tudnak sikeresen beilleszkedni a magyarországi vállalati környezetbe. Amikor megjelennek, látszólag új dolgokat vezetnek be. Például értékelési értekezleteket, amelyek nem igazán különböznek a termelési tanácskozástól. Meghonosították a newslettert is, amely lényegében azonos a vállalatvezetés dörgedelmeit továbbító egykori üzemi lapokkal.
A nyugati vezető célratörő: több munka, kevesebb szólam. Ám ők is lehetnek korruptak – állítja a kamarai vezető -, legfeljebb az urambátyámozós típus a ritkább. Szerinte gyorsan felismerték a magyar “lehetőségeket”. Például az a menedzser, aki kereskedelmi egységeknek vásárolt telkeket. Hamar világossá vált számára, hogy ha ugyanezt önkormányzatokon keresztül teszi, jól járhat.
Hogy mikorra válhatnak a honi vezetők létszámban is egyenjogúvá nyugati társaikkal? Egy brit felmérés szerint – amely az ottani vállalati TOP 200 alapján készült – 72 vezető közül 65 volt angol, a külföldiek többsége pedig amerikai. Ránki Zsuzsanna szerint a következő négy évben, az uniós csatlakozásig valószínűleg nyugat-európai szintre áll be a külföldi menedzserek aránya. Az Egon Zehnder üzleti partnerei számára már ma is keresett “árunak” számít a magyar menedzser, akit azonban – mint már szó volt róla – egyelőre szívesen visznek külföldre.