Dél-Korea a koreai háború 1953-as befejeződése óta a legsúlyosabb gazdasági válságot éli át. A stabilan magas növekedési ütemhez hozzászokott országban katasztrofális fordulatot hozott 1998., amely azzal kezdődött, hogy Szöulnak a külföldi adósság törlesztéséhez 58,4 milliárd dolláros segítséget kellett kérnie a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF). A GDP az első félévben 5,3 százalékkal esett vissza. A legutóbbi adatok szerint az év egészében a gazdaság zsugorodása akár 6-8 százalékos is lehet.
Dél-Korea ugyanolyan deflációs tendenciáktól szenved, mint Kelet-Ázsia legtöbb országa. A GDP majdnem 60 százalékát kitevő lakossági fogyasztás 1998 első félévében hirtelen 11,7 százalékkal zuhant. A lakosság inkább megtakarít, mivel sokan tartanak a munkanélküliség további növekedésétől: a ráta júliusban elérte a 7,6 százalékot, 1966 óta a legmagasabb szintet. A lakossági bizalmat aláássa a sűrű szociális háló hiánya is – a munkaerőnek csak a fele jogosult munkanélküli segélyre.
Az eszközberuházások, amelyek a kilencvenes évek közepén jelentősen segítették a növekedést, 26,6 százalékkal csökkentek az elmúlt év első 6 hónapjában, ezen belül a gyáripari beruházások 46,7 százalékkal zuhantak. Az ipart kapacitástöbblet bénítja meg: a gyárak 65 százalékos kihasználtság mellett működnek és a cégeknél rekordnagyságú veszteségek képződnek. A legnagyobb konglomerátumok, a chaebolok csökkentik beruházásaikat és a magas adósságszolgálat teljesítésére koncentrálnak: e tartozások átlagosan a jegyzett tőke háromszorosára rúgnak. A vállalatok összadósságát 500 milliárd dollárra, azaz a GDP kétszeresére becsülik.
A kisvállalkozások körében egyre nő a csődök száma, a chaebolok viszont egyelőre még elég könnyen jutnak hitelhez.
A bankszektor kényszerű és nehezen elkerülhető átszervezése – amelyet néhány hitelintézet bezárása is kísérhet – valószínűleg a chaebolok lehetőségeit is csökkenteni fogja. Bírálói szerint a kormány azért halogatja a teljes körű bankreformot, hogy meghosszabbítsa a “haldokló” chaebolok életét. A bankok azért nem akarják a konglomerátumoknak adandó hitelek nagyságát csökkenteni, mert ez olyan nagy csődök kockázatát hordozná, amelyek elvinnék a hitelezők esélyét pénzük visszaszerzésére. Az elemzők viszont így attól tartanak, hogy a bankoknál egy idő után tarthatatlan méretű behajthatatlan hitelállomány halmozódik fel, ami akár az egész pénz- ügyi szektor összeomlását is előidézheti.
Kétséges továbbá, hogy a chaebolok exportja cash-flow-áramlást generálna, hiszen Dél-Korea elsősorban olyan feltörekvő országokba szállít, amelyek hasonló dekonjunktúrától szenvednek. Az export felét befogadó Ázsiában gyengül a kereslet.
A kormány a növekedés újraindítása érdekében a belföldi kereslet ösztönzése mellett döntött, amivel egyúttal oldani szeretné az IMF által előírt szigorú fiskális és monetáris politikát. A tervezett intézkedések közé tartozik az adócsökkentés, a kamatlábak leszállítása, a pénzkínálat bővítése, az állami ösztönző kiadások emelése és a kisvállalkozások fokozottabb hitelellátása. Ám az elemzők nincsenek arról meggyőződve, hogy ez elegendő lenne a gazdaság megmentéséhez; különösen, hogy az export további zuhanása várható, ami kioltja a belföldi értékesítés emelkedését.
Tavaly a vártnál kevesebb külföldi befektetés érkezett Dél-Koreába. Ennek okai közül megemlítendő az elbocsátásokkal szembeni harcos szakszervezeti ellenállás, a hatalmas vállalati adósságállomány, a vállalati átvilágítás bonyolultsága, valamint az ipari eszközökre meghatározott magas árak. Szakértők szerint az ország csak egy radikális szerkezetátalakítási program révén számíthat tartós fellendülésre, az viszont rövid távon igen fájdalmas lenne, ám hosszabb távon kétségkívül javítaná az ország versenyképességét.
Elemzők szerint az ország 1999-ben mély recesszióba csúszhat, ha a kormány nem lép gyorsan és határozottan. Ám egyelőre nem mutatkozik ilyen gazdaságpolitikai elszántság. A legutóbbi elnökváltás után sor került ugyan néhány reformra, de a változtatás lendülete elmúlóban van, mert a dél-koreai vezetők félnek a munkahelybezárások magas társadalmi költségétől és az esetleges politikai nyugtalanságtól.