Magyarországon a forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező készítmények közül 700 az úgynevezett alaplistás kategóriába tartozik, fogyasztói áruk 90, illetve 100 százalékát az állam fizeti ki a beteg helyett. További 2 ezer gyógyszer támogatási kulcsa 70, 50, illetve 0 százalékos. A harmadik csoportnak is nagy jelentősége van az ármeghatározás szempontjából, mert legyen bár a gyógyszer hivatalosan szabadáras termék, az állam – a maga csaknem monopolmegrendelői pozíciójából – diktálhat, vagy legalábbis alkura kényszerítheti a gyógyszergyártókat és forgalmazókat, amint az az utóbbi években rendre meg is történt.
A gyógyszer-támogatási rendszer egyelőre nem változik, s gyakorlatilag változatlan marad a gyógyszerbüdzsé is – 1999-ben 123 milliárd forint, szemben az ez évre prognosztizálható 120 milliárddal. Ezt néhány hónapja a Pénzügyminisztérium (PM) illetékese még úgy indokolta, hogy így szeretnék rákényszeríteni az egészségpolitika kidolgozóit (azaz a szakminisztériumot és az egészségbiztosítót) a támogatási rendszer átalakítására. Meglehet, ennek koncepciója már készen áll, ám az adó- és járulékfizetők mindezt egyelőre még nem ismerhetik meg. A tárca illetékese szerint a tárgyalások jelenlegi szakaszában a minisztérium “üzleti érdekeit” sértené ezek közzététele. Az egészségügyi miniszter rejtélyes nyilatkozataiból mindösszesen annyi derült ki, hogy az új támogatási rendszer átlátható lesz, garantálni fogja az egyenlőséget, s a tervek szerint 1999 közepétől kezd működni. A tárgyalások így egyelőre még “csak” a jövő évi gyógyszerárakról szólnak. Az állam – tekintve, hogy a rendelkezésére álló pénzösszeg ezúttal tényleg korlátozott (a gyógyszerbüdzsé zártkasszás) -, nem szeretne jelentősebb fogyasztói áremelést, hiszen az ezzel arányos támogatásnövelésre nincs forrása. Ennek híján pedig a térítési díjak szaladnának meg, amit viszont számos szempont (szociálpolitika, infláció, népszerűségi index alakulása) miatt nem szeretne a kormányzat. Így azután folyik a taktikázás, amelynek már az egyes felvonásai is érdekesek.
Mindenekelőtt az egészségügyi tárca és az OEP kiszivárogtatta, hogy a jövő évre mindösszesen 3 százalékos gyógyszeráremelést szeretnének, majd hamarosan kiderült, hogy ezt csupán az első negyedévre gondolták. Addigra a nemzetközi gyógyszergyártók képviselői már reagáltak is, s közölték, hogy legalább az inflációnak megfelelő szintű, azaz 11 százalékos áremelkedést tartanának kívánatosnak. Mindenesetre a nemzetközi gyógyszergyártók – az első ijedelem után – nagy megkönnyebbüléssel és örömmel fogadták a kormány és az OEP ajánlatát. A Magyar Gyógyszergyárgyártók Országos Szövetsége (Magyosz) első reakciójában – az importőrök véleményével egybehangzóan – inflációt követő gyógyszeráremelést tartott szükségesnek 1999-re, ez ugyanis ellensúlyozná a gyártók (nem részletezett) költségeinek növekedését. Ami biztos: ha meg is állapodnának a felek a tervezett 3 százalékos első lépcsőben, úgy a gyárakkal egyenként kellene megegyezni az egyes szerek áráról. A gyártók – ismét csak taktikai okokból – megtehetik, hogy bizonyos szereik tarifáit csökkentik azért, hogy másokét nagyobb mértékben növelhessék.
A magyar gyógyszergyártókat mindenesetre sikerült eltéríteni korábban beharangozott egyoldalú áremelési terveiktől. Bár még két hete is jelezték, ha nem sikerül megállapodni a támogatás mértékéről, akkor egyoldalúan lépnek, a legutóbbi Magyosz ülés nyomán világossá vált, hogy a honi gyártók és forgalmazók nem emelik támogatott termékeik árát január elsejétől – a nem támogatott gyógyszerek viszont drágulni fognak. Ami az áremelés mértékét illeti, a szerdán megtartott első tárgyalási forduló után kiderült, hogy a honi gyártók keveslik a 3 százalékot. Szerintük ez csupán az amúgy is kedvezőbb helyzetben lévő importőröknek jó, akiknek így tovább javulna a piaci pozíciójuk. A magyar gyógyszergyártók szerint áraik aránytalanul alacsonyak, pláne az importmedicinákhoz képest, ám ezt az OEP nem hajlandó kellőképpen akceptálni. Azt is állítják, hogy az importőröknek szinte mindegy, mekkora lesz az áremelés, mert megengedhetik maguknak, hogy egy viszonylag kicsi piacon relatíve olcsóbban adják portékájukat. Nem úgy mint a honiak, amelyek termékeik jó részét itthon értékesítik – különösen az orosz piac összeomlása óta. A hazai gyártók határozott rosszallásukat fejezték ki amiatt is, hogy év közben változzék a támogatási rendszer, ugyanis szerintük ez az üzleti terveiket ugyanúgy megzavarja, mint az állami költségvetést. A Magyosz fenyegetni is tud, ha kell. Mint elhangzott, ha a tárgyalásokon nem tudja érvényesíteni szándékait, és a biztosító – pontosabban nem részletezett – “lehetetlen feltételeket” támasztana, akkor februárban megemelik a támogatott gyógyszerek árát, mégpedig az általuk reálisnak tartott mértékben. Mikó Tivadar OEP-főigazgató szerint a közeljövőben valamennyi drága szer hatásmechanizmusát felül fogják vizsgálni. Ez dicséretes döntés, csak éppen az nem tudható, kik fognak dönteni az egyes szerek és hatóanyagok hatásosságáról, s lehet-e objektív mérce szerint sorba rendezni az egyes patikaszereket. Márpedig egy ilyen vizsgálat nélkülözhetetlen lenne egy új gyógyszerár-támogatási koncepció megalkotásához – ennek híján inkább “iparpolitikai”, illetve költségvetési szempontok, vagy még inkább vélekedések alapján lehetne megreformálni az ártámogatást.