Rendesen megtréfálta az 1998-as esztendő a gazdasági prognózisokat készítő cégeket – az év első felében látszó nagyon kedvező folyamatokat a nyár közepétől beárnyékolta a világgazdaság lefékeződése. Az ázsiai pénzügyi krízis átterjedt Oroszországra, majd Dél-Amerikára, s a magyar külkereskedők keleti piaca befagyott. Az oroszországi válság indirekt hatása volt súlyosabb a magyar gazdaság számára, hiszen augusztusban a külföldi befektetők közel 2 milliárd dollár tőkét vontak ki az országból. Emiatt a folyó fizetési mérleg várhatóan rosszabb lesz a tavalyinál, és mivel nem áramlik be megfelelő mennyiségű külföldi működőtőke, az ország nettó adósságállománya kissé növekedni fog.
Az év második felében bekövetkezett kedvezőtlen tendenciák miatt a gazdaságkutató cégek ősszel kénytelenek voltak lefelé módosítani tavaszi előrejelzéseiket az idei és az 1999-es évre is. Mégis: az 1998-as esztendő sokkal jobb eredményeket produkál, mint amilyeneket tavaly vártak tőle – a bruttó hazai termék (GDP) növekedése 3-4 százalék helyett az év végén 5 százalék körül jár -, de a kormány kivételével minden prognóziskészítő társaság arra hívja fel a figyelmet, hogy jövőre a gazdaság nem fog ilyen kedvező mutatókat “kitermelni”. Az 1999-es előrejelzésekből egyértelműen látszik, hogy a kormány által várt hozzávetőleg 5 százalékos növekedési ütemet túlzónak minősítik a független szakértők, akik kisebb, maximum 3,8-4,5 százalékos bővülést tartanak elképzelhetőnek. Úgy látszik, hogy a kedvezőtlen világgazdasági folyamatokat egyedül csak a kabinet nem hajlandó figyelembe venni…
A nemzetközi válságtünetek ellenére is kedvező idei makrogazdasági folyamatok azért mehettek végbe, mert a krízis és annak itteni lecsapódása egyaránt kétfokozatú folyamat. Először a pénzügyi szférát érintik a következmények, majd onnan átterjedve fejtik ki hatásukat a reálgazdaságban. A kora ősszel a hazai pénz- és tőkepiacokat megrengető folyamatok hatásai a reálszférában még alig jelentkeztek. Jövőre viszont – legalább is a gazdaságkutatók szerint – számolni kell ezzel a tényezővel.
A GDP idei növekedési ütemét a prognózisokat készítő intézmények 4,7 és 5,5 százalék közöttire teszik. A szakértők szerint ez az 1 százalékon belüli eltérés nem számottevő. A legpesszimistább ebből a szempontból az Ecostat jelentése. Ők úgy vélik, a növekedés döntően az ipari termelés, azon belül is a vámszabad területek vállalatainak tulajdonítható. Felhívják azonban a figyelmet arra, hogy e vállalatok jövedelmeinek csak egy része jelenik meg a lakosság és a kormányzat számára ténylegesen elkölthető jövedelemként. Ennek következtében a bruttó nemzeti termék (GNP) növekedési üteme csak fele lesz a GDP-ének. Az ok egyértelmű: a külföldi tulajdonosok kivitt osztalékai és az egyéb pénz- és tőkepiaci eszközökbe történő befektetései jelentősen beleszólnak az adatsor alakulásába.
Mindenki hangsúlyozza, hogy az 1998-as évet két részre bontva kell vizsgálni. Az első hat-hét hónapban dinamikusan és kiegyensúlyozottan fejlődött a magyar gazdaság. A BB szerint ebben a periódusban lényegében az 1997-es év folyamatai folytatódtak. A növekedés összetevői azonban az előzetes várakozásoktól eltérően alakultak, mivel a fogyasztás a vártnál lassabban, az export pedig gyorsabban bővült. Tavasz elején így már világosnak tűnt, hogy nem igazolódnak be a korábbi félelmek – a fogyasztás nem növekedett túlzott mértékben, így nem okozott inflációs nyomást sem. Ez a folyamat azonban a nyár elejétől megfordult, a kereskedelmi forgalom adatai 3,8 százalékos volumennövekedést mutatnak, így a felgyorsuló lakossági fogyasztás vált a növekedés húzóerejévé. Mivel a magyar gazdaság nagyon függ a meghatározó nyugati kereskedelmi partnerektől, így nagyon kedvező hatással volt rá az Európai Unió (EU) tagországaiban – főleg Németországban – tapasztalható első félévi növekedés.
A nyári törés következtében a centrumországokban is mérséklődött a növekedés: az EU-ban a korábban várt 3 helyett már 2,5 százalék alá került a GDP várható gyarapodási üteme. Ennek következtében az év utolsó három-négy hónapjában megtört a magyar exportlendület, és ez valamelyest lassította a gazdaság növekedését. Ez a GDP alakulásánál sokkal markánsabban jelentkezik a külkereskedelmi mérleg hiányában, amely közel 1 milliárd dollárral duzzad a múlt évi értékhez képest. Ráadásul – s hosszú távon ez a legveszélyesebb – a működőtőke beáramlása lelassult a megrendült bizalom következtében.
A külkereskedelem az idén jól teljesített, a várt 10 százalékos forgalombővülésnek körülbelül a duplája következett be, ez azonban még mindig elmarad a tavalyi csúcsévtől. A BB elemzői szerint az előző év kiemelkedő exportlendületét nem lehet utolérni, mivel az azoknak az exportkapacitás-bővítő beruházásoknak volt az eredménye, amelyek mostanra már lecsengtek. Emellett az utóbbi hónapokban bekövetkezett külkereskedelmi ütemváltás miatt nagy importtöbblettel kell számolni. Ebből adódóan a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg deficitje romlik, az előbbit 2,5-3,0, míg az utóbbit 1,5-2,0 milliárd dollár közé várják a prognózisok.
Az 1998-as növekedés tehát a 3-4 százalékos fogyasztásbővülésnek, az általános ágazati konjunktúrának, a beruházások 8-10 százalékos felfutásának és az exportnak köszönhető. A GKI azonban nagy veszélynek látja, ha a korábban export húzta növekedés motorjává a fogyasztás válik, ez esetben ugyanis a növekedés erőltetése komoly egyensúlyi problémákhoz vezethet. Egyelőre azonban a gazdaság vártnál dinamikusabb bővülése nem rombolta le a pénzügyi egyensúlyi terveket, sőt, az év elején prognosztizáltakhoz képest nagyon jól alakultak az ilyen jellegű mutatók is. A várt 4,9 helyett csak 4,5 százalék lesz például az államháztartás GDP-ben mért deficitje, és a folyó fizetési mérleg hiánya is alatta marad a tervbe vett 2,0-2,5 milliárd dollárnak.
A legmeglepőbb azonban az infláció alakulása. A tavalyi 18,3 százalékos éves átlagos szinttel szemben 1998-ra 14 százalékot alig valamivel meghaladó rátát várnak. Az idei mérséklődés okai között a kutatók a központi energiaár-emelések elhalasztását, a csúszóleértékelés lassítását, a kőolaj és a mezőgazdasági termények alacsony világpiaci árát említették. Oblath Gábor, a Kopint-Datorg tudományos igazgatója szerint azonban az infláció ilyen kedvező alakulásában nagy szerepet játszott a szerencse is; egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy a világpiaci olajár nem marad örökké a jelenlegi mélyponton.
A magyar gazdaság az idén nagyon jó évet fog zárni, régóta először fordul az elő, hogy gyors növekedés mellett a belső fogyasztás az egyensúly veszélybe kerülése nélkül bővül számottevően. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az elmúlt hónapok kedvezőtlen világgazdasági eseményeinek még várható negatív utóhatása, így a belső fogyasztás további bővülése egyensúlyromlással járhat. Főleg ez a gondolat tükröződik a következő évre vonatkozó előrejelzésekben. A kitapintható világgazdasági bizonytalanság miatt mindenki nagyfokú óvatosságra int a jövő évi gazdaságpolitikával kapcsolatban. Egyöntetű vélemény, hogy a nemzetközi helyzet fogja alapvetően meghatározni az előttünk álló időszak makrogazdasági fejleményeit. Emellett a szakértők nagy része az ideinél nagyobb pénzügyi szigort lát szükségesnek.
A GDP bővülési ütemét ebből következően az ideinél alacsonyabbra prognosztizálják a kutatók, nem úgy mint a kormány, amely továbbra is 5 százalék körüli számot mond. Még a legoptimistább Ecostat is csak 4,0-4,5 százalékra becsüli a növekedést, de a GKI elképzelhetőnek tart 3 százalékos értéket is. A lefékeződés oka várhatóan az exportnövekedési ütemcsökkenés lesz. A kutatócégek 10-12 százalék körülire teszik a kivitel 1999-es bővülését, ami fele az ideinek. Ezt a negatív hatást – az ideinél kisebb mértékű, de még mindig konjunktúrát élénkítő – hazai fogyasztás sem lesz képes teljesen ellensúlyozni. Az import növekedési ütemét azonban mindenki 1-3 százalékkal nagyobbnak véli, mint a kivitelét, így a bővülő fogyasztásnak megjelenhet az egyensúlyrontó hatása. Az intézetekben a külkereskedelmi, illetve a folyó fizetési mérleg hiányainak közel 500-500 millió dolláros emelkedését várják. Ebben a tekintetben is a GKI a legpesszimistább, hiszen a folyómérlegen 2,5 milliárdos, a külkereskedelmin pedig 3,5 milliárd dolláros deficitet tart valószínűnek. Ha ez utóbbit nem finanszírozza az elmúlt években megszokott 1,5 milliárd dollárnyi beáramló működőtőke, akkor az ország nettó adóssága is nőhet – mindezt azonban már a GKI csapata sem tartja valószínűnek.
Érdekes ellentét látható az említett kutatócégek és a Matolcsy György által vezetett, a kormány gazdasági programjában is segédkező Növekedéskutató Intézet között a beruházások tekintetében. Míg a függetlenek azt állítják, hogy az invesztíciók növekedési üteme csökkenni fog, és nem az export, hanem a fogyasztás lesz a húzóerő (ami az előbb részletezett veszélyekkel jár), addig Matolcsyék és a kormány a beruházásokban látják a növekedés fő segítőjét. A Növekedéskutató szerint a gépipar felfutása és a beruházások (mint például a bevásárlóközpontok építése) jövőre is a gazdasági bővülést szolgálják. Ha emellett beindítanák a lakás- és az autópálya-építéseket, akkor – állítja Matolcsy csapata – igen nagy gazdasági növekedést lehetne elérni.
Az államháztartási deficit 4 százalékos kormányvárakozásában – ami egyébként az ideihez képest javulást jelentene – azért nem hisznek a független kutatók, mert éppen az elmaradt gyorsabb növekedés miatt kiesnek az állam kötelezettségeit fedező bevételi többletek. A Pénzügykutató munkatársai ezt igen érzékeny pontnak tartják; szerintük a kormány fellazítja a gazdaságpolitikát a jövő évi, erőteljesen expanzív jellegű költségvetéssel. Az Ecostat szerint viszont a kabinet mindenképpen ragaszkodni fog a 4 százalékos hiány betartásához, ha másképp nem megy, akkor időközi módosításokkal fogja ezt elérni.
A fiskális, illetve monetáris politika keménységében eltérőek a vélemények. A BB a külföldi befektetők visszacsalogatása a magas reálkamatokat tartja megfelelő eszköznek, míg a Kopint-Datorg úgy véli, hogy sem a költségvetési, sem a monetáris politikát nem szabad az ingatag külföldi pénzügyi beruházók kedvéhez igazítani. Ennél a cégnél – a jövő évi egyensúlyt féltve – szigorítást várnak a monetáris politikától.
Az infláció tekintetében gyakorlatilag egységes az álláspont: az éves átlagos szintet mindenki 11-12 százalék körül várja. Ennek okát a GKI-nál a továbbra is alacsonyan maradó világpiaci nyersanyagárakban látják, szerintük ugyanis nem valószínű, hogy azok a recessziós hangulatban felfelé mozdulnának.
Sokan azt is elképzelhetőnek tartják, hogy bizonyos hónapokban a 12 hónapra visszamutató infláció még a 10 százalékos álomhatár alá is kerülhet. Belyó Pál, az Ecostat igazgatója azonban ezt gazdasági fundamentumok hiányában semmiképpen sem tartja reálisnak.
A gazdaságkutatók prognózisaiból az tűnik ki, hogy bár a növekedés jövőre lassulni fog, a magyar gazdaság egészséges fejlődési pályára állt az elmúlt években, így a felzárkózás esélyét megfelelő gazdaságpolitikával még romló világgazdasági helyzetben is meg lehet őrizni.
Mi lesz azonban, ha a világgazdaság recessziója a vártnál nagyobb? Akkor jöhet a BB “katasztrófa-forgatókönyve”: beszűkülnek a növekedési kilátások, a külföldi tőkekivonás tovább folytatódik, ami a GDP 2-3 százalékra lassulását indukálja, valamint fenntarthatatlan mértékű külső egyensúlyhiányt okoz. Szélsőséges esetben a jelenlegi árfolyamrendszer feladására is rákényszerülhet a kormány és a Magyar Nemzeti Bank. Szerencsére a BB ennek a forgatókönyvnek csak 20 százalékos esélyt ad…