Ön a múlt év közepén ment az Electroluxhoz. Véletlen az egybeesés, hogy akkor kezdődött egy költségcsökkentő és termelékenység-javító program a cégnél?
– Nem a nagyszabású változások végrehajtójaként kerültem az Electroluxhoz. Mégis örültem a lehetőségnek, mert így könnyebben és gyorsabban ismerhettem meg a részleteket, s néhány olyan projektben vehettem részt, amelyek már a tavalyi év végére sikereket hoztak.
Nem volt eseménytelen 1998. év az Electroluxnál. A nemzetközi gazdaság problémái mellett a nyári tűz is “segített” abban, hogy ne unatkozzon…
– Valóban sok minden történt az idén, de az augusztus 16-i tűzeset jelentőségében és a cég életére gyakorolt hatásában kiemelkedett. Olyannyira, hogy a többi kisebb-nagyobb problémánkat mostanra szinte teljesen elfelejtettük. Az mindenesetre tény, hogy az év kifejezetten jól indult. Félévkor még úgy nézett ki, hogy kimagasló esztendőről tudunk majd karácsony táján beszámolni – az árbevétel, a nyereségesség és a cash-flow szempontjából egyaránt. Hogy ez most még sincs így, az egyértelműen az üzemcsarnok leégésének tudható be.
Számokban kifejezve, mit jelentett a tűz?
– A terveink szerint az árbevétel 23 százalékkal növekedett volna 1998-ban. Pontos adatot még nem tudok mondani az első félévről, de annyi biztos, hogy az üzleti szempontból igencsak gyenge 1997-es első és második negyedévet az idei eredmények jelentősen túlszárnyalták. Sőt, a költségcsökkentő és termelékenységjavító programok hatására feljavult tavalyi második félévben produkált teljesítményünket is fokozni tudtuk. A tűz miatti törés ellenére a tavalyi 47,5 milliárd forintos árbevételünket több mint 5 milliárddal növeljük az idén. Most úgy látszik, hogy az 57,6 milliárdos terv helyett 53-54 milliárd forint lesz a forgalom, stagnáló magyarországi értékesítés mellett. Mindez persze még december 31-ig megváltozhat, hiszen elképzelhető, hogy a biztosítóink a kárösszeg második részletét még az idén megítélik, s akkor eredményességünk a tervezett közelébe kerül. Az 1999-es tervekkel elkészültünk már: 68 milliárd forint fölötti bevétellel számolunk.
Augusztusban az orosz pénzügyi válság és az ottani piac összeomlása is bekövetkezett. Nem okozott ez nehézséget annál a döntésnél, hogy újra Jászberényben épüljön fel az üzem?
– Az Electrolux évente 5 millió kompresszoros hűtőgépet állít elő Európában, s ennek több mint ötödét, 1,2 milliót Magyarországon. Az utóbbi szám felét teszik ki azok a berendezések, amelyeket a leégett gyárunkban készítettünk. Ez ugyan nem a legjövedelmezőbb, de az elérhető nagy darabszám miatt az Electroluxnak is nagyon fontos termék. Így a kiesett kapacitás pótlásáról hamar dönteni kellett. A logisztikai szempontok mellett nyilván az is közrejátszott a számunkra kedvező elhatározásnál, hogy Jászberény már bizonyított: minőségben és szállítási megbízhatóságban egyaránt. Tudomásom szerint nem merült föl semmilyen vonatkozásban, hogy a termelést el kellene vinni Magyarországról. Ma már az új csarnok áll, s így az időjárás sem szólhat bele a munkába. A tervek szerint jövő év közepén újra teljes kapacitással termelünk, s ez alapozza meg az 1999-es terveinket. Különben eddig jelentősen bővült a magyarországi Electrolux-csoport tevékenységi köre; a jellemző az volt, hogy a nyugat-európai gyárak termelését ide telepítették. Az abszorpciós hűtőgépgyár néhány évvel ezelőtt Luxemburgból került Jászberénybe, a porszívógyártás pedig ez év elején kezdődött meg. Ez utóbbi terméket korábban Olaszországban és az Egyesült Királyságban gyártották.
Mennyire tekinthető az itteni Electrolux-érdekeltség regionális központnak?
– Sok tekintetben az egész térség munkáját nálunk irányítják. Egy csoport például a kelet-európai beszerzésért felelős. Az értékesítés terén is tudok hasonló példával szolgálni, egyik kollégánk a kereskedelmi hűtőgépek regionális eladásaiért felel. Általánosságban el lehet mondani: egyre több területen kapjuk meg azt a lehetőséget és egyben kötelességet, hogy az egész régió tevékenységét koordinálhassuk. Így például már jóváhagyott beruházás Jászberényben a logisztikai központ bővítése, amelynek révén ott lesz az Electrolux közép- és kelet-európai elosztó központja.
A cég az egyik legjelentősebb magyar exportőr. Mennyiben befolyásolta a világgazdaság visszaesése az értékesítést?
– Az Electrolux a magyar ipari export 4-5 százalékát mondhatja magáénak, s ez nem utolsósorban abból következik, hogy szinte kizárólagosan képvisel egy teljes iparágat. Az össztermelésünk körülbelül 80 százalékát külföldön értékesítjük, főként Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban. De nem szabad elfelejteni, hogy a magyar piac is fontos a cég számára; annál is inkább, mert itt is piacvezető, a hűtőgépek esetében 80 százalékot közelítő a részesedése. Minthogy piacaink nem Magyarországról keletre vannak, az oroszországi fejlemények eddig nem befolyásolták terveinket. Sőt, továbbra is fejlődési potenciált látunk a volt KGST-országokban.
Takács János 38 éves, az erdélyi Nagyszebenben született. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem közgazdaságtudományi karán végezte 1983 és 1988 között. 1990 őszén települt át Magyarországra. A Tungsramnál helyezkedett el, ahol 1993 novemberéig különböző munkaköröket látott el, az utolsó háromnegyed évben reporting menedzser volt. 1993-ban szerzett másoddiplomát a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Az év novemberében került át az IBM Magyarország Kft.-hez gazdasági igazgatónak, ahol 1995 áprilisáig tevékenykedett. A következő állomás itteni karrierjében a Kőbányai Sörgyár Rt. gazdasági vezérigazgató-helyettesi posztja volt, amelytől 1997 májusában vált meg. Azóta az Electrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft.-nél dolgozik, egy éve vezérigazgatóként.