“Véleményem megegyezik a kormányéval: nem tartom szükségesnek a jegybank átvilágítását. Az az indoklás, amelyet az előterjesztők a javaslat mellé csatoltak, egyértelműen tükrözi, hogy nem az MNB működésének, gazdálkodásának ellenőrzéséről van szó, hanem a monetáris politika önállóságának korlátozásáról. A jegybank gazdálkodása ma is nagyon szigorú ellenőrzés alatt áll, mégpedig több csatornán, többek között a parlament által választott, folyamatosan működő, többpárti konszenzuson alapuló felügyelőbizottságon keresztül. Ezenkívül a tulajdonos, tehát a pénzügyminiszter által kinevezett auditoron, valamint azon a független belső ellenőrzési rendszeren keresztül, amelynek a felállítását magam kezdeményeztem 1995-ben, s mely felett a felügyelőbizottság gyakorolja a munkáltatói jogokat. Ellenőrzi még a jegybankot a parlament közvetlenül, amennyiben évente beszámolási kötelezettséggel tartozunk tevékenységünkről. De erre ezenkívül bármikor – ad hoc módon – is igényt tarthat a parlament.
Az elmúlt években nem volt olyan kérdés, amely megválaszolatlanul maradt volna. Ha elolvasnák például az érintett képviselők azokat az éves beszámolókat, amelyeket készítünk, s ennek kapcsán külön információra lenne igényük, természetesen azoknak eleget kell tennünk. Fontos lenne, hogy a felügyelőbizottsággal is szorosabb kapcsolata legyen annak a parlamentnek, amely kinevezi ezt a testületet, érdemben értékeli annak tevékenységét, amely – azt gondolom – az elmúlt időszakban folyamatos és nagyon értékes, mély elemzést és segítséget is adott a jegybank vezetőinek, így nekem is.
S végül ellenőriznek minket azáltal, hogy a jegybanktörvény szerint a pénzügyminiszter az MNB minden igazgatósági és jegybanktanácsi ülésén képviselteti magát. Azt hiszem, nem sok intézmény van, amelyet ennyi szálon ellenőriznek, amit egyébként fontosnak és szükségesnek tartok. Amit viszont az átvilágítást kezdeményező javaslat tartalmaz, az – úgy tűnik – túlmenne ezeken a kereteken.”