Egy aukciósház közreműködése nem merül ki abban, hogy a galériából az árverés helyszínére szállítja a rábízott képeket; azok eladhatóvá tétele rengeteg előzetes munkát és pénzt igényel – fejtette ki a visszavont képekkel kapcsolatos jutalékot firtató kérdésünkre Kieselbach Tamás. Nemcsak az előzetes reklámok, a katalógus elkészítése, hanem sok esetben a művek restaurálása, bekeretezése is az ügynöki szerepkört betöltő kereskedőre hárul. Ez magyarázza, hogy a beadókkal kötött megállapodásban a visszavonás esetére bánatpénzt kötnek ki. Azt nem mondom – fogalmazott a cégtulajdonos -, hogy a most visszavont gyűjtemény esetében ez de facto megtörtént, de az ügyféllel kötött szerződés alapján ez az összeg a dolgok jelen állása szerint jár a galériának. A cég gyakorlata szerint a kikiáltási ár mindig megegyezik az ügyfél által kikötött minimumárral, így olyan eset nem fordulhat elő, hogy a már leütött képre az eredeti eladó igényt formáljon. E kérdés egyébként azért merült fel, mert a piacon keringő hírek szerint egyes kereskedők – üzleti fogásként – a tulajdonos által elvárt összegnél alacsonyabb szintről indítják a licitet, ám ez azzal járhat, hogy a leütési ár nem felel meg az eladók minimumelvárásának. Az utóbbiakat ez a helyzet arra kényszerítheti, hogy maguk is részt vegyenek a licitben, azaz kvázi visszavásárolják saját portékájukat, inkább vállalva azt a veszteséget, amelyet az árverezőháznak járó 20 százalék körüli jutalék megfizetése okoz.