Korábbi programokkal összevetve, az unió történetében is egyedülálló a Sapard – mutatott rá november végi budapesti látogatásán Franz Fischler, az Európai Bizottság mezőgazdasági és vidékfejlesztési ügyekben illetékes tagja. Az előző csatlakozási fordulók – s konkrétan Ausztria 1995-ös felvétele az EU-ba – megmutatták, hogy még a belépés előtt célszerű a tagjelölteket a brüsszeli finanszírozási formákkal megismertetni. A Sapard annyiban különbözik a már ismert konstrukcióktól – így például a Phare-programtól -, hogy Brüsszel csak a célokat szabja meg, ám az egyes országok maguk döntenek a nemzeti prioritásokról. Így valóban az EU strukturális alapjaihoz jelent átmenetet az előcsatlakozási keret, amelyre 10 pályázó ország jelentkezhet – legalábbis a jelen tervezet szerint.
Fontos feltétel lesz, hogy a folyamodó állam rendelkezzék az unió jogrendjéhez idomuló jogi és intézményi háttérrel. A pénzügyi rendszer összehangolhatósága is körülmény – ez a gyakorlatban a támogatás kiosztásához és a felhasználás ellenőrzéséhez megfelelő intézményi és szabályozási hátteret jelent. Természetesen némi pénz is szükségeltetik, mert az aspirálóknak saját költségvetési résszel kell kiegészíteniük az uniós támogatást. Sikeres pályázat esetén a beruházás, a program bekerülési összegének 50-75 százalékát fedezhetik Sapard-forrásból.
A szigorú feltételek alapján elképzelhető, hogy a 10 jelentkezőből néhány ország ki is maradhat az első időszakban a Sapard áldásaiból; a 7 éves program első éveiben így várhatóan kevesebb jelentkező között oszlik el a félmilliárd eurós keret. Azok tehát, akik már az induláskor megfelelnek az elvárásoknak, eleinte valamivel többre, később pedig kevesebbre számíthatnak. A megszerezhető támogatás mértéke a tervezet szerint függ az agrárium, sőt az egész ország gazdasági súlyától, a vidékfejlesztés és a mezőgazdaság állapotától, igényétől.
Ezek alapján itteni szakértői becslései szerint Magyarország legfeljebb a teljes keretösszeg tizedére, mintegy 50-60 millió euróra – a Lengyelországnak várhatóan jutó 100-120 milliónak hozzávetőleg a felére – számíthat, ha képes teljesíteni a feltételeket. A részletek közzétételére egyébként még várni kell, hiszen a vonatkozó rendelettervezetet csak az unió belső reformjának elfogadása után, várhatóan csak jövő tavasszal hirdetheti meg a brüsszeli bizottság. Ezután 6 hónap áll majd rendelkezésükre az érintett csatlakozásra készülő államoknak, hogy nemzeti térségfejlesztési programjuknak, vidékfejlesztési politikájuknak megfelelően összeállítsák pályázati anyagukat. Várhatóan tehát szeptember-október lesz a legkésőbbi határidő a dokumentumok beadására. (Maga a Sapard-program a jelenlegi elképzelések szerint 2000-ben indulna, ezt az EU magyarországi képviseletének vezetője, Michael Lake nagykövet is megerősítette.)
Bár a dátum távolinak tűnik, a határidő mégis sürget. Addig ugyanis a pályázóknak – így a magyar kormánynak is – meg kell határozniuk, hogy a rendelettervezetben szereplő 15 vidékfejlesztési cél közül melyik 4-5 prioritást választják, mihez kérnek támogatást (lásd külön írásunkat). Ennél több célt megjelölni azért nem lenne célszerű a szakértők szerint, mert a sok jelentkező között szétfolyna a pénz.
Torgyán József, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) vezetője a Fischlerrel folytatott tárgyalásai után bizakodó volt, s jövő tavaszra, az EU-reform elfogadásának idejére ígérte a honi prioritások kidolgozását. A szakapparátus már nem ennyire derűlátó; sokan éles vitákra számítanak azzal kapcsolatban, hogy mi kerüljön rá a Brüsszelbe küldendő listára, illetve mi maradjon le arról. A sajátosságok ismeretében valószínű, hogy Magyarország a mezőgazdasági vállalkozások beruházásának támogatásához, az agrártermékek feldolgozásához és értékesítésének javításához, az agrár-környezetvédelemhez, valamint az alternatív jövedelmet adó gazdasági tevékenységek fejlesztéséhez pályázik majd támogatásra.
A bennfentesek szerint minden bizonnyal ez, a megfelelő prioritások kiválasztása lesz a legnehezebb, mert ehhez politikai döntést kell hozni. Az előkészítéshez ezért az FVM tárcaközi bizottságot akar létrehozni, amelynek szervezése még az idén megkezdődik. A bizottság létrejöttéig, a program “beindulásáig” a minisztérium égisze alatt működő agrárgazdasági Phare-iroda látja el a szervezési feladatokat.
Kérdés persze, hogy például a Phare évi 100 millió ecu (nagyjából 25 milliárd forint) környékén mozgó ránk jutó támogatási keretével összevetve sok vagy kevés Magyarország számára a megpályázható 50 millió eurós (12,5 milliárd forintos) Sapard-keret – főként ha figyelembe vesszük, hogy az 1999-es agrártámogatási büdzsé 162 milliárd forint lesz. (1999. január elsején az EU-ban áttérnek az eurós elszámolásra; a jelenleg még érvényes elszámolási egységet, az ecu-t egy az egyben váltják át.) A szakértők szerint nagy különbség, hogy a Sapard címzetten csak a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés céljait szolgálja, míg a Phare ezek mellett például széles körű infrastrukturális, kis- és középvállalkozás-fejlesztési, ipari és tömegközlekedési jogi harmonizációs célokat is támogat. A honi projektekre jutó rész megítélésénél fontos szempont az is, hogy az eddig rendelkezésre álló lehetőségekkel sem tudott maradéktalanul élni a magyar fél. A Phare-pénzek egy része esetenként kihasználatlan marad – például megfelelő pályázatok hiányában, illetve mert a nemzeti irodák nem találtak konstrukciót a pályázatok elfogadásához, vagy mert a projektekhez szükséges saját részt nem tudták csatolni költségvetési forrásból. Információink szerint az idén több millió ecu-s – elsősorban környezetvédelemre és energiatakarékosságra szolgáló – Phare-forrás veszhet el, ha valamilyen okból nem sikerült elkölteni. Márpedig ha az idén az EU nem hagyja jóvá a pénzek felhasználását, e pénz már végleg elvész Magyarország számára. A Phare ’95 programot ugyanis 3 évre hirdették meg, s most decemberben lejár.
Eközben a környező országok egyre inkább érdeklődnek a Phare iránt. A háttérben az is szerepet játszik, hogy az Európa Parlament többször bírálta a brüsszeli bizottságot, amiért megállapítása szerint az túlságosan rugalmasan bánik a Phare-keretek felhasználási határidejével: ha valamelyik lejár, szinte automatikusan meghosszabbítják. A kritikák miatt az idén már láthatóan keményebben tartja magát a bizottság a határidőkhöz, kevésbé lágyszívű a hosszabbítást kérőkkel szemben.
Mindez azért is tanulságos, mert a Sapard-keretet is csak egy-egy évre hirdeti meg az unió, s ha a “fejkvótára” nem érkezik megfelelő pályázat, a fel nem használt pénz visszakerül a közös kalapba. Ma még azonban azt sem lehet pontosan tudni, hogy ez a bizonyos kalap valóban akkora lesz-e, mint amekkora a tervekben szerepel. A Sapard-forrás ugyanis része, egyik fejezete az EU 2000-től 2006-ig tartó közös költségvetésének, amely pedig markánsan változhat az elfogadást megelőző vita során.
– Mezőgazdasági vállalkozások beruházásának támogatása
– Agrártermékek feldolgozásának és értékesítésének javítása
– Állat- és növény-egészségügyi intézmények fejlesztése
– Agrár-környezetvédelem
– Tájvédelem
– Alternatív jövedelmet adó gazdasági tevékenységek fejlesztése
– Termelői szervezetek létrehozása
– Az agrártermelésben a könyvelés és az esetleges helyettesítés segítése
– A földnyilvántartás korszerűsítése
– A vízgazdálkodás fejlesztése
– A falusi, illetve a vidéki infrastruktúra fejlesztése
– Erdőtelepítés
– Erdészeti beruházások
– Erdei termékek értékesítésének, feldolgozásának fejlesztése
– Technikai segítség a rendeletben, illetve a Sapard-programban foglaltak megvalósításához, például szakértők alkalmazásához