Meglehetősen titokzatosan jelentette be néhány hete a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) vezetője (közvetlenül a búzaégetés elítélése után), hogy a mezőgazdaságnak energiatermelővé is kell válnia. Például biodízel gépek működéséhez szükséges üzemanyag megtermelésével, a biogáz felhasználásával. Ezért a tárca még az idén létrehoz egy “főigazgatóságot”, amely egyebek között izraeli tapasztalatok alapján keresi a lehetőséget napraforgó-, repce- és kukorica-üzemanyag használatára. A miniszter el akarja érni, hogy a mezőgazdasági gépekben felhasznált bioüzemanyag tárgyi adómentes legyen. A nyereségesen működő programok ugyanis a számítások alapján az általuk indukált adóbefizetésekből 5-8 év alatt megtérülnek.
Információink szerint az intézmény vezetésére Sinóros-Szabó Botondot, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nyíregyházi főiskolai karának professzorát kérte fel a miniszter; a megbízás egyelőre az FVM épületében lévő fejlesztési központ létrehozatalára szól. A központ feladata lesz – a vidékfejlesztési stratégiai célokkal, az agrárgazdaság szerkezetátalakításával összhangban -, hogy segítse a mezőgazdaságban keletkező energia hasznosítását. Igyekezzen minél nagyobb arányban kiváltani az ásványolajat és a villamos áramot, sőt lehetőleg szolgáltasson energiát a szektoron kívülre, ipari és szociális célra is. (Azt még az intézmény létrehozói is elképzelhetetlennek tartják, hogy a mezőgazdaság maga fedezze teljes saját energiaszükségletét.)
A célok eléréséhez kínálkozó lehetőség az erdőtelepítéssel, fahasznosítással egybekapcsolt hőenergia-termelés, a megtermelt növénytermesztési anyagokból erjesztett alkohol, vagy például a repceolajból készített etil- és metil-észter (rwe). Ez utóbbi – mint biodízelolaj – a belsőégésű motorok hajtóanyaga lehet. A repce ilyetén felhasználása nemcsak a motorokra terjedhet ki: számos más területen is alkalmazható melléktermékre lehet szert tenni a biodízel előállítása során. Így például takarmányként szolgáló olajpogácsára, vagyis az újrahasznosítható energiaforrás az állattenyésztést, végső soron az élelmiszer-előállítást is segítheti. A trágya, vágóhídi hulladék, szalma bioreaktorban ugyancsak energiát termelhet. Mindebből a “biodízel” rendszerbe állítása van a legelőrehaladottabb állapotban. (Az e rendszerben összekapcsolódó termékpályák FVM-es vélemények szerint a vidékfejlesztés motorjává válhatnának.)
A szakemberek fogadkoznak, hogy az új termékek megjelenése nem árthat más ágazatoknak – például a hagyományos energetikának. A mezőgazdasági energiatermelésnél éppen ezért az a legfontosabb szempont, hogy a helyi munkanélküliség csökkentésével a vidékfejlesztési politikát szolgálja, s emellett összhangban legyen az Európai Unió (EU) fejlesztési törekvéseivel.
Az 5 évvel ezelőtt, egyebek között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) támogatásával elindított biodízel programnak már voltak érezhető eredményei. Érezhetőek a szó szoros értelmében, mert a Kisalföldi Volán Rt. kísérleti, repce alapú metil-észterrel üzemeltetett Ikarus buszának a – lengyel és jugoszláv adagoló miatt egyébként a szokásosnál is orrfacsaróbb – kipufogóbűze sültkrumpliillattá változott. A 3 hónapos próbajárat nem végződött rosszul. Bár a Cereol győri növényolajgyárában előállított repce-metilészterből – a biodízel kisebb kalóriaértéke miatt – a szokásos üzemanyag-mennyiségnél valamivel többre volt szükség, s némileg a régi Rába-motor teljesítménye is csökkent, a kísérleti üzemanyag vonzó ára minden gyengeségért kárpótolta az üzemeltetőt. Nem is említve a sokkal kisebb környezetkárosítást. A próbaüzem olyannyira eredményes volt, hogy a közlekedési vállalat meg is vásárolta a megmaradt, akkor a gázolajnál olcsóbb kísérleti üzemanyagot.
A sikeres próbaházasságot mégsem követte esküvő, mert a kereskedelmi forgalmazású bioüzemanyag adóterhe agyonnyomta a kezdeményezést. Becslések szerint egy liter repce-metilészter előállítása kísérleti körülmények között mintegy 500, nagyüzemi gyártásnál – mennyiségtől és a repce árától függően – 180-250 forintba kerül, természetesen nyereség és forgalmi adó nélkül. (Ma sem találni itthon biodízel használatára átalakított, a közúti forgalomba helyezett, engedélyezett járművet).
Hasonló vége lett az ugyancsak OMFB-támogatással indított biobrikett programnak, amely magas költségei miatt – támogatás és adókedvezmény nélkül – nem volt versenyképes a hagyományos szénnel, brikettel. Ezért sorsdöntő Torgyán miniszter szándéka, hogy legalábbis a mezőgazdasági gépekben felhasznált biohajtóanyag adómentes legyen. A bioenergetikusok logikusnak is tartanák a megkülönböztetett bánásmódot, hiszen a bioenergiát nem lehet egy kalap alá venni a benzinnel, gázolajjal. A termékcsoport egész gazdasági hatását kell ugyanis figyelembe venni: a munkahelyteremtést, az ezáltal csökkenő szociális kiadásokat, a termelésre, szolgáltatásra alapuló vállalkozások majdani adóbefizetéseit.
A kormány amúgy is kiemelt költségvetési támogatással segíti az agrárium szerkezetátalakítását, ami a bioenergiák hasznosításra is vonatkozik. S nem csak az állam nyúl a fejlesztők hóna alá; a bioenergia-hasznosítás és a környezetvédelem terén megvalósítandó konkrét projektekhez az EU is támogatást ad a Phare-alapokon keresztül. Emellett sokan arra számítanak, hogy a német és osztrák bioenergetikai beruházók a leendő uniós tag Magyarországon üzleti alapon is érdekeltekké válnak a közös fejlesztésekben, sőt a magyar tapasztalatok birtokában majd harmadik piacokon is együtt lépnek fel a hazaiakkal.
A megújuló energiaforrások kiaknázása terén példaértékű az osztrák gyakorlat, ahol beruházási támogatással és adókedvezménnyel segítik az ilyen erőfeszítéseket. A Bécs melletti szélerőműközpont nemcsak a befogadó község foglalkoztatási gondjain enyhített, de termeléséből – a helyi igények kielégítésén túl – akár még magyarországi exportra is futná.
A szakemberek szerint a jövő – már csak a véges ásványolajkészletek miatt is – valószínűleg a bio-, illetve más megújuló energiáké lesz, csak az a kérdés, mikor. Bármennyire is állítják ugyanis a bioprojekt pártolói, hogy felül kell emelkedni a földhözragadt, pillanatnyi anyagi kényszeren, a költségvetési lehetőségek általában határt szabnak a szabad szárnyalásnak. Ezért számít az FVM egyebek között a környezetvédelmi, a munkaügyi tárca, az OMFB, valamint az EU részéről a Phare és a Sapard-program (lásd cikkünket a 22. oldalon) forrásaira is.